Kaposvár is üzent: "Itt vagyunk, nem félünk!"

Feketébe öltözött péntek kora estére a kaposvári belváros: a sétáló keleti vége megtelt demonstráló pedagógusokkal, illetve a velük szolidáris diákokkal, szülőkkel, nagyszülőkkel, a máskor ezidőtájt kihalt Fő utcán nagyjából ezren vonultak végig a főtérig, ami a somogyi megyeszékhely tüntetéstörténetében kiemelkedőnek számított. Ez is mutatta, az oktatás és a pedagógusok helyzete komoly támogatásra lelt.

– Eddig azt hallottuk, Kaposváron azért vagyunk csendben, mert félünk. Ám itt vagyunk, nem félünk! Változást akarunk, tanárok, tanítók, óvodapedagógusok, diákok, szülők, nagyszülők – köszöntötte a tömeget a kaposvári angol-magyar két tanítási nyelvű iskola egyik tanára. – Mindenütt azt mondják, a pedagógusok azért sztrájkolnak, tüntetnek, mert magasabb fizetést akarnak, ami nem igaz. Ez a megmozdulás is a diákokról, a rendszer hibáiról szól. Ugyanúgy, ahogyan szerte az országban rengetegen felemelték a szavukat az oktatás jövőjéért.

Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke arról beszélt,

A hatalom hamis propagandával hergel a pedagógusok ellen, s elbocsátásokkal akarja félelemben tartani őket, de ez csak olaj a tűzre, s még többen szembe fordultak vele, hogy tisztességes oktatásban részesülhessenek a diákok.

- Arról szól a harc, ki fog tanítani a jövő iskoláiban, lesznek-e olyanok, akik megakadályozzák, hogy a jövő társadalma beleragadjon a tudatlanságba – jelentette ki, hozzátéve: a tét óriási, s hogy a pedagógusok elérjék céljaikat, a társadalom támogatása kell.

A sorra mikrofonhoz lépő szónokok is rendre kiemelték az összefogás fontosságát, illetve többen szóvá tették – a hallgatóság hangos pfujolásától és füttykoncertjétől kísérve –, hogy felháborító, szánalmas és megbocsáthatatlan a hatalom magyarázkodása, hogy az uniós támogatásokból tudja majd rendezni a pedagógusok bérét. Ahogyan egy felszólaló szülő megfogalmazta: ahogyan mindenki a demonstrálók közül, ő is befizette az adóját az államnak, vagyis megteremtették a lehetőséget a béremelésre. Elhangzott: a magyar oktatás a 24. óra utolsó másodperceit éli.

Egy 34 éve pályán lévő tanár arról beszélt, hogy amikor felvételizett a főiskolára, sokszoros volt a túljelentkezés a pedagógusképzésekre, ma viszont alig választják ezt a pályát, melynek egyik oka, hogy a pedagógusok társadalmi megbecsültségét szándékos kommunikációval ássák alá: s amikor az ember úgy érzi, nincsen már lejjebb, hamarosan kiderül, mégiscsak lehetséges – jegyezte meg.

- Ne fenyegessék a tanárainkat! – zúgott fel a kaposvári főtér, majd zárásként felhangzott a Grund-dal: Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért…