A cukor ezer éve a sóhoz hasonlóan még királyi ritkaság volt, mára az egyik legfontosabb élelmiszeripari és háztartási alapanyag lett, hozzáférése pedig ellátásbiztonsági kérdéssé vált. A kezdetekkor egy mázsa répából 2-4 kg cukor volt kinyerhető, ma, ha jó az évjárat, 13-17 kg. Az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején indultak vizsgálatok a cukor különböző növényekből való kinyerésére, de a cukorrépánál jobbat ezen a klímán még nem találtak. A történelmi és mai Magyarország területén összesen 122 cukorgyár működött, sok közülük csak egy évig.
Az alábbi írás a hazai cukorgyártás leépülését foglalja össze a parlamenti jegyzőkönyvekben fellelhető felszólalások, illetve az interneten fellelhető adatok alapján.
Horváth István (Fidesz), a mezőgazdasági bizottság alelnöke parlamenti felszólalása 2012. március 6-án:
„Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés 2011. június 29-ei ülésén, az 54/2011. határozatával felállításra került a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság. (…) Az Antall-kormány idején kormányzati szándék volt arra, hogy a megmaradt öt magyar tulajdonú cukorgyár, a sárvári, az ácsi, az ercsi, a sarkadi és a mezőhegyesi továbbra is nemzeti tulajdonban maradjon. Ennek köszönhető, hogy 1993-ban az öt magyar tulajdonban maradt gyár fúziójával létrejött a Magyar Cukor Rt., ami lehetővé tette, hogy a termelők széles rétegeit is bevonják a tulajdonosi körbe. A Magyar Cukor Rt. tulajdonosai a magyar állam, a menedzsment, önkormányzatok, szövetkezetek és a termelők lettek.
1996-ban, a Horn-kormány idején a Magyar Cukor Rt. alaptevékenysége jelentős eredményt termelt, de a kiélezett piaci versenynek köszönhetően jelentős forgótőkehiánnyal is küzdött. Az rt. folyamatosan kérte az állam segítségét a probléma megoldására, de annak ellenére, hogy az állam is jelentős tulajdonnal rendelkezett az rt.-ben, segítséget nem kapott. Ennek következtében a vállalat 1996 végére súlyos likviditási problémákkal küzdött. A Magyar Cukor Rt. vezetői a magyar államhoz mint tulajdonoshoz, és mint Magyarországért felelős kormányhoz is fordultak annak érdekében, hogy az állam forgótőkét bocsásson az rt. részére kedvezményes kamatozású hitel formájában. A Horn-kormány és annak vezetői azonban elzárkóztak a megkeresés elől. A Magyar Cukor Rt. vezetői megkeresték a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bankot is, amelynek élén abban az időben Medgyessy Péter állt, de ott sem kaptak segítséget.
A sikertelen tőkebevonás következményeként 1996. év végére a Magyar Cukor Rt. többségi tulajdona és teljes irányítása is külföldi érdekeltséggé lett. 1997-re Magyarország teljes cukoripara külföldi befolyás alá került. A cukorrépa-termelők kiszolgáltatottakká váltak a cukorgyárak irányítóinak. A külföldi tulajdonosok 1997-ben elkezdték a magyarországi cukorgyárakat bezárni; '97-ben az ercsi és a mezőhegyesi, '98-ban a sarkadi cukorgyárat, '99-ben a selypi és a sárvári cukorgyárat, 2002-ben az ácsi cukorgyárat.
A vizsgálóbizottságnak feladata volt Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspont értékelése és annak itthoni következményeinek feltárása is. Az 1998 és 2002 között lefolytatott, Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások során jelentős eredményt ért el az akkori Orbán-kormány azzal, hogy 400 ezer tonna/év cukorkvótát sikerült kiharcolnia Magyarország számára. Ez a cukorkvóta fedezte a 300 ezer tonna/év hazai fogyasztást, és még 100 ezer tonna/év exportra is adott lehetőséget.
2004. május 1-jével beléptünk az Európai Unióba, az akkori Medgyessy-, majd Gyurcsány-kormány ott folytatta a hazai cukorágazatot sújtó hibás döntések meghozatalát, Gráf József agrárminiszter aktív közreműködésével, ahol 1997-ben a korábbi Horn-kormány abbahagyta. 2003-ban ugyanis elkezdődött az EU-n belül egy újfajta cukorreform-elképzelés kialakítása, ami komoly ellenállásba ütközött az EU-tagállamok jelentős részéről. Az újfajta cukorreform célja Európán belül a termelés csökkentése. A Magyarországot képviselő Gráf József miniszter úr támogatta a szavazatával a Magyarországra előnytelen cukoripari reformot, amely döntés 2006. februárban lett véglegesen elfogadva. Azt a stratégiai hibát követte el a magyar kormány, hogy azokhoz az országokhoz társult, amelyek cukoripari vállalatai Magyarországon is tulajdonolták a cukorgyárakat, és ezáltal érdekeik ellentétesek voltak a magyar érdekekkel. Közben 2004-ben bezárták a hatvani cukorgyárat.
