cserkész;úttörőcsapat;

- Nosztalgia és hiányérzet

Azt nyilatkozta a minap az "illetékes"  helyettes államtitkár, hogy „a cserkészek nap mint nap egy jobb világért dolgoznak”.

Bizonyára igaza van. Csak hozzátenném, hogy a karaktergyilkolással, pályázati diszkriminációval ellehetetlenített, s emiatt éppen hogy csak létező úttörők is. A Grund Klubhálózat csapatai, a Gyermekbarátok, a Zöld Szívesek, a Magyarország Felfedezői, az IFELORE tagjai, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület csoportjai is mind.

S még tán közös pontjaik is vannak a jobb világ teremtését megcélzó elképzeléseiknek: környezetvédelem, segítőkészség, tolerancia, közösség. S talán még a cserkésztestvérek is egyetértenek abban, hogy egy demokratikus országban az együttműködő vagy éppen csak egymás mellett működő serdülőszervezetek esélyegyenlősége is alapvető érték.

Egy biztató példa. A hűvösvölgyi Gyermekvasúton minden tanév elején Nosztalgia-napot szerveznek. Ez azt jelenti, hogy nem a gyerekek adják a szolgálatot, hanem az egykori gyerekvasutasok, úttörővasutasok. Alkalmam volt együtt utazni velük.

A megélt közösség, közös cselekvés, közös emlékek élménye tartja együtt máig az őszülő jegykezelőket, pénztárosokat, forgalmistákat, állomásfőnököket, akik e napon jókedvűen öltötték magukra egykori jelképeiket, jelvényeket, a fehér blúzt, a sötét szoknyát, nadrágot, a kék vagy piros nyakkendőt. Ismét egy teljes napon át igazolták ország-világ előtt: mennyire fontos gyermekkorban együtt lenni, ráadásul céllal, valami jó ügyért.

Ha már nem is „egy a jelszónk”.