Mi sose vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk – mondhatná Kövér László, miközben épp kiosztja a következő 4 millió forintos büntetést elhallgattatási célból valamelyik ellenzéki, vagyis definíció szerint a kormánypárttal nem egyetértő honatyának. Mondhatná, ha lenne humorérzéke. Kövér úrból azonban nem csak a tréfa iránti fogékonyság hiányzik, hanem – más, szintén fontos részképességek mellett – az önreflexióra való hajlam is.
A házelnök szerint „kirívóan sértő” a kormányt törvénytelennek nevezni. Hogy az Orbán-kabinet törvényes-e, az érdekes jogelméleti dilemma. Hogy alkotmányos-e, az még inkább, tekintve azt az alaptörvényi passzust, amely szerint „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom (…) kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.” Az viszont, hogy erről bárki véleményt mondhat-e, egy demokráciában nem lehet kérdéses (lásd ugyanott: „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”). És nem csak azokra a minősíthetetlen kifejezésekre gondolunk most, amelyekkel Kövér László ellenzéki korában, meg visszamenőleg a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányokat illette – de azokra is. Medgyessyvel ugye az volt a baj, hogy ügynök volt – mi például azt is szívesen megtudnánk, hány egykori ügynök van a jelenlegi kabinetben, de ezt épp a Fidesz teszi lehetetlenné. Gyurcsány hazugsággal, a költségvetés adatainak eltitkolásával nyert választást, ezért vált a kormánya Kövérék szemében törvénytelenné – szerencsére a történelem sosem ismétli önmagát. Bajnaival meg mi is volt a baj? Hogy – a korabeli Orbán és Varga Mihály szerint is – megmentette a gazdasági összeomlástól az országot? Hát ilyesmivel tényleg nem lehet vádolni Orbán Viktort és csapatát, de ez a sztori még nem is tart ott. Miközben a durva eladósodás (devizában) már újraindult, és a piacok bizalma is oda, a fizetésképtelenség még előttünk van – igaz, Kövér és barátai szorgos munkája nyomán már nem sokáig.