„Az emberiség jövője ott van mindannyiunk kezében…/Hát üvöltsön, akinek tetszik a zaj!/ Aki a bársonyszékbe új majmot akar/ Hát fel a kezekkel, aki nem akar félni!/ Segget nyalni, kussban remélni”
A Quimby Forradalom című dalát sokszor idézték már az elmúlt években, október elsején, szombat este, a Budapest Park záró koncertjén pedig egy emberként ordította a közönség, az elmúlt három évben csak még aktuálisabbá, és zsigeribbé váló sorokat. A magyar zenei élet egyik legikonikusabb együttese hosszú szünet után először lépett a nagyérdemű elé.
Újrafolytatás. Ezzel a szóval foglalták össze a Quimby tagjai az együttes történetének pillanatnyi helyzetét, Csepelyi Adrienn Popfilter podcastjában. A sokat megélt zenekar még 2020. július 3-án egy közleményben jelentette be, hogy frontemberük, Kiss Tibi, 2020 év végéig terápiás céllal visszavonul a nyilvánosság és a média elől, a zenekar tagjai és menedzsmentje pedig teljes szívvel támogatják ebben a döntésében: „A 2019-es év végén már teljesen kimerültem, de a legnagyobb gond az volt, hogy nem kértem segítséget a bajban, és egyedül akartam megoldani a problémáimat. Jelenleg terápián vagyok, és a felépülésemre koncentrálok. Nagyon sajnálom, hogy ezt a koncertszezont ki kell hagynom és nem találkozhatunk személyesen, de bízom benne, hogy mielőbb újra együtt lehetünk és jókedvűen táncolhatunk az esőben. Addig is vigyázzatok magatokra, hamarosan jelentkezem, és ne féljetek segítséget kérni, ha szükségetek van rá! Megértésetekben és támogatásotokban bízva" - írta a zenekar Kiss Tibit idézve.
A folytatást akkor 2021 elejére ígérték, de végül további bő másfél évet kellett várni, hogy az eredetileg hattagú csapat végre újra színpadra, közönség elé álljon, noha Tibi, másik zenekarával, az Aranyakkorddal eddigre már jónéhány fellépésen túl volt.
A zenekar a várva várt szombati visszatérő buli előtt, kb. egy héttel, szeptember 28-ra még „egy igazán családiasnak ígérkező, klubkoncert” hangulatú nyilvános főpróbát is hirdetett az Akvárium nagyhalljába, ahol a főleg „főpróbához” mérten azért kicsit meredeknek tűnő jegyár ellenére, teltházas koncerten, kicsiben ízlelhették meg mindazt a mérhetetlen szeretetet, ami három nappal később, a Budapest Parkban is várta őket.
A nagy napon, október elsején végül megint teltház, azaz közel tizenkétezer ember előtt, három taggal kiegészülve csaptak a húrok közé, kifejezett felüdülést hozva az Aron Andras & The Black Circle Orchestra nem túl sok egyéniséggel rendelkező, de még éppen kellemes, bluesos háttérzenéje után. A Tükrök olcsón sodró basszusai első pillanattól magukkal ragadták a már olyannyira hiányolt hangzásvilágra, és sallangmentesen őszinte, sokatmondó szövegekre éhes közönséget, akik aztán önkéntelenül ugrálták és énekelték végig a kétórányi örömzenét. Igazi fellélegzés volt ez mindkét oldalról, a majd három évnyi feszített némaság után. A hibátlanul összeállított dallistán a legelső slágerektől az eddigi legutolsókig szinte minden helyet kapott, noha Varga Liviusnak a megszokottnál és a kelleténél ezúttal kicsit több szerep jutott. Ennek oka egyelőre ismeretlen maradt, remélhetőleg csak a hosszú szünet utáni visszatérés terheit igyekeztek egyenlőbben megosztani egymás közt a zenekar tagjai. Ezzel együtt is egy újabb felejthetetlen koncertnek lehettünk szem- és fültanúi. A Quimby Don Quijoteja végre visszatért, és bár bizonyára „sok szarral kell még megküzdenie”, a szélmalmokat és a csörgősipkás lidérceket talán sikerült maga mögött hagynia.
„Mi most megyünk, de úgy néz ki, hogy maradunk is. Még mindig nincs jobb ötletünk” – mondta végezetül Kiss Tibi.
Izgatottan várjuk a folytatást.
