Felborzolta a nagy-britanniai politikai kedélyeket a 2021-es észak-írországi népszámlálás frissen közzétett eredménye. A tartomány létrejöttének századik évfordulójára időzített cenzus arra utal, hogy a tartományban most először több a katolikus, mint a protestáns. A régió népességének 45,7 százaléka vallotta magát katolikusnak, vagy katolikus szellemben felneveltnek. 43,5 százalék a protestánsok és más keresztény hitűek, míg 1,5 százalék a nem-keresztények aránya. Amikor az Ír-szigetet 1921-ben két részre osztották, fontos szempont volt, hogy a döntően koronahű protestánsok lakta hat megye képezze Észak-Írországot, másképpen Ulstert. A The Times napilap által idézett Duncan Morrow professzor, az Ulster University oktatója "gigantikus" fejleményként, "óriási eltolódásként", annak "első hivatalos bizonyítékaként' kezeli az eredményt, hogy megszűnt a protestáns többség Észak-Írországban.
Politikai elemzők jellemzően sokkal többet próbálnak belemagyarázni észak-írországi népszámlálásokba, mint más nagy-britanniai népességi körképekbe. A felmerülő viták főleg arról szólnak, mit üzen a cenzus a térség alkotmányos jövője szempontjából? Már a legutóbbi, tíz évvel ezelőtt elvégzett felmérés után is az volt a vélemény, hogy ha a protestánsnál érthetően gyorsabban növekvő katolikus közösség többségbe kerül, egy az újraegyesítésről szóló népszavazás az Ír-sziget 1921 előtti állapotához való visszatérést eredményezné. A protestánsok aránya 20 év alatt közel 10 százalékkal csökkent. Morrow professzor azt a tanulságot vonta le, hogy a "jövőben az unionista pártoknak, melyek az Egyesült Királysághoz való tartozás folytatását támogatják, a maguk oldalára kell fordítaniuk a katolikus szavazókat".
Mások, mint a referendum mellett kiálló Ireland's Future, Írország jövője elnevezésű mozgalmat képviselő Patricia MacBride "minden történelmi jelentőség" ellenére óvatosságra intenek, mert sehol nincs az megírva, hogy minden katolikus feltétlenül nacionalista is egyben és szívesebben élne az Ír Köztársaság, mint az Egyesült Királyság kötelékében. A népszámlálási kérdőív a nemzeti identitás felől is érdeklődött. Ebből az derült ki, hogy
az északírek 31,9 százaléka tekinti magát kizárólag britnek, 8 százalék pedig britnek és északírnek. A magukat "puszta" írként megélők aránya 29,1, az északír érzelműeké pedig 19,8 százalék. Tíz évvel ezelőtt még 40 százalék azonosult Nagy-Britanniával.
A szikár számok figyelemreméltó időpontban kerültek nyilvánosságra. Az unió jövője és Észak-Írország fennmaradása három szempontból is megkérdőjeleződött. Ezek a Brexit, az Ír-sziget kettéosztásának tavalyi centenáriuma és az a rendkívüli fejlemény, hogy a legutóbbi tartományi választásból első ízben a nacionalista és republikánus ír párt, a Sinn Fein került ki a legtöbb vokssal, megszakítva egymást követő unionista mozgalmak korábbi töretlen győzelmi sorozatát. Ugyanakkor a helyzet bonyolultságát húzza alá, hogy a koronahű pártok együttesen többségben lennének, ha meg tudnának egyezni egymással. Az északír autonóm kormányzás már a voksot megelőzően, ez év februárjában összeomlott és a megosztottság jegyében a vezető lojalista párt, a Demokratikus Unionisták nevükkel ellentétben bojkottálják a Stormont nemzetgyűlés helyreállítását.
A több mint harmincéves zavargásoknak véget vető 1998-as nagypénteki egyezmény elismerte az Ír-sziget lakosságának újraegyesülési jogát, amennyiben ezt a határ mindkét oldalán megrendezett népszavazás megerősíti. A referendum brit részről a westminsteri kormány északír ügyekért felelős minisztere írhatja ki, abban a meglehetősen nehezen definiálható helyzetben, amikor "valószínűnek" látszik, hogy az "újraházasodás" többségi támogatottságot élvez.
A Magyarország területének hetedét kitevő Észak-Írország jelentőségét mutatja, hogy amikor a héten Liz Truss az ENSZ közgyűlésének peremén Joe Bidennel találkozott, az ír gyökereit rendszeresen hangsúlyozó amerikai elnök első tárgyalási pontként vetette fel a kérdést. Hangsúlyozta, hogy mindketten elkötelezettek a nagypénteki egyezmény megőrzése iránt és szerette volna tudni, mi az új brit kormányfő terve, hogyan tudna a két ország együttműködni? Liz Truss egyetértett ezzel a prioritással. A Fehér Ház és a Downing Street is jövő év április 10-ét, az egyezmény 25. évfordulóját tekinti határidőnek, ameddig a Brexit egyezmény vitatott részét képező ún. északír protokoll körül kialakult patthelyzetet meg kell oldani. A jubileum kitűnő alkalom lenne egy hivatalos, ha nem is teljes állami Biden-látogatásra. Az Egyesült Államokat nyugtalanította, az Európai Uniót egyenesen felháborította, amikor Truss júniusban még külügyminiszterként előterjesztette az alsóházban a kereskedelmet súlyosan bonyolító protokoll egyes részeinek egyoldalú felrúgásáról szóló törvényjavaslatát, ami még nem valósult meg.