Az új EU-cukorreform Magyarországot a cukortermelés szempontjából teljes egészében a hazai gyárakat tulajdonló külföldi tulajdonosoknak szolgáltatta ki. A reform ugyanis drasztikus kvótacsökkentést, termeléscsökkentést írt elő, a gyáraknak lehetőségük volt jelentős kompenzáció fejében kvótát felajánlani. A külföldi gyártulajdonosok nem a saját hazájukban lévő cukorgyárak kvótáit ajánlották fel, hanem a magyarországi gyárak kvótáit, amelyért 70 milliárd forintot kaptak, aminek kétharmada az övék maradt, a maradék egyharmad a beszállítóké és a termelőké. Ennek eredménye, hogy Magyarország elvesztette a cukorkvóta háromnegyed részét, 300 ezer/tonna éves mennyiséget.
Az EU-döntés után 2006-ban bezárt a kabai, 2007-ben a szolnoki, 2008-ban a szerencsi, és 2009-ben a petőházi cukorgyár. Az EU-s cukoripari reform előírásainak megfelelően ezt a négy gyárat fizikailag is megsemmisítették, hogy esély se legyen valaha is újraindítani őket.”
A Szoljon.hu (Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál) interjúja Gráf Józseffel 2008. október 24-én:
"Valóban elkerülhetetlen volt a cukorgyárak bezárására, köztük a szolnokié is? Gráf József: A cukorgyárak bezárását az egyik legnagyobb kudarcként éltem át az elmúlt három és fél év alatt, egy gyár bezárása lett volna a reális. A gyárak azonban nem akarták megfizetni azt az árat, amelyet az európai termelőknek megfizettek, ezért a hazai termelők felhagytak a cukorrépa-termeléssel. Hiába mondtam, hogy ez csak egy átmeneti állapot, minden közvetítés hiábavaló volt a két fél között, pedig a gabona felé nem lett volna szabad területet növelni. Reményeim szerint azonban lesznek, akik újra elkezdenek cukorrépát termelni."
A Store Insider 2011. december 23-i cikke:
"Módosító javaslatot terjesztett elő a szocialista Józsa István ahhoz a parlamenti vizsgálóbizottsági jelentéshez, amelyik a hazai cukorgyárak privatizációjáról szól, valamint arról, hogy milyen álláspontot képviselt Magyarország az uniós cukorreform során. A testület MSZP-s társelnöke nehezményezi, hogy a jelentés több helyen is a szocialista kormányoknak rója fel a magánosítást és az ágazat leépülését. A dokumentum hangsúlyozza: »Magyarországon nem a kormányzati lehetőségek hiányoztak, hanem a kormányzati szándék« a folyamat megállításához. Gráf József akkori MSZP-s agrárminiszter megszavazta az uniós reformot, az európai cukorgyártás drasztikus leépítését, így a szocialista kormány visszaadta Brüsszelnek a csatlakozáskor kiharcolt 402 ezer tonnás országos kvótánk hetvenöt százalékát. A cukorreformmal összefüggésben a kabai, a szolnoki, a szerencsi és a petőházi cukorgyárunk is bezárt, utolsóként és egyedüliként a kaposvári maradt életben.
»Miközben Görögország, Lettország és Lengyelország is ellene szavazott a brüsszeli reformnak, Gráf József kétszer is igent mondott az uniós előterjesztésre. A hazánkhoz teljesen hasonló helyzetben lévő Csehország például igen kemény nyomást gyakorolt a külföldi gyártulajdonosokra, és az ottani kormánynak sikerült elérnie, hogy a csehországi kvóta mindössze huszonegy százalékát adják vissza Brüsszelnek« – jelentette ki Font Sándor, a parlamenti bizottság fideszes elnöke. Józsa István minderre úgy reagált: »Pozitív szándék vezette a szocialista kormányzatot, amely a termelőket képviselte.« Font Sándor emlékeztetett, még Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti képviselője is brutálisnak és elfogadhatatlannak nevezte 2006-ban az uniós cukorreformot. Tabajdi akkor úgy nyilatkozott: »Az öt magyar cukorgyár mind külföldi tulajdonban van, akik úgy dönthetnek, hogy termelésüket saját országukban koncentrálják. Ez veszélyt jelent egy gazdaságilag európai átlagon termelő ország számára, mint Magyarország is.«"
A Store Insider 2012. január 30-i cikke:
"Jó esély van arra, hogy 2014-15 helyett 2020-ban szűnjön meg az Európai Unióban (EU) a cukorkvóta – jelentette ki egy fórumon Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) államtitkára. Magyarországon kívül nyolc tagállami álláspont – a finn, a francia, a görög, a lengyel, a lett, a portugál, a román és a svéd – szerint kellene későbbre tenni az időpontot. A cukorkvóta későbbi kivezetésével több esélyhez jutnának a termelők ahhoz, hogy felkészüljenek a szabadpiaci viszonyokra, ezen belül a nádcukorral való versenyre. »Egyelőre egyedül vagyunk azzal a véleménnyel, hogy addig is engedi kellene azon államokban a termelés növelését, ahol az nem fedezi az önellátást« – mondta az államtitkár.
