Gazdasági szempontból a mai a magyar társadalom többsége (56 százalék) baloldali értékrendet vall. A jobboldali gazdaságpolitikai orientáció a magyarok tizedére (11 százalék) jellemző, míg a középre húzódó, centrista gazdasági álláspontot elfoglalók a társadalom 32 százalékát teszik ki – mutatta ki a Policy Solutions pénteken ismertetett kutatása.
A négy évvel ezelőtti adatokhoz képest a gazdasági baloldalon elhelyezkedők aránya csökkent, de nem a jobboldali nézetek váltak népszerűbbé, hanem a centristák aránya növekedett. (Az elemzés azokat nevezi centristáknak, akik nem rendelkeznek határozott baloldali vagy jobboldali világképpel.) Bár a kormánypártiak közel fele jelenleg is baloldali, vagyis piackritikus értékeket képvisel, négy éve még a Fidesz-szavazóknak 15 százalékponttal nagyobb hányada (64 százalék) tartozott ebbe a csoportba.
A Závecz Research reprezentatív felmérése nyomán készült tanulmányt Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója, valamint két munkatársa, Szászi Áron és Varga Attila írta. A kutatás során 28 kérdésből álló „politikai iránytűvel” mérték fel, hogy a különböző világnézeteknek mekkora bázisuk van Magyarországon.
A kutatás 14 gazdaságpolitikai állítása közül nyolc esetben a baloldali álláspontot képviseli a magyar társadalom többsége, míg hat esetben a gazdaságpolitikai jobboldalét. A baloldali többség számos esetben ráadásul elsöprő, míg azoknál a gazdaságpolitikai állításoknál, ahol a jobboldali vélemény van túlsúlyban, általában kisebbek a különbségek. Változás ugyanakkor, hogy négy évvel korábban tíz állításnál mutatkozott baloldali dominancia, és csak négy témában volt jobboldali többség.
Társadalmi-kulturális kérdésekben a progresszívek és a centristák aránya 2018 és 2022 között minimálisan – 31-ről 32 százalékra, illetve 30-ról 33 százalékra – nőtt, a konzervatívok aránya négy százalékponttal, 39-ről 35 százalékra csökkent. Napjainkban tehát a társadalompolitika terén egyenlő arányban van jelen a progresszív, a centrista és a konzervatív álláspont.
A város és a vidék közötti értékrendi szakadék mélyülését jelzi, hogy az elmúlt négy évben Budapesten 13 százalékponttal nőtt a progresszívek aránya, míg a falvakban nyolc százalékponttal csökkent ugyanez az arány.
Az összes ellenzéki csoportnál növekedett a különbség a kormánypártiakhoz képest, minden ellenzéki tábor messzebbre került kulturális értelemben a fideszesektől – jegyezte meg a Policy Solutions tanulmánya.
A magyarok egyértelműen baloldaliak olyan területeken, mint a jó minőségű és államilag fenntartott egészségügy biztosítása mindenki számára (82 százalék támogatja), a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése (szintén 82 százalék a támogatók aránya). A rosszabb helyzetűek állami támogatását és a piac szabályozásának szükségességét is a nagy többség (78-78 százalék) fogalmazza meg elvárásként, ahogyan a progresszív adórendszer bevezetését (73 százalék), vagy a sztrájkjog biztosítását is (68 százalék).
Megosztottabb a társadalom a kultúra állami finanszírozásának és működtetésének kérdésében (a magyarok 48 százaléka elvárja az állami támogatást a kultúrában, 47 százaléka inkább a piaci alapú működést preferálja). A nagy fizetésbéli különbségeket 51 százalék ellenzi, 48 százalék azonban elfogadhatónak tartja.
A Policy Solutions megállapítása szerint a leghatározottabb jobboldali fölény a munkanélküliség megítélése esetében jelentkezik. A magyarok több mint kétharmada (69 százalék) elsősorban az egyéni felelősséget hangsúlyozza ebben a kérdésben.
Mindössze a válaszadók 29 százaléka gondolja úgy, hogy nem feltétlenül a munkanélküliek tehetnek a helyzetükről, hanem egyéb tényezőket is figyelembe kell venni, amelyekre az egyénnek kevesebb hatása lehet.
A társadalomban inkább ellenérzések fogalmazódnak meg az általános vagyonadóval szemben (a magyarok 52 százaléka elveti az ötletet). Az állam teljesítményével szembeni negatív érzések és tapasztalatok erőteljesen megjelennek abban, hogy a többség véleménye szerint a magáncégek többet tesznek az emberek jólétéért, mint az állam (55 százalék ért egyet az állítással).
