Megható, hogy a médiafelügyeleti szervek igyekeznek vigyázni a nézők mentális és lelki állapotára. Szólásszabadság ide meg oda, azért mindent nem szabad, és amit igen, azt se feltétlenül mindig. A nézők óvásában nagyon fontosak a figyelmeztetések is. Így például a korhatár besorolás. „12 éven aluliaknak nem ajánlott” – olvashatjuk ma már reklámok előtt. Helyes, a gyerekeket védeni kell, főleg a homoszexuális agitációtól, amely a hirdetésekbe is könnyen beépülhet. Csak késő este jelenhetnek meg a képernyőn melegek, késő délután még a hetero-érintkezések felvillantgatásával is vigyázni kell. Trágár szavak se hangozzanak el, sípolás jelezze csak őket.
Szóval, szerencsére vannak itt szabályok. Bár fölmerül a kérdés: csak a gyerekek szorulnak védelemre? A nagykorúakat, időseket nem kell óvni semmitől? Mert a hazai televíziózás alighanem eljutott arra a szintre, ahol érdemes lenne még differenciáltabban kezelni a szabályozást. A köztévé vagy a Hír TV több adása elé például ki lehetne tenni egy figyelmeztető inzertet: Baloldali és liberális nézők számára nem ajánlott. Vagy inkább: Nem kormánypárti néző számára nem ajánlott. Mert hát gondoljunk bele! Szerencsétlen nem kormánypárti ember elkezdi nézni a Híradót vagy a 48 percet, a Kommentár Klubot, de nem kizárt, hogy bizalmat szavaz valamikor a Bayer show-nak, a Sajtóklubnak, a Vezércikknek. Érdemes kockáztatni, hogy agyvérzést kapjon, amikor megtudja, hogy nézetei alávalóak, ostobák (a többi jelző csak sípol), politikai szimpátiái alapján pedig nem része a magyar nemzetnek? Mégse lehet úgy hozzáállni a dologhoz, hogy vesszen a férgese. Nem jobb egy csipetnyi nagyvonalúság? Vigyázzatok, itt nincs kímélet!
Jó, már hallani is a dühödt, de főképp sértett hangokat a kormányoldalról: Miért csak mi? Miért minket akarnak szabályozni ezek? Erre persze lehetne azt mondani szegényeknek, hogy nézzétek meg a jelenlegi, ellenzékieknek megmaradt ATV műsorait, és mondjátok meg, a csatorna munkatársainak és vendégeinek szájából mikor éri általánosító, kirekesztő gyalázás a jobboldaliságot. De természetesen a szabály, az szabály. Ott is legyen készenlétben egy figyelmeztető inzert.
Hozzá lehetne nyúlni az útszéli, sípoltatott szavak halmazához is, és kiegészíteni további trágár szavakkal, kifejezésekkel. Kilépve a nemi szervek, aktusok, ürülékek szitokpocsolyájából.
Hogy mire gondolok? Gajdics Ottótól, a kemény nemzeti éberség édimacijától az alábbi kirohanásokat hallhattuk a Vezércikk október 13-i adásában: Akik az Amerika-barát, oroszellenes, szankciós politikát „kiszolgálják Európa vezetőiként, azok Európa elárulói, ugyanúgy, mint ahogy nemtelen, gerinctelen, gazember hazaárulók mindazok, akik idehaza, Magyarországon elvtelenül kullognak ezután az elképesztően ostoba, pusztító politika után. Úgyhogy... minden egyes alkalommal mondjuk ki róluk: ti vagytok azok, akik elárultátok Magyarországot, akik elárultátok Európát.” Volt persze más is, mint „a DK ma már semmiben nem különbözik egy igazi, echte szélsőbaloldali, szélsőjobboldali, náci, fasiszta, kommunista, nem is tudom milyen gyülevész bandától” (amiről egy szurkoló jut eszembe, aki ezt kiabálta be egy luxemburgi bírónak: te rohadt, mocskos, buzi, luxemburgi cigány!), de maradjunk az elsőként idézett durrantásnál. Tekinthetjük irodalmi szövegnek, nincs benne f…, p..., vaze (amit úgyis töröltetnének, Bayer szövegeinél van is velük munka). Csak éppen vég nélkül „hazaárulózik”. Nos, ideje lenne ezt a szót is kisípoltatni. Mindennél trágárabb minősítés. Undorító, okádni lehet tőle. Nincs benne semmi indulati jelleg. Kiszámított megbélyegzés, kirekesztés.
Mert mit jelent ez a szó? Békeidőben, egy pluralista államban, ahol sokféle érdek, értékrend, gazdasági, kül- és belpolitikai elképzelés feszülhet egymásnak. Semmit. Egyedül azt, hogy akit ezzel a szóval illetnek, az nem tartozik közénk, nem ember, féreg, el lehet, és el is kéne taposni.
Ideje lenne hát törölni közéleti és médiaszótárunkból ezt az alávaló minősítést. Sípoljon szégyenteljesen. Ennek a használatát büntesse a parlament elnöke! Akár tízmilliókkal! Ellenzéki képviselők is rászolgálnak. Ami pedig a „luxemburgi cigányozós” gyalázkodásokat, tévécsatornákon elhangzó mindennapi, hírtorzító, pártos uszításokat illeti: nem lenne hasznosabb beengedni a műsorokba a másik oldal nézőit is? Hogy nyugodtan, a sértettség és az idegenség érzése nélkül megismerhessenek egy másik álláspontot? Hátha elgondolkoznak rajta, és formálja, árnyalja a véleményüket. És illene azt is szem előtt tartani, hogy a közösségi háló korszakában különösen nagy szükség van a hiteles, professzionális, mindenkihez szóló médiára. Különben minden álhírré, kedves vagy gyűlölt mesévé fog minősülni, utat engedve a legdurvább manipulációknak. Idehaza ma a kormánypárti média felelőssége, hogy megállítsa ezt a folyamatot, és egyetlen műsora se kiáltson a „Nem kormánypártiaknak nem ajánlott” besorolásért.