Magyarországon a hektáronként hatvan tonnás cukorrépa-termés jó, de a belőle kinyert 9,6 tonna cukor az uniós átlag alatt marad. Ráadásul másfélszer ekkora átlagra volna szükség, hogy versenyezni lehessen a nádcukorral. A naponta 8-8,5 ezer tonna répa feldolgozására képes kaposvári gyár a hazai fogyasztás harmadát állítja elő, miközben egy 10 ezer tonnát feldolgozni képes üzem felépítése mintegy 80 milliárd forintba kerülne. A rábaközi cukorgyártás újraindulásával kapcsolatban az államtitkár megemlítette: Kaba, Szerencs és Szolnok környékén is várják a gazdák a fejleményeket.
Nem érdemes kis kapacitású gyárat építeni, mert a nagyobb üzem jobban állhatja a versenyt – fejtette ki Glattelder Béla, fideszes európai parlamenti képviselő. A versenytársakról szólva utalt arra, hogy Brazília új technológiákkal és termőterületek bevonásával megduplázta cukornád-termelését, az évi 600 millió tonna felét pedig nem is cukornak, hanem járművek hajtására alkalmas alkoholnak dolgozzák el. A hatalmas dél-amerikai államnak le nem becsülhető tartalékai vannak: mintegy 170 millió hektárnyi, most legeltetésre használt földön termelhetnek cukornádat, szóját vagy kukoricát. Utóbbival kapcsolatban megjegyezte: ez is a répacukor ellenfele lehet a piacon, hiszen a belőle előállított izocukor sokkal könnyebben kezelhető az élelmiszeripar számára."
Horváth István (Fidesz), a mezőgazdasági bizottság alelnöke parlamenti felszólalása 2012. március 6-án:
„Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a rendszerváltáskor még 12 magyar tulajdonú cukorgyár volt Magyarországon, és 120-130 ezer hektáron termeltek cukorrépát hazánkban, mára csak egy cukorgyár van, az is külföldi tulajdonban, és 12-13 ezer hektáron termelnek cukorrépát hazánkban. A rendszerváltáskor az Antall-kormánynak esélye sem volt az első hét gyár privatizációját megakadályozni, utána próbálkoztak menteni a menthetőt a Magyar Cukor Rt. létrehozásával, de a Horn-kormány felelőtlen és érzéketlen hozzáállása a Magyar Cukor Rt. megmentéséhez megpecsételte a sorsát a cukorgyáraknak, és mindegyik magyar cukorgyár külföldi üzleti szempontból konkurensek kezére került. Az EU-hoz való csatlakozás felcsillantotta a reményt egy jobb pozíció megszerzésére, amit a megszerzett 400 ezer tonna/év kvóta jelentett volna, de a Medgyessy-, majd Gyurcsány-kormányok Gráf József agrárminiszter közreműködésével jelentős hátrányt okoztak a kvóták elvesztésével, és a további gyárbezárásokhoz asszisztáltak. A bizottság által feltárt összefüggésekben megállapíthatjuk, hogy mára Magyarország a cukorrépa termesztése és a cukorgyártás szempontjából elvesztette nemzeti önrendelkezését, teljes egészében ki vagyunk szolgáltatva a külföldi érdekköröknek. Egy magyarországi új cukorgyár létrehozásáról csakis a 2014-ben lejáró EU-kvótarendszer újratárgyalása esetében érdemes beszélni. Amennyiben az EU-feltételek lehetőséget adnak a jövőbeni cukorgyártásra, úgy nemzeti önrendelkezésünk szempontjából fontos lenne egy magyar cukorgyár építése.”
Eddig csak az internetről leszedhető és csak általam a legfontosabbnak tartott parlamenti megszólalásokat idéztem. Az akkor felszólalók, döntéshozók közül gyakorlatilag ma már alig aktív valaki. A mindenkori, hangsúlyozom, a mindenkori kormányoknak egyet kellene érteniük abban, hogy melyek a nemezbiztonsági hangsúlyok. Sokan sokféleképpen határozták meg egy ország biztonsági, nemzetbiztonsági kritériumait, szerintem az élelmiszer-biztonság (gabona, hús, takarmány, cukor, szesz, étkezési olaj, energia, víz és a víztisztítás, stb) is ide tartozik.
Még az is elfogadható lett volna, hogy csak néhány cukorgyárat zárnak be, de négy-öt korszerűsítve tovább működhetett volna. 2008-tól Magyarország egyetlen még működő cukorgyára Kaposváron található.
Tapasztaljuk a boltokban.
