- Ennél keményebb már csak az adminisztratív tiltás lenne – ezt mondta a Népszavának egy napelem-telepítésben utazó cég vezető munkatársa, amikor a kormány új, leginkább a satufék kifejezéssel jellemezhető napenergia-politikájáról kérdeztük. A pályázati pénzcsapok elzárása, illetve az áramszolgáltatók áramátvételi kötelezettségének eltörlése nyomán minden piaci szereplő drasztikus változásra, a kereslet sosem látott visszaesésére számít. A lépés látszólag megmagyarázhatatlan, hogy az újonnan létrehozható kapacitások közül az állam így a legolcsóbban és leggyorsabban elérhető, legtisztább áramforrástól vágja el magát egy olyan időszakban, amikor egyébként minden európai ország áramhiánnyal küzd.
A megújulóenergia-szektorban axiómának tekintett összefüggés, hogy a különféle tiszta energiaforrások terjedését még az áraknál is jobban befolyásolja a szabályozási környezet kiszámíthatósága. Ami Magyarországon az elmúlt években történt, az látszólag mégis ellentmond a fenti szabálynak. A napenergia-szegmens Hollandia után egész Európát tekintve Magyarországon bővült a leggyorsabban.A beépített napenergia-kapacitás most 3500 mW körül lehet (pontos adat csak az év elejéről van, akkor léptük át a 3000 mW-t), amit egyrészt azzal érdemes összevetni, hogy Paks1 papíron 2000 mW-t tud, másrészt pedig azzal, hogy a fejlesztési tervekben 2030-ra szerepelt a 6000 mW-s szint elérése, amit azonban a jelenlegi tempó alapján akár már 2024 végére realizálni lehetne. Ez természetesen örvendetes, hiszen a napelem a leggyorsabban és fajlagosan a legolcsóbban telepíthető energiaforrás – akár az engedélyezés megkezdésétől számított 3-4 hónapon belül termelésbe állhat, ami mondjuk egy atomerőmű 10 év (!) fölötti hasonló adatához képest tényleg fénysebesség –, ugyanakkor kétségkívül okoz problémákat is.
A kormány kommunikációjával ellentétben nem elsősorban hálózati oldalon: jelenleg a teljes áramtermelésnek nagyjából az 5%-a származik napenergiából az ország területén elég egyenletesen elosztva; ekkora hányadnak nem lenne szabad felborítania a hálózati egyensúlyt.
A gond inkább finanszírozási természetű: a mostani boom mögött mind a lakosság, mind a nagyobb napelem-parkok esetében főleg állami források állanak, és ami a választások előtt esetleg racionálisnak látszott, az most, amikor évekig nem lesz újabb voksolás, a költségvetés viszont lyukas, politikai értelemben rögtön irracionálisnak tűnik.
Az Orbán-kormány ezt a problémahalmazt elsősorban magának, a saját ellentmondó logikájú intézkedéseinek köszönheti. A kabinet egyáltalán nem szeretett volna lakossági napelem-robbanást. A Fidesztől a „rezsicsökkentés” óta eleve távol áll az energia-autonómia, az összes ilyen kezdeményezést igyekezett megfojtani (így halt el például a helyi energiaforrásokra épülő önkormányzati kiserőművek korábban meghirdetett programja, mint ahogy jelenleg is gátolja a kormányzati adminisztráció a hasonló logikájú ún. energiaközösségek létrejöttét). Csakhogy a lakossági napelemek nagyjából 2020-ra olyannyira népszerűek lettek, hogy nyilvánvalóvá vált a szavazatszerző potenciáljuk, és végül ez a szempont győzött, legalább is átmenetileg.
Ami most történik, az az inga erőteljes visszalendülése. 2022. első félévében nagyjából 133 ezer háztartás rendelkezett napelemmel – ha a kormány napelem-stop rendeletében az lesz, amit az eddigi kommunikáció alapján sejteni lehet, akkor ez a szám év végére sem sokkal lesz több 140 ezernél. Ha ugyanis a szolgáltatók nem lesznek kötelesek átvenni a háztetőn megtermelt pillanatnyi vagy tartós áramtöbbletet, és ezzel a tulajdonosokat szigetüzemre, vagyis a hálózattól független üzemeltetésre kényszerítik, az a gyakorlatban felér a betiltással. A napelemmel rendelkező háztartások eddig úgymond a hálózatot használták áramtárolásra (amikor fölöslegük volt, betápláltak, amikor hiányuk, kivettek a rendszerből), most viszont többlet esetén az egyetlen lehetőségük a lekapcsolás lesz.
Érdekes adalék, hogy a szélerőművek alkalmasak lennének a napenergiás áramtermelés völgyidőszakainak kiegyensúlyozására (a szél sokszor éjjel is fúj, és az erősen szeles napok legalább felében borús az ég), de idehaza 2010 óta nem adtak engedélyt egyetlen új szélerőmű építésére sem.
A mostani fékezésnek vannak nyertesei is: a hirtelen kilőtt kereslet miatt a drágulás és a kapacitáshiány a napelemparkok (döntően kormányközeli) beruházóinak életét is megnehezítette - ők most minden bizonnyal örülnek, ha a kereslet bezuhanása után olcsóbban jutnak napelemekhez illetve szerelőkhöz. Ráadásul azon az extraprofiton is kevesebbekkel kell így osztozniuk, amit az áramárak elszállása nyomán realizálni tudnak. Megjegyzendő, hogy bármekkora is az állítólagos hálózati és a valóságos finanszírozási gond, ezt a kört semmilyen korlátozás nem érinti: megszorítás egyelőre csak a lakossági napelem-szektorban van.
Szolgáltatói szemszög
Az érintettekkel beszélve drámai visszaesésre készülnek a szolgáltatók, bár a készülő rendelet tartalmát ők sem ismerik. Mint egyiküktől hallottuk, a hálózati betáplálás alternatívájaként emlegetett otthoni, akkumulátoros tárolásra vannak – inkább ipari méretű – megoldásaik, de az a technológia olyan drága, hogy nagyon kevés háztartás engedheti meg magának, és még kevesebbnek éri meg, még a jelenlegi áramárak mellett is. Emiatt akár a két nagyságrendű visszaesést, a szinte teljes leállást sem tartják kizártnak.