Híd-avatás

Teherautó magától nem szokott ekkorát robbanni, még akkor se, ha Kamaz. A kaján ukrán reakciók szinte leplezetlen dicsekvésnek tűnnek, a legjobban az tetszett, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat majd csak a végső győzelem után mondja meg, ők voltak vagy sem. Kijevben ünnepelnek, egy bank órák alatt előállt a lángoló Krími-hidat ábrázoló hitelkártyával és persze a Kígyó-szigeti emlékezetes káromkodáshoz hasonlóan erről is lesz majd postabélyeg. Az akció, bárhogyan is szervezték meg, komoly titkosszolgálati műveleti képességet feltételez az orosz hátországban – akárcsak a Darja Dugina halálát okozó moszkvai merénylet.

A híd megtámadása nem, legfeljebb az időpont számít meglepetésnek – az idei Nobel-békedíjas trió mellé ezt kapta a 70-et pénteken elérő Putyin. Kijevben elő is vették Marylin Monroe híres, búgó hangú performanszát Kennedy 1962-es házi ünnepségén: Boldog születésnapot, Elnök úr! Az ukrán vezetés többször jelezte, hogy meg akarják semmisíteni az Oroszország és a Krím-félsziget közötti hidat, eddig azonban azt lehetett feltételezni, hogy ezt csak a hosszabb hatótávolságú amerikai rakéták beérkezése után próbálják meg.

Maga a híd a putyinizmus többszörös jelképe. Arkagyij Rotenberg oligarcha cége építette, aki kizárólag a zsíros állami megrendeléseknek köszönheti csaknem kétmilliárd dolláros vagyonát. Az állami megrendeléseket pedig annak, hogy a 60-as években összehaverkodott egy másik leningrádi utcagyerekkel, Vologya Putyinnal, akivel aztán egy klubban űzték a szambó nevű önvédelmi sportot. Rotenberget nyugodtan tekinthetjük Putyin Mészáros Lőrincének, a hidat pedig a rezsim legfontosabb presztízsberuházásának. Hadászati jelentősége is rendkívüli, bár a Krím a dél-ukrajnai orosz megszállás nyomán jelenleg szárazföldön is elérhető. A robbantás még annál is érzékenyebb csapás az orosz nemzeti büszkeségre, mint a Fekete-tengeri flotta zászlóshajója, a Moszkva cirkáló elsüllyesztése volt. Egyben azt is jelzi, hogy Ukrajna komolyan gondolja az összes, 2014 óta elveszített terület visszaszerzését.

A helyzet mostanra rég túljutott azon, hogy „veszélyesnek” nevezzük. A konfliktus az utóbbi hetekben gyorsuló ütemben eszkalálódik és földrajzilag is terjed. Kijevben dacosan azt mondják, hogy őket már atombombával sem lehet megállítani, de Biden elnök a minap Washingtonban már az Armageddon lehetőségét említette: a kis hatóerejű, hadszíntéri nukleáris fegyver orosz bevetése nyomán gyorsan elszabadulhat a pokol. Márpedig Putyin kifogyóban van a katonai opciókból: se elég fegyvere, se elég embere. Mostanra nyilvánvaló, hogy az orosz hadsereg hagyományos eszközökkel nem fogja legyőzni Ukrajnát, sőt, az eddigi hódítások megtartása is kérdéses. A kudarc megteremtette az atombombát követelő, hipernacionalista ellenzéket – még két hét és hozzájuk képest Putyin lesz a békegalamb. Mi pedig (elvégre még voltak tanáraink) emlékezhetünk Arany balladájára, a Híd-avatásra, amelyben az öngyilkosok sorra vetik alá magukat az új, fellobogózott építményről. Könnyen előfordulhat, hogy most az egész világ követi őket.