A kormánynak esze ágában sincs nem betartani a vállalásait, állította Navracsics Tibor vasárnap, néhány órával azután, hogy az Európai Bizottság bejelentette, 3000 milliárd forint uniós támogatás kifizetését fagyasztja be az EU, ha a magyar kormány nem hozza meg a szükséges-elvárt, korrupcióellenes és átláthatóságot biztosító törvényeket. A területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszter azt is belebegtette, milyen vállalásokat tett a kormány Brüsszel felé, s az első javaslatcsomag hétfőn este már napvilágot is látott.
Elolvasva a tízoldalas módosítóindítványt, akár hátra is dőlhetne az ember, lám, évtizedes ketrecharc, brüsszelezés, kékplakát-kampány után a kormány, megijedve a szankciók jelentette elvonásoktól a jelen gazdasági helyzetben végre megfelelő alázattal közeledik az EU-hoz, s 180 fokos fordulat állt be a vezérlő elvet nézve: eddig a mutyi, a korrupció, a zabrálás a hatalom megtartásának alapvető eszközének számított, mostantól viszont éppen a kormányon maradás érdekében teszik átláthatóvá az uniós pénzek felhasználását. Vagyis megszűnik Mészáros & Co – akár arcpirító törvénytelenségek árán is, de – helyzetbe hozása, tiszta viszonyokat teremtenek a közbeszerzéseknél, jöhet nyugodtan vizsgálódni az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF, olyan tiszta lesz minden, mint nagytakarítás után az ablaküveg, nemhogy korrupciós ujjlenyomat, de még légyszar sem látszik majd rajta.
Elégedetten dőlhet hátra tehát mindenki Brüsszelben és a Karmelitában, az EU-vezetők bizton nyugtázzák, na, sikerült megtörni a nyakas magyar kormány ellenállását, a kolostorban pedig egymás hátát lapogatja majd a fideszes elit, sokadszorra is sikerült átvágni a palánkon az uniós bürokratákat. Kintről ugyanis csak arra figyelnek, ne folytatódjon túlárazott projektekkel az uniós pénzek szemtelen elsíbolása, látszódjon valódi verseny a pályázatoknál, itthon pedig nyugodtan bólogatnak, hiszen mostanra a NER-eliten kívül már mindenkit kitakarítottak a piacról, a kormányközeli oligarchákon túl nem maradt szereplője semmiféle versenynek. Ahogyan a korrupció ellen és az átláthatóságért folyamatos harcot folytató Transparency International prominense megjegyezte: becsületesnek lenni most már kisebb rizikó, mint a korrupció, s a kisebb konccal is beérik már a szereplők, elég tehát „radar alatt” maradni, vagyis az eddiginél kisebb felárral dolgozni, s máris jön a buksisimogatás Brüsszelből. Vagy legalábbis nem suhogtatják majd a fűzfavesszőt, ami a Karmelitából nézve egykutya. És ehhez csak annyi szükséges, hogy a bátrak parlamenti frakciója megszavazza a nagy műgonddal, uniós szájízre megfogalmazott törvénymódosításokat. Két hónap alatt lezavarják az egészet, az EU fizet, s ha egyszer talán a brüsszeli gépezet észreveszi a rendszerbe szórt homokszemeket, majd jön az újabb fogadkozás, ígéretcunami: a színdarabot annyiszor játssza el a kormány, ahányszor igénylik az uniós vezetők. Akik még mindig nem értették meg, mit jelent a miniszterelnök híressé vált kijelentése: ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok!
Így lesz a hátra dőlésből hanyatt esés.