Főleg a középkorú nők életét nehezítik tovább

A szakma és az ellenzék is tiltakozik az ellen, hogy a kormány törvényben rögzítené: kivonul a szociális gondoskodásból.

Először a szociális törvénynek az a tervezett módosítása keltett indulatokat, amely az egyén és a család ellátási felelősségét hangsúlyozza és az államét a sor végére teszi. Tegnap ugyanakkor már az is, hogy az ágazatért felelős államtitkár mindezt nagy átéléssel már egy hete elmondta a Máltai Szeretetszolgálat lapjának adott interjúban, de a cikket csak javaslat benyújtása után tette ki közösségi oldalára.

Fülöp Attila ebben a kommunizmus örökségének nevezte azt az „álságos és tarthatatlan” szemléletmódot, hogy a szociális bajokat az állam oldja meg. Szerinte – és a szociális törvény salátatörvénybe bújtatott módosítási javaslata szerint is – a feladattal az egyénnek és a családnak kell megküzdenie, majd az önkormányzat következik a felelősségi sorban, ezután jönnek a karitatív szervezetek, tehát az egyházak, és a legvégén jöhet szóba az állami segítség.

„Voltak már sötét időszakok, de megint sikerült szintet lépni, 2022. október 19-én a magyar állam deklarálta, hogy a szociális problémákat oldja meg mindenki maga, ahogy tudja, az állam elkezdte a kivonulást a területről” – foglalta össze a szociális szakma véleményét a javaslatról az egyik legismertebb hazai szociális szakértő. Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SZMME) elnöke szerint az is elképesztő, hogy mindezt a törvénymódosító javaslat indoklásában arra az elvre hivatkozva teszik, hogy a problémát ott kell megoldani, ahol az keletkezett. Az általa működtetett szakmai oldalon azt írta: „Az elmúlt 12 évben minden rendszerszintű beavatkozásra irányuló kormányzati lépés a centralizációról, a döntési jogkörök és erőforrások elvonásáról szólt” – tette hozzá.

Vele együtt sokan értetlenül állnak az előtt is, a kormány mit ért az alatt, hogy akkor kötelessége belépni a hozzátartozóknak majd a felsorolt szervezeteknek a gondoskodási körbe, ha az egyén „a szociális biztonságának megteremtésére önhibáján kívül nem képes”. Vajon mi számít önhibának? - teszik fel a kérdést. Erre ugyanis nem ad választ a törvénytervezet. Ráadásul az esetek többségében a szociális ellátórendszer több szereplője és a kormányzati felsorolásban megjelenő több szint együttműködésére van szükség a megoldás megtalálásához – sorolta az érveket Meleg Sándor, hogy miért tartja „inkompetens kísérletnek” a tervet.

Nem fukarkodtak a kritikával az ellenzéki pártok sem. Az MSZP elnökhelyettese szerint „régen dédelgetett álma a NER-nek, hogy végérvényesen magukra hagyja a szükséget szenvedőket, a nincsteleneket”. Komjáthi Imre Facebook-oldalán az olvasható: „a kereszténység védelmezőjeként tetszelgő társaságtól” meglepően formabontó a most nyilvánosságra került lépés, hiszen az egyház tanításai alapján az állam, vagyis a keresztény kormány elsőrendű feladata az elesettek támogatása, segítése.

Az LMP politikusai ideológiai és gyakorlati oldalról is hibásnak tartják a szociális törvény módosítását. Kanász-Nagy Máté, a párt frakcióvezető-helyettese egy videóüzenetben arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a hozzáállás növeli a társadalom kettészakadását. Ungár Péter frakcióvezető pedig azt fogalmazta meg, hogy a magyar családok nem úgy működnek, ahogy a Fidesz-kormány elképzeli. A gyerekek sokszor távol élnek a szüleiktől, de ha nem, akkor is dolgozniuk kell, s a gondoskodás törvénybe foglalt felelőssége az egyébként is rengeteg terhet cipelő „szendvicsgeneráció” tagjainak, főként a nőknek nehezíti még tovább az életét.

A DK árnyékkormányának miniszterelnöke is megszólalt az ügyben. Dobrev Klára szerint olyan nincs, hogy az állam csak úgy ledobja magáról a szociális ellátást, mert ha valaki bajban van és segítségre szorul, akkor az államnak igenis kötelessége segíteni.