Miközben a hírek főcímei a nukleáris katasztrófapolitika sötét korának visszatértét jelzik és az attól való félelmet, hogy különböző államok nukleáris fegyverek fejlesztésébe és tesztelésébe kezdenek vagy használják is azokat, 176 ország mégis úgy döntött, hogy határozattan fellép ez ellen.
Az 1996. szeptember 24-én kelt átfogó atomcsend-szerződés 25. évfordulója újabb lehetőséget ad arra, hogy egy olyan világ felé haladjunk, amelyben nukleáris kísérleti robbantásokat már senki sehol nem végez többé.
Csak a tavalyi évben több állam, így a Dominikai Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Gambia, São Tomé és Príncipe, Kelet-Timor és Tuvalu ratifikálta a szerződést, és ezzel elismerték, hogy a nemzetközi közösség azzal tehet a legtöbbet a nukleáris fenyegetések ellen, ha megerősíti a nukleáris leszerelést és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását célul kitűző globális rendszert. Az átfogó atomcsend-szerződés ennek a rendszernek a központi eleme.
A szerződés még nem lépett hatályba, azonban már így is teljesíti az arra vonatkozó ígéretet, hogy segít egy biztonságosabb világ előmozdításában. A 186 állam által aláírt és 176 állam által ratifikált szerződés egy erős, kollektív bizalmat és biztonságot kiépítő intézkedés, amely erőteljesen fellép a nukleáris fegyverek elterjedése ellen, megakadályozza ezáltal a még pusztítóbb nukleáris fegyverek fejlesztését és megfékezi a folyamatos globális nukleáris versengést.
Az elvi jelentőségű szerződés elfogadásával lezárult a hidegháború idején kialakult nukleáris fegyverversenyt kísérő korlátlan nukleáris kísérleti robbantások kora. A szerződés 1996-os megszövegezéséig ugyanis több mint 2000 nukleáris kísérleti robbantást hajtottak végre az új-mexikói sivatag felett először – 1945-ben – végrehajtott nukleáris robbantás után eltelt öt évtizedben.
A szerződés által létrehozott és fenntartott keretrendszer olyan erősnek bizonyult, hogy elfogadása óta kevesebb mint egy tucat nukleáris kísérleti robbantásra került sor, a századforduló óta pedig összesen egy ország szegte meg a nukleáris tesztelés tilalmát.
Ehhez egy globális megfigyelőrendszer is segítséget nyújt, amely nem hagyja, hogy akár csak egy nukleáris robbantás is észrevétlen maradjon. A szerződésnek való megfelelést a Nemzetközi Megfigyelőrendszer (IMS) vizsgálja, amely a világszerte stratégiai céllal elhelyezett, legkorszerűbb megfigyelőeszközök hálózata. A jelenleg több mint 93 százalékos készültségi állapotban lévő rendszer már így is igazolta eredményességét azáltal, hogy gyorsan és pontosan jelezte mind a hat nukleáris kísérleti robbantást, amelyet ebben az évezredben eddig végrehajtottak.
Az emberiség az IMS adatait számos egyéb módon is hasznosíthatja, ugyanis az adatok többek között elősegítik a cunamik korai előrejelzését és az éghajlatváltozás tanulmányozását, valamint egy nukleáris veszélyhelyzet esetén erősítik a nemzetközi reagálási képességet.
A normák és a jó szándék viszont nem elegendőek. A szerződésnek hatályba kell lépnie. Egyre inkább szükség van arra, hogy gyakorlati lépéseket tegyünk a szerződés megerősítése érdekében, és sürgessük a szerződést eddig alá nem író vagy ratifikáló államokat, hogy ezt mihamarabb tegyék meg.
A világ vezetői 1996-ban azért gyűltek össze, hogy ígéretüknek megfelelően, ellenőrizhető módon vessenek véget a nukleáris teszteléseknek. Megvannak az eszközeink és a technológiánk is ahhoz, hogy ezt az ígéretet valóra váltsuk.
A szerződés egy sikertörténet, ami jó hírt jelent egy olyan korban, amikor a világ számos olyan válsággal küzd, amelyek aláássák a globális békét és biztonságot előmozdító normákat és intézményeket.
Megerősítjük az elkötelezettségünket amellett, hogy minden állammal és partnerrel együttműködünk annak érdekében, hogy a jövőben a nukleáris kísérleti robbantásokról a reggelizőasztal helyett már csak a történelemórákon hallhassunk.
Társszerzők: Tuvalu miniszterelnöke: Kausea Natano, a Dominikai Köztársaság külügyminisztere: Kenneth Darroux, Egyenlítői-Guineai külügyi és nemzetközi együttműködési minisztere: Simeón Oyono Esono Angüe, a Gambiai Köztársaság nemzetközi együttműködésért és a külföldön élő gambiaiakért felelős külügyminisztere: Mamadou Tangara és a Kelet-timori Demokratikus Köztársaság külügyminisztere: Adaljiza Albertina Xavier Reis Magno.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