A válaszadók kétharmada akár a saját kényelme árán is inkább a munkavállalók oldalára áll. Ezzel szemben minden negyedik magyar (28 százalék) ellenzi annak a lehetőségét, hogy munkavállalóknak joga legyen akár olyan sztrájkhoz is, amely más társadalmi csoportok számára kényelmetlen lehet.
A kormánypárti szavazók hasonlóan elutasítóak a bevándorlással szemben (60 százalék), mint az ellenzéki szavazótábor (58 százalék). A 2018-as eredményekhez képest azonban számottevő csökkenés látható a bevándorlásellenes attitűdökben: négy évvel ezelőtt a magyarok 68 százaléka volt elutasító a bevándorlókkal szemben, ez most 12 százalékponttal alacsonyabb szinten áll.
A magyarok közel háromnegyede (72 százalék) úgy gondolja, hogy a roma integráció sikertelenségre van ítélve.
A megkérdezetteknek csak 26 százaléka bizakodó cigány honfitársaink beilleszkedését illetően. Az integráció ügyében leginkább a kormánypártiak pesszimisták.
A kormánypártiak közel kétharmada (60 százalék) úgy érzi, ha egy családtagja meleg lenne, akkor azt szégyellnie kellene. Az ellenzékiek és a pártnélküliek körében az ilyen homofób vélekedés csak nagyjából egyharmados támogatottsággal rendelkezik. Míg a községekben és kisvárosokban élők többsége (53-53 százalék) szégyellnivalónak tartja a homoszexualitást, addig a megyeszékhelyek lakói és a budapestiek sokkal nyitottabban állnak a kérdéshez.
Felelőssé tett szegények
A magyarok 50 százaléka szerint minden szegény embernek felelőssége van abban, hogy milyen a helyzete, csupán 3 százalékponttal kevesebben (47 százalék) osztják azt az álláspontot, hogy az anyagi helyzetet gyakran külső körülmények és tényezők határozzák meg. E kérdésben jelentős különbség mutatható ki a főváros és a kisebb települések között: míg a budapestiek mindössze harmada hangsúlyozza az egyén felelősségét a szegénységgel kapcsolatban, addig a megyeszékhelyeken, a kisvárosokban és a községekben élők is többsége szerint az anyagi helyzetünk rajtunk múlik. A 2018-as adatokhoz képest ma már 16 százalékponttal kevesebben vélekednek úgy, hogy a szegénység nem kizárólag egyéni felelősség kérdése.
A házastársak viszonyát tekintve egyértelmű konzervatív álláspontot képviselnek a magyarok – hívta fel a figyelmet Policy Solutions. A megkérdezettek kétharmada tekinti a hagyományos, férfiközpontú családmodellt követendő példának, és csupán a magyarok 30 százaléka utasítja el az egyértelmű alá-fölérendeltségi viszonyt. A Fidesz-KDNP szavazóinak háromnegyede szerint a tradicionális családmodell és az alá-fölérendeltségi viszony a követendő példa, míg az ellenzékiek 54 százaléka, a pártnélküliek 59 százaléka képviseli ezt a konzervatív álláspontot.
A magyar társadalom a gyermeknevelés egyértelmű céljának a fegyelemre és a rendre való tanítást tekinti: 79 százalék szerint a szülői tekintély tisztelete és az engedelmesség a nevelés legfontosabb célja. A válaszadók mindössze 19 százaléka vélekedik úgy, hogy a nevelésnek nem a fegyelemről és a rendről kell szólnia. A társadalom többsége (58 százalék) tartja megengedhetőnek a gyermeknevelés egyik eszközeként a fizikai fenyítést, a megkérdezettek 39 százaléka viszont elzárkózik attól, hogy akár egy pofont is adjon a gyermekének.
A magyarok 80 százaléka ért egyet azzal az állítással, hogy a nők a nem kívánt terhesség művi megszakítását kérhessék, és csupán minden ötödik megkérdezett (19 százalék) ellenzi az abortusz lehetőségét.
Nincs bírálhatatlan hatalom
Az eltelt parlamenti ciklus nem hozott változást a tekintélyhez való viszonyulásban – rögzíti a Policy Solutions elemzése. Korábban a magyarok 77 százaléka, ma 76 százaléka ért egyet azzal, hogy nincsen olyan hatalom vagy tekintély, amit ne lehetne kritikával illetni. Ha azonban a döntéshozatal működésének hatékonysága a kérdés, a magyarok többsége szerint a gyors és nem a kompromisszumra épülő döntéshozatal az ideális. A megkérdezettek 59 százaléka véli úgy, hogy a gyorsaság fontosabb az egyeztetésnél, és csak valamivel több harmaduk (36 százalék) gondolja előrébb valónak a konszenzus megteremtését.
