A világ egyik legmagasabb adójával sújtja az Orbán-kormány a minimálbéreseket

A kabinet családbarátsága is erősen megkérdőjelezhető, miközben a leggazdagabbakkal igen kesztyűs kézzel bánik.

Bár az Orbán-kormány előszeretettel tünteti fel magát az alacsony adók kormányának, valójában világszerte Magyarországon az egyik legmagasabb a minimálbéresek adóterhelése - derül ki a G7 cikkéből.

A lap felidézi, a Fidesz 2010 óta tartó kormányzását korábban is számos kritika érte amiatt, hogy miközben az amúgy is tehetősebbek igen jól jártak, az alacsony keresetűekre annál magasabb terheket ró. Azonban így is újdonságként hat a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) éves jelentése, amely a minimálbér adóterheit vizsgálta meg 42 országban. Ennek alapján pedig Magyarországon a legsúlyosabbak a minimálbéresek adóterhelései.

Az első ismertetett adatsor azt jelzi, hogy a 2019-es adatok alapján mekkora adó- és járulékterheket kell megfizetnie a munkavállalónak a minimálbér után annak bruttó értékéhez viszonyítva. Eszerint nem csak a szociálisan érzékeny állami berendezkedések vonnak el kevesebb pénzt tőlük, de még

Mindeközben a tehetősek csak kifejezetten alacsony mértékben adóznak Magyarországon: 154 ország és terület közül Magyarországon az 59. legalacsonyabb a magas jövedelműek adózása. Európában csak a neoliberális Észtország és néhány, gazdasági periférián lévő ország (Albánia, Montenegró, Moldova, Bulgária) vet ki alacsonyabb adókat a leggazdagabbakra. A szegényeket sújtó, gazdagokat kevésbé terhelő adórendszerével Magyarország szinte egyedülállónak számít.

A cikk megjegyzi, hogy természetesen a precíz összehasonlítás nem egyszerű, hiszen míg például a társadalombiztosítási járulékért cserébe Nyugat-Európában zömmel a világ legfejlettebb egészségügyi ellátást kapják a munkavállalók, addig Magyarországon ráadásképpen egyre inkább leépül az állami egészségügy és rohamosan növekszik a magánköltések szerepe. Bizonyos országokban pedig - például az Egyesült Államokban - nincs is hagyományos értelemben vett társadalombiztosítás, így a magasabb nettó jövedelemből rettenetesen drágán kell piaci alapú egészségbiztosítást venni.

Az OECD friss adatbázisában a legtöbb kihívást kiküszöbölték, így az összes, a jövedelem terhére megfizetett adót és járulékot szerepeltetik.

A fejlett országok közül egy sincs Magyarországon kívül, ahol az ittenihez hasonlóan magas adóterhet kellene fizetnie az átlagbér felét kereső, gyermektelen munkavállalóknak. Ezzel szemben az átlagbér dupláját keresőknek már csak a nemzetközileg jellemző terheket kell megfizetniük. Még az átlagbér felét kereső belga munkavállalók is csak arányaiban harmadával kevesebb adót és járulékot fizetnek a magyaroknál.

A magát családbarátként definiáló Orbán-kormány egyébként a családokat sem kíméli különösebben: az első házasok számára két éven át biztosított havi 5 ezer forintos szja-kedvezmény nemzetközi összehasonlításban gyakorlatilag észrevehetetlen, a gyermeküket egyedül nevelőktől pedig szintén kiemelten sok pénzt von el, főleg, ha alacsony keresetűek. Egy átlagbér felét kereső egyedülálló szülőtől ugyanis arányaiban háromszor annyit von el, mint a legfejlettebb országok átlaga. Akkor sem fényes a családok helyzete, ha csak az egyik szülő dolgozik, ugyanis az átlagbér 80 százalékáig csak Svédországban és Szlovákiában magasabb az adó ebben az esetben. Csak az átlagbér kétszerese felett válik alacsonyabbá a magyarországi terhelés, mint az OECD-átlag. A családi pótlék mértékét a magyar kormány 2009 óta nem emelte, így kirívóan alacsonynak számít az OECD-tagállamok között. Emellett a G7 által ismertetett adatokból az is kiderült, hogy Magyarországon egy átlagos keresetű család többet adózik a jövedelme után, mint a fejlett országok átlaga.

A bérekhez képest fizetett támogatás Magyarországon kevesebb mint fele az OECD-átlagnak, pedig ebben a tekintetben ha jó példát szeretne látni az Orbán-kormány, akkor nem is kellene nyugatra fordulnia, elég Lengyelország példáját megnézni: itt a demográfiai és szociális kihívásra 2016-ban válaszolt átfogó programmal a kormány, ennek értelmében minden lengyel család második és harmadik 18 év alatti gyermekük után havi 500 złotyt (átszámítva körülbelül 43 ezer forintot) kap az államtól havonta, ennek köszönhetően a gyermekszegénység mintegy felére esett vissza.