Sok szó esik mostanában az egyik budapesti tankerületi vezető etikai tárgyú szakdolgozatáról, arról, hogy állítólag nem is az ő munkája volt, más szövegekből állította össze, egyszerűen szólva plagizálta. Folyik a vizsgálat, előbb-utóbb eredmény is lesz nyilván.
Az egyetemeken rutinszerűen átfuttatnak minden szakdolgozatot egy plágiumkereső szoftveren. A minőségbiztosítás legfőbb őre persze a témavezető.
A konkrét esettől elvonatkoztatva kérdezem: hogyan fordulhat elő, hogy egy nem önálló munkán alapuló szakdolgozat alapján valaki diplomát kap? Az egyetemeken, így a Pécsi Tudományegyetemen is, ahol oktattam, rutinszerűen átfuttatnak minden szakdolgozatot egy plágiumkereső szoftveren. Ha ez komoly egyezéseket mutatott ki más szövegekkel, az illető nem kaphatott diplomát.
A MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete 2001 óta dolgozik egy nagy szövegbázison alapuló plágiumkereső szoftver kidolgozásán. Ez a szoftver, a KOPI 2004 óta ingyenesen hozzáférhető, alkalmazzák az egyetemeken és a közoktatásban is. 2011 óta – a világon elsőként – kiegészült egy fordítási algoritmussal is, tehát az idegen nyelvű szövegekből sem lehet már részeket becsempészni büntetlenül a diplomamunkákba. A SZTAKI-ban azóta is folyamatosan tökéletesítik a programot.
A felsőoktatási minőségbiztosítás legfőbb őre persze a témavezető. A szakdolgozatot író hallgató segítségére felkért tanár a terület tájékozott kutatója, kizárt, hogy ne tűnjenek fel neki a készülő dolgozatban a „vendégszövegek”, különösen, ha azok a wikipediából vagy közismert kézikönyvekből származnak. A hallgató többször találkozik a témavezetőjével, együtt beszélik meg, milyen szakirodalmat célszerű még beledolgozni az írásba, milyen jellegű kutatást kell még elvégezni. A témavezető tanár folyamatosan figyelemmel kíséri a szakdolgozat elkészülését, ha plágiumot észlelne, azonnal szólna.
Mások szellemi tulajdonának ellopása nagyon súlyos etikai vétség. Németországban 2011 márciusában kénytelen volt tisztségéről lemondani Karl-Theodor zu Guttenberg honvédelmi miniszter. A roppant népszerű, 39 éves CSU-s politikusról kiderült ugyanis, hogy a bayreuthi egyetemen benyújtott 450 oldalas doktori disszertációja több, más szerzőtől származó, idézetként nem jelölt szövegrészt tartalmazott. A miniszter nem is tagadta vétkességét, időhiánnyal indokolta az átvételeket. Egy szépen induló politikai pálya tört ketté a plágiumbotrány következtében.
Erkölcsi szempontból azért tartom különösen súlyosnak mások szellemi tulajdonának elvételét, mivel ezzel az elkövető többnek, jobbnak, okosabbnak tünteti fel magát. A plágium útján megszerzett magas beosztás, kiemelkedő fizetés, majd tetemes nyugdíj egész életre szóló – tegyük hozzá, erkölcstelenül szerzett – tőke a kevésbé finnyásak számára. Ha pedig utólag mégis kiderül, a megvetés nemcsak a bűn elkövetőjét hitelteleníti egy életre, hanem magát a betöltött posztot, sőt az egész rendszert is. Ebben rejlik a plágium igazi társadalmi veszélyessége.
Szóval: hogyan tudta kijátszani a szakdolgozat a témavezető és a plágiumleleplező szoftver éberségét?