labdarúgó vb;1994;

2022-10-15 11:21:00

Hegyi Iván: Air Jordan Lecskov

Keleti középpályás a New York Times címoldalán, a már-már kiesett bolgárok a párizsi Hercegek Parkjának bevétele után Amerikát is meghódították.

Esterházy Péter megjósolta. Bulgária válogatottját a legjobb négy közé várta. Nagyobb bravúr volt ezt eltalálni, mint a bolgároknak eljutniuk az amerikai világbajnokságra.

A selejtezők finisében a franciáknak két meccsen egyetlen pont kellett a vb-szereplés kivívásához. Mindkét találkozót a párizsi Parc des Princes-ben játszották. Az izraeliek elleni találkozóról Michel Platini a szünetben, a kékek 2-1-es vezetésnél hazament, mondván: ez már sima...

Nana.

Ejal Berkovitz a nyolcvanharmadik percben egyenlített, Reuven Atar a nyolcvankilencedikben fordított (2-3). Eric Cantona így nyilatkozott: „Ha tréfás kedvemben lennék, azt mondanám: talán jobb is így, legalább marad izgalom a bolgárok ellen.”

Az 1993. november 17-én rendezett mérkőzésen éppen Cantona szerzett vezetést a franciáknak, s noha Emil Kosztadinov egyenlített, az 1-1 a „Les Bleus”-nek kedvezett. Az 1-2 már nem. A kilencvenharmadik percben Kosztadinov megint feltűnt Bernard Lama kapujának közelében, és bal felső sarkos bombájával Bulgáriát az Egyesült Államokba, Franciaországot a pokolba delegálta.

Gérard Houllier francia szövetségi kapitány nem tudott mást mondani a sokkoló kiesés után: „Ami a találkozó végén történt, az egyszerűen elfogadhatatlan.”

A világ meg kezdett utánanézni a bolgár válogatottnak. Rövid időn belül a futballban kevéssé járatosak is fejből vágták, hogy a hős Kosztadinov Portóban, Hriszto Sztojcskov Barcelonában, Petar Hubcsev és Jordan Lecskov Hamburgban, Kraszimir Balakov és Ivajlo Jordanov a lisszaboni Sportingban, Trifon Ivanov a neuchateli Xamaxban futballozik. A legtöbb kerettagot azonban a szófiai Levszki adta, és az ebből a klubból meghívott hét labdarúgó közül öt – Daniel Borimirov, Canko Cvetanov, Zlatko Jankov, Emil Kremenliev, Naszko Szirakov – rendszeresen játszott a csapatban.

A tengerentúli vb-premier nem volt éppen fáklyás menet. Dallasban Sztojcskov egyből a hálóba küldte a közvetett szabadrúgást, Rodrigo Badilla Costa Rica-i játékvezető természetesen nem adta meg a gólt. Aztán jött Yekini, Amokachi, Amunike, Nigéria simán 3-0-ra győzött. Dimitar Penev bolgár szakvezető arra fogta a kudarcot, hogy „a meg nem ítélt Sztojcskov-gól demoralizálta a csapatot”.

Legközelebb Chicagóban léptek fel a bolgárok. A Soldier Field száz éve, 1922-ben épült, és alighanem 1994-ben történt meg először, hogy kiírták a stadion eredményjelző táblájára: „Dobre dosi v Chicago!” A keletiek úgy fellelkesültek, hogy 4-0-ra kiütötték a görögöket, de még vissza kellett menniük Dallasba, hogy – nem sokat ígérően – megmérkőzzenek az argentinokkal. Majd hasonló szenzációt keltettek, amilyet Párizsban – vagy mint a FIFA Diego Maradona doppingügyével –, pláne, hogy Jouini tunéziai játékvezető a második félidő közepén, 1-0-s bolgár vezetésnél kiállította Cvetanovot. A létszámhátrányban lévők kibekkelték a nehéz perceket, és az utolsó pillanatokban Szirakov volt Kosztadinov: befejelte Balakov szögletét (2-0).

A nyolcaddöntőben Bulgária–Mexikó mérkőzés következett. Volt már ilyen, mégpedig 1986-ban. Akkor az Azték stadionban 2-0-ra a vendéglátók győztek, majd kirajzott Mexikóváros, és az ünneplők halálra rémítették az autósokat. Szembe mentek a városba vezető hatsávos sztrádán lépésben haladó kocsisorral, felléptek az összes motorháztetőre, aztán átgyalogoltak a járműveken, a benn ülők meg imádkoztak. A sajátos felvonulás méreteiről alighanem elég annyi, hogy a húszmilliós metropolis lakosai közül néhány millió bizonyosan elszabadult...

East Rutherfordot is megemlegette az, aki ott volt. A Giants stadionban egyszer csak összedőlt a mexikói kapu, jó sokáig tartott, amíg kicserélték, és a várakozás megviselte a latin-amerikaiakat. Az 1-1-et követő tizenegyespárbajban ugyanis minden lövésüket elrontották, Alberto Garcia Aspe fölé emelt, míg Marcelino Bernal és Jorge Rodriguez labdáját Boriszlav Mihajlov kapus hárította.

A bolgárok maradtak a Giantsben, s az előző három vb-n egyaránt finalista, címvédő németek látogattak el „hozzájuk”. Lothar Matthäus tizenegyesgólja után Sztojcskov szabadrúgásból egyenlített, az édesanyja pedig összeesett otthon, a tévé előtt az izgalomtól, kórházba kellett szállítani. A mama azt már nem látta, hogy a hajrában Jankov középre kanyarított labdáját Jordan Lecskov előrevetődve a hálóba fejelte, a bolgárok kiejtették a favoritot.

A két gólszerző másnap uralta az amerikai újságok első oldalát. A New Jersey Herald and News szalagcíme ez volt: „Hristo goes to Hollywood”. A New York Timesé meg ez: „Air Jordan”.

Odahaza Zselju Zselev bolgár köztársasági elnök televíziós nyilatkozatban üdvözölte országa lakosait a 2-1-es diadal után. Az államfő egyebek között kijelentette: „Ez a győzelem számomra azt jelenti, hogy nagy nép a bolgár.”

Az elődöntőben az olaszok – a duplázó Roberto Baggio főszerepésével – megállították Sztojcskovékat (2-1), a Giantsben meg buzgó átrendezés kezdődött, mert másnap este Eagles-koncertet tartottak az arénában. A vesztesek elutaztak egy kaliforniai szállóba, East Rutherfordban meg zengett a Hotel California... A vb meglepetéscsapatának a pasadenai bronzmérkőzés sem sikerült, a svédek úgy nyertek 4-0-ra, hogy már az első félidőben kialakították a végeredményt. A bolgár média azonban töretlenül ünnepelt, és kiemelte, hogy a Balakov, Sztojcskov kettős helyet kapott a torna All Star-tizenegyében. Az álomcsapat összetétele ez volt: Preud'hommme (belga) – Jorginho, Marcio Santos (mindkettő brazil), Paolo Maldini (olasz) – Brolin (svéd), Dunga (brazil), Balakov, Hagi (román), Roberto Baggio – Romario (brazil), Sztojcskov.

A szófiai napilapok közül a Sztandart ezzel a főcímmel jelent meg: „Előttünk három ország, mögöttünk a világ többi része”.