Meglepően hallgatagok a kereskedelmi cégek mostanában. Dolgozóiknak 100-160 ezer forintos, egyszeri juttatásokat adnak, nagyobb összegeket utalnak a SZÉP-kártyákra, több benzinpénzt fizetnek. A 30 százalékot is meghaladó élelmiszerinfláció idején persze ez egyáltalán nem meglepő. Az viszont igen, hogy erről hallgatnak, és erre kérik a szakszervezetet is. Hallgatnak, mert amikor nyáron az Aldi büszkén bejelentette, hogy a növekvő infláció miatt jelentősen megemeli dolgozói bérét, kormányzati megrovás lett a jutalma. Nagy Mártonnak rögtön eszébe jutott az árbérspirál – magasabb bérből magasabb fogyasztás, abból pedig még magasabb infláció lesz -, majd a közszféra bérezését ajánlotta követendő példaként (a választások előtti osztogatáskor valahogy ez nem jutott eszébe). Orbán Viktor (akinek fizetését nem sokkal korábban megduplázta a kormánypárti többség) rátromfolt: háborús időkben nincs helye béremelésnek. Azóta a pedagógusok segélykiáltásai, és a kormányzati megtorlások révén jól látjuk, hogyan képzeli a bérezést a közszférában a kormány.
Most pedig váratlanul megint napirendre került a vasárnapi boltzár. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete ugyan már jó ideje gyűjti az aláírásokat, hogy a dolgozók túlterheltségét enyhítendő, vasárnap délben zárjanak be az üzletek, de az ingerküszöböt a rezsisokk törheti át. A láncok egy része, úgy hírlik, hajlana is rá, hogy így spóroljon a rezsin. Persze csak akkor, ha együtt lépnek, nehogy a végén a konkurencia nyerjen az ügyön. Nyilvánosan azonban egyikük sem ad ennek hangot. De ha az állami intézmények világa a követendő példa, akkor zárásnak (holmi home officenak) nemigen lesz helye. A shownak folytatódnia kell, akár 18 fokban is.
De belépett a képbe Parragh László is. Egy tv-interjúban egyetértett azzal, hogy spórolni lehet a vasárnapi boltzárral. Szerinte igazodnia kell ehhez a társadalomnak is. Az iparkamara elnöke a kata „reformjához” is teljes mellszélességgel igazodott. Az eredménnyel mindenki tisztában van.