Liz Truss jött, látott, majd olyan súlyos vereséget szenvedett, amit a brit konzervatívok nem hevernek ki egykönnyen. Truss eredetileg nem volt favorit a toryk elnökválasztásán, de azzal sikerült belopnia magát a tory-tagok szívébe, hogy úgy öltözködött az elnökjelöltek vitáin, mint egykor Margaret Thatcher. Ám nem vált új Valadyvé és kormányfőként az a készsége sem segítette, hogy képes a véleményét egyik napról a másikra megváltoztatni, ha érdeke úgy kívánja. Feledésbe merült például, hogy a Brexitről szóló 2016-ban megrendezett referendumon még a britek Európai Unióból való kilépésének ellenzője volt. Boris Johnson kormányában ugyanis külügyminiszterként az EU kérlelhetetlen ellenfeleként lépett fel, ami tetszett is a megrögzött Brexit-párti konzervatív szavazóknak. Truss azonban a kormány fejeként hibát hibára halmozott, a leggazdagabbakat segítő adóprogramja, amit a piacok döbbenettel fogadtak, már a kezdet kezdetén megpecsételte a sorsát.
A mostani válságért azonban nem csak őt terheli felelősség, a Truss-jelenség csak a jéghegy csúcsa. Az Egyesült Királyság láthatóan képtelen kikecmeregni a válságból a Brexit óta. Hamar kiderült becsapták a választókat azok a toryk, akik azzal kecsegtettek, hogy az Unióból való kilépés elhozza majd a Kánaánt. Ugyan a konzervatívoknál sokan még mindig igyekeznek úgy tenni, mintha a Brexit valami nagyszerű dolog lenne, a britek többsége nem így látja, egy felmérés szerint megközelíti a 60 százalékot azok aránya, akik most az EU-t választanák. Ebben szerepet játszik az energiaválság is, a britek kezdik belátni: egyedül nagyon nehezen megy.
Boris Johnson visszatérne ugyan a kormányfői székbe, de a pártnál egység bontakozott ki abban: nem megosztó személyiségre van szükség, hanem olyasvalakire, akit a konzervatívok minden szárnya elfogad. De bárki legyen is Truss utóda, nehéz lesz uralnia ezt a káoszt.