Úgy tűnik, katasztrofálisnak bizonyult Liz Truss megválasztása a Konzervatív Párt és ezzel együtt a szigetország élére. A szeptember elején zárult, közel két hónapos kampány után a 47 éves politikusra a szavazásra jogosult mintegy 160 ezer tory közül 81 ezren adták a voksukat, ami 57 százalékot jelentett 43 százalékot elért ellenfelével, Rishi Sunak volt pénzügyminiszterrel szemben. Truss mandátuma első perctől bizonytalan volt, mert a 357 fős parlamenti frakcióban tartott öt fordulóból egyszer sem került ki győztesen, a párttagoktól kapott támogatás pedig az Egyesült Királyság szavazóinak legfeljebb 1 százalékát teszi ki.
Pénzügyminiszterévé Liz Truss a barátját, greenwichi szomszédját és ideológiai harcostársát, Kwasi Kwartenget nevezte ki. A páros az új kormány úgynevezett mini költségvetésének szeptember 23-i beterjesztése nyomán került bajba, miután a pénzpiacok a font összeomlásával regáltak a növekedésserkentő, de megalapozatlan adócsökkentési ígéreteket tartalmazó csomagra. A monumentális költségvetési hiányt okozó előterjesztésnek különösen az az eleme okozott felháborodást, amely a legmagasabb fizetési kategóriába tartozó réteg személyi jövedelemadóját 45-ről 40 százalékra csökkentette volna. A pénzügyi válságtól csak a jegybank intervenciója mentette meg az országot, ám a Bank of England államkötvény-felvásárló mentőöve múlt pénteken lejárt, újabb negatív piaci reakció rémével fenyegetve. E nyomás alatt a kormányfő beáldozta pénzügyminiszterét. Hazarendelte Washingtonból az IMF éves konferenciáján a nemzetközi pénzvilággal tárgyaló Kwartenget, és péntek délben felmentette pozíciójából.
A független Költségvetés-fegyelmi Hatóság aznap figyelmeztette a kormányt, hogy mini büdzséjének megvalósításával 2026-27-re 60 milliárd fontos lyuk keletkezne a közkiadásokban. A teljes hátraarc elkerülhetetlenné vált. A nagyképűsége és arroganciája miatt népszerűtlen Kwarteng helyére Truss a két vezetőválasztási kísérletet is elbukott volt kulturális, egészségügyi és külügyminisztert, Jeremy Huntot nevezte ki. Kwarteng így mindössze 38 napot töltött a Downing Street 11.-ben. Ezen a poszton ennél kevesebb idő, 30 nap csak az ugyancsak tory Iain Macleodnak jutott, 1970 nyarán, de őt egy szívroham vitte el.
A Boris Johnson 2019-es megválasztása óta a hátsó padsorokban helyet foglaló Hunt hétvégi nyilatkozataiban jelezte, hogy tervezett lépései között adóemelések és a közkiadások csökkentése egyaránt előfordulhatnak, de a 2010-es súlyos megszorításokhoz való visszatérést el akarja kerülni. Legfontosabbnak a piacok megnyugtatását tekinti, megmutatva, hogy a kormány az "adózási és kiadási tervek minden pennyjével el tud számolni". A higgadtságáról és optimizmusáról ismert politikus tagadta, hogy kormányfői ambíciói lennének, s hogy gyakorlatilag máris ő vezetné az országot.
A hétvégi lapok közül a konzervatív Sunday Times és a baloldali Observer is sötét képet fest Liz Truss jövőjéről. Az előbbi szerint máris 100 konzervatív képviselő nyújtott be bizalmatlansági szavazásra felszólító levelet az illetékes 1922-es bizottsághoz. Ennek vezetője, Sir Graham Brady így hajlandónak bizonyulhat arra, hogy ismét megváltoztassa a szabályokat és az új kormányfő ne élvezhessen egyéves mentességet egy bizalmi szavazás alól. A hangulat tovább romlása esetén a befolyásos politikus felhatalmazva érezheti magát, hogy felkérje Trusst, mondjon le. A The Observer úgy tudja, a tory frakció hangadói hétfőn találkoznak, hogy megtárgyalják a kormányfő sorsát. Többen azt szeretnék, ha önként visszavonulna, hogy ezzel meg lehessen menteni a pártot és a gazdaságot. Truss szövetségesei arra figyelmeztetik a képviselőket, hogy a Konzervatívoknak végük, ha néhány hónap alatt második vezetőjüket is megfúrják. Egy ezt követő esetleges parlamenti választáson a Munkáspárt olyan földcsuszamlásszerű győzelmet aratna, mint 1997-ben Tony Blair vezetésével. Felmerült, hogy a frakció egy kétfős döntőben állapodjon meg, s a jelöltek egymás közt döntsék el, ki lesz a kormányfő és ki a helyettese. A hosszú pártválasztási folyamat megismétlését el akarják kerülni.
