A hazai közvélemény nagyobbik részét talán váratlanul érte az a sztrájkhullám, melyet a közoktatásban uralkodó áldatlan állapotok, illetve az Orbán-kormány kompromisszumképtelensége és teljes közönye váltott ki Magyarországon.
Nos, a pedagógusok, illetve szülők tapasztalataiból kirajzolódó kép előttem nem ismeretlen. Szűkebb pátriámban már évekkel a fülkeforradalom előtt fehérterror uralkodott, úgy értve: a helyi politikai vezetés túlnyomó részben a Fidesz által delegált döntéshozókból állott, akiknek protekcionizmusa és zsarolási potenciálja minden pedagógus előtt ismeretes volt. Súlyosbította a helyzetet, hogy mifelénk nem volt tanárhiány, régiónkban ugyanis egyszerre több felsőoktatási intézmény is ontotta magából a nemzet frissdiplomás napszámosait. Az ő körükben köztudott volt, hogy politikai hátszél nélkül esélyük sincs végzettségüknek megfelelő munkát találni.
Mivel pedagóguscsaládból származom, iszonyatos dolgoknak lehettem tanúja, úgyszólván testközelből. Mesélhetnék a tantestületekben kiépült besúgórendszerről éppúgy, mint a világnézeti okokból lapátra tett oktatási dolgozókról, akiknek elbocsátását formálisan még csak megindokolni sem volt köteles a munkáltató. Ujjal mutogathatnék azokra az alulképzett, tehetségtelen politikai kinevezettekre, akiket kizárólag lojalitásuk okán ültettek a „nemzeti-konzervatív” önkormányzatok az iskolaigazgatói székekbe, a tanári karok és a szülői munkaközösségek tiltakozása ellenére.
Ami akkor kicsiben ment, az ma már az egész országra jellemző. Orbán Viktor persze tanult azokból az eseményekből, amelyek őt tizenkét esztendeje korlátlan hatalomhoz juttatták: például a Gaskó István által felhergelt vasutasok gördülősztrájkban kifejeződő elégedetlenségéből. A miniszterelnök törvényhozási mamelukserege éppen új jogszabályokkal igyekszik elejét venni a pedagógusok jogszerű munkabeszüntetésének, mert a legfelsőbb körökben uralkodó paranoia a munkavállalói érdekképviseletek bárminemű fellépését összeköti egy esetleges hatalomváltással.
Tanulságos az önálló oktatási tárca megszüntetése, a pedagógusszakmának a belügyminisztérium alá rendelése is. Ez azon túl, hogy a tanárok arcul csapását jelenti, a jelenlegi kabinet prioritásaira ugyancsak fényt vet. Hazánk kormányfője egy 1989-es interjúban olyasmit mondott, hogy gyermekkorának közegében a kultúra nem játszott számottevő szerepet. Nos, a pedagógusok lenézése, az égető tanárhiány orvoslásának elutasítása azt mutatja, hogy Orbán Viktor éltes korában is őrzi ezt a dicstelen hagyományt.
Ha viszont Pintér Sándor tisztán rendészeti kérdésnek tekinti a hazai oktatásban uralkodó elégedetlenség megszüntetését, bizony rákényszeríti a tanárokat a polgári engedetlenségre. A legendás afroamerikai polgárjogi harcos, Rosa Parks az ötvenes években ezzel az eszközzel érte el a feketék diszkriminációjának megszüntetését az USA-ban. Talán kivívják pedagógusaink is a maguk számára munka- és életkörülményeik javulását, a tanári szakma anyagi megbecsülését. Akkor, de csakis akkor örülhetünk majd felhőtlenül túlfizetett futballistáink figyelemreméltó nemzetközi sikereinek.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.