Döbbent kíváncsisággal meredtek rá a bennszülöttek: akkor láttak először idegent. Hirtelen azt sem tudták eldönteni, hogy a titokzatos jövevény férfi-e vagy nő, mert elfedte a testét, ami náluk ismeretlen szokás volt, így tüstént le is tépték a ruháját. Claudia Andujar (1931–) fotóriporter eredetileg csak néhány képet akart készíteni, amikor egy antropológus expedícióját kísérve rájuk talált. Ám a találkozás megváltoztatta az életét.
A yanomamo indiánok Dél-Amerika egyik legnagyobb őslakos népessége Brazíliában, az Amazonas esőerdejében. Egészen a múlt század közepéig háborítatlanul éltek, távol a civilizációtól; még mostanában is szenzációt keltettek légi felvételek olyan „vad” törzseikről, amelyeknek nincs kapcsolatuk a külvilággal. Claudia úgy érezte, hiteles felvételeket akkor csinálhat, ha megismeri őket. Ott is maradt velük – fél évszázadra.
Befogadták, végre hazára lelt. Azelőtt mindenütt idegennek érezte magát. Leánykori néven Claudine Haasnak hívták, anyja svájci francia ajkú protestáns, apja erdélyi magyar zsidó volt.
Gyerekkorában Romániában éltek, azután Magyarországon, pedig el sem költöztek Nagyváradról, csak az országhatárt tolták át a fejük fölött
egy bécsi térképen (1940). Anya és lánya Svájcba menekült, az apát és rokonságát meggyilkolták Dachauban.
A túlélő lány kivándorolt Amerikába. Tizennyolc évesen férjhez ment egy másik menekülthöz, egy spanyolhoz, akit Franco diktatúrája üldözött el. Házasságuk nem tartott sokáig, de fiatalasszonyként már új nevén kezdte fotós pályafutását. Brazíliába költözött, lenyűgözték az egzotikus tájak, emberek. Képeit a Life és más rangos magazinok közölték.
Így következett el a sorsfordító találkozás az indiánokkal, akik abban az időben kezdtek maguk is menekültekké válni. Úgy jártak, mint a kontinens legtöbb őslakosa Kolumbusz óta: betolakodók jöttek, aranyat kerestek, erdőt irtottak, az ott élőket meg kíméletlenül elüldözték. A bennszülötteket behurcolt fertőző betegségek tizedelték, immunrendszerük esélytelen volt.
A velük élő európai nő szervezte meg ellátásukat két fiatal São Pauló-i orvossal. A yanomamók önkéntes támasza lett a puszta túlélésért folytatott, egyre kétségbeesettebb küzdelemben. Karrierjét feladta, sokáig fényképezőgépet sem vett a kezébe. Ám a kamera újra előkerült, és csodát tett: varázslatos fotói ismertették meg a világot ezzel a távoli, fenyegetett néppel. Döntő szerepe volt abban, hogy a brazil kormány végül elismerte az indiánok jogát ősi földjükre (1992).
Bolsonaro, „a trópusi Trump” elnöksége alatt megint rosszra fordultak a dolgok. Bányászati koncessziókat osztogatnak, gátlástalanul semmibe veszik a környezetvédelmi előírásokat, az ellenszegülőket néha lelövik, állami részről egy fundamentalista hittérítő felel az őslakosokért. A 91 éves Claudia Andujar azt mondja: „Remélem, lesznek mások, akik folytatják majd a harcot, amikor én már nem leszek, és hogy a yanomamók megtanulnak védekezni a rájuk leselkedő veszélyek ellen. Remélem, menni fog nélkülem is. Csakis ebben bízhatok.”