A tanárnő neve: Macarena. Középkorú szépség, aki dögös szabadelvűre sminkeli magát, és pontosan tudja, hogyan bűvölje el a diákokat. Mikor senki sem várja, mond egy laza ütőset. A végzős osztályt így tüzeli a felnőtté válásra, pályaválasztásra: Mindnyájan azt hiszitek, megválaszthatjátok, hogyan éltek. Hogy kiválaszthatjátok jövőbeli hivatásotokat. Ámde! Létezik egy ennél sokkal erősebb hatalom, ami mindennél jobban kényszerít ebben az életben. A saját szüleitek! Mi, szülők ajánlunk valamit, és erőltetjük azt, aztán zsaroljuk a saját gyerekeinket. Mert beléjük vetítjük az összes frusztrációnkat. Mert azt hisszük, mi többet tudunk, mint ők. Gondoljátok át jól! Nem kell megfelelni senkinek, csak saját magatoknak. Többé ne hazudjatok! Soha többé! A saját életeteket kell élnetek. Szóval, csak előre! Mindez érvényes mindnyájatokra, kivéve a lányomat, Nataliát. Én tudom, hogy mi kell neki.
Nevetés, rajongó arcok, siker. És akkor… Váratlanul mindenki a telefonját kezdi bámulni. A netet. Ahova fölkerült egy szexvideó Macarenáról és egyik tanítványáról, Ivánról. Úristen, mit tettél, te tünemény? Hát nemcsak szavakban vagy laza? Hogy fogsz ebből kimászni egy gazdag spanyol, tengerparti kisvárosban, ahol mindenki ismeri egymást, és a tisztesség ugyanolyan kötelező, mint a jómód?
És ezzel minden eldőlt. Végignézzük ezt a minisorozatot az HBO Maxon, amelynek a címe is csábító: Mindenki hazudik. Újabb hat este, amikor nem kell gondolkozni, hogy mihez kezdjünk magunkkal. Hat este Macarenával, a középosztályos jómód álszentségében, erotikus hangulatú lázongásokkal. Jöhet!
A választás izgalma után némi csalódás érheti a nézőt. Mert a történet, biztos, ami biztos, bűnügyi keretet kap. Ivánt holtan találják, vélhetően gyilkosság áldozata lett. A meginduló, familiáris tónusú nyomozás felől – minden résztvevője rokon, barát – ugrunk vissza az előzményekhez. Az idősíkváltások érdekes, csak kicsit öncélú dramaturgiai játékot produkálnak. Ugyanis egyáltalán nem érdekes, ki ölte meg a fiút. Ez talán különösen hangzik, de így van. Egyszerűen nincs jelentősége, sokan megtehették volna. És nem a nyomozás tárja fel a jellemeket, az emberi kapcsolatokat, hanem az a lélektani-morális vihar, amelyet Macarena és Iván viszonya kavar. Szerencsére az alkotók is tisztában vannak ezzel, és nem laposítják krimivé a témát. És ami már kifejezetten erény: sikerül megtalálniuk egy olyan hangütést, amellyel elkerülik a fenyegető közhelyeket. A cím azonnal jelzi a veszélyt. Az affér kapcsán szépen ki fog derülni, hogy ebben az angyali nagycsaládnak tekinthető közegben senki sem őszinte senkihez, még önmagához sem. Hát ezt már láttuk párszor, bár talán szívesen nézzük meg ezredszer is. A neves író-rendező, Pau Freixas sorozatában azonban nem a hazugság tettenérése kap hangsúlyt, hanem ahogy ezer színben csillog. Ijesztő természetességgel van jelen, mindent elborító hömpölygése az őszinteséget is hazugsággá hangolja. Mert lehetséges, hogy egy kritikus szituációban épp egy igaz állítás jelent kiutat – de hazug szándékkal. És mindennek a mélyén nem a megtévesztés, hanem az elkeseredett rejtőzködés. Soha, senki ne tudjon meg rólam semmit. És akkor nekem se kell ismernem magam. Lám, mire jó a beleidegenedés a családba és a keresztény morálba. Főleg, ha olykor ki lehet kacsintani belőle.
Ám ahogy peregnek a vérbő történések, tekervények ebben a kissé almodóvari világban, lassan felvillan benne egy ellentétes megközelítés. Ahogy hazugságot érezhetünk az őszinteségben, ugyanúgy, mintha őszinteséget jelezne a hazugság. Tudjuk, hogy az állítások nem igazak, de a tekintet, a gesztusok, az intenció igen. Minden felnőtt szereplő akkor tűnik a legőszintébbnek, amikor hazudik. Mert csak a hazugságban tudnak feltárulkozni. Azt mondhatják szabadon, szégyenkezés, bántás nélkül. A fiatalok még próbálkoznak a teljes összhanggal. Igaz érzelmek igaz kifejezésével. Szeretlek, Mac – vágja tanárnőjéhez nem egyszer Iván. Veled akarok élni, nem érdekel semmi más! Szép, csak éppen szenvedélyes romantikájában van valami tanult, ami a beépülést sóhajtja az előírt élet paneljei közé. És annak mondja ezt, aki már tudja, a szerelem lehet lángoló, szép, jó, de sosem igaz. Mennyivel őszintébb szerelmi vallomás, mikor Macarena azt hazudja a fiúnak teljes önkívületben, ez csak egy tévedés volt, semmi több.
Mert bizony a sorozat csalija, Macarena sem lóg ki ebből a közegből. Nem igazi lázadó. Őszintén hazudik, és hazug módon őszinte. Vágyik a megbotránkoztató viszonyra, de aztán menekül előle. Főleg miután előkerül Iván naplója, amely arról árulkodik, hogy már három éve tart a kapcsolat, tehát kiskorú szexuális zaklatása miatt akár börtönbe is kerülhetne. Ezért aztán a fiú halála igazi megkönnyebbülés számára. Nem ejt érte könnyeket, a kihallgatásokon százszor elárulja. Így tudja csak kifejezni, mennyire szerette. Keresi a visszautat a család „közös projektjébe”, hogy békés gyűlölettel hazudhassa tovább az őszinteséget.
