„Sokan nincsenek is tisztában vele, hogy áldozatok” – Megelőzéssel harcolnak az emberkereskedelem ellen

Az emberkereskedelemről sokaknak azonnal az erőszak, a fogvatartás juthat eszébe, pedig változatosan alattomos módokon zsákmányolják ki az áldozatokat. Bár elsősorban a kiszolgáltatott rétegeket célozzák, gyakorlatilag bármelyikünk áldozattá válhat egy jól hangzó állásajánlat könnyelmű elfogadásával. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM Hungary), az ENSZ migrációs ügynöksége 1999 óta foglalkozik Magyarországon emberkereskedelem elleni projektekkel. Segíti a magyar áldozatok hazatérését és reintegrációját. Emellett kutatásokat végez, a témával kapcsolatos képzéseket és kampányokat tart. Új, prevenciós programjuk a Belügyi Alapok finanszírozásában megvalósuló Ne hagyd, ne tedd! – emberkereskedelem elleni kampány. Ennek céljairól, formájáról, valamint a hatékony védekezés nehézségeiről beszélgettünk Boda Eszterrel, az IOM Magyarország emberkereskedelem elleni részlegének vezetőjével.

– Az emberkereskedelemnek van pontos jogi értelmezése?

– Természetesen. Az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének egyik jegyzőkönyve is tárgyalja az emberkereskedelmet, és meghatározza, milyen elemek együttes meglétekor beszélhetünk róla. Az egyik a tevékenységsor, ami az áldozatokkal történik. Ide tartozik a toborzás (becserkészés), az áldozatok szállítása, eladása, átvétele, elrejtése. A második a hogyan, vagyis az alkalmazott eszközök sora: erőszak, elrablás, fenyegetés, kényszer, hamis ígéretek. A harmadik elem pedig a tevékenység célja. A kizsákmányolásnak különböző fajtái lehetnek: mások prostituálása vagy egyéb szexuális célú kihasználása, kényszermunka, szervkereskedelem. Az egyes elemeken belül nem feltétlenül jelenik meg mindegyik tényező, de ahhoz, hogy emberkereskedelemről beszéljünk, mindhárom elemből elég csak egy-egy tényező együttes megléte.

– Mit tartunk itt kizsákmányolásnak?

– Gyakorlatilag mindazt, ami túllép az egyes tevékenységek jogszabályi előírásain. A prostitúció 1999 óta legális Magyarországon, szabályozott, milyen feltételek mellett űzhető. A futtatói tevékenység nálunk eleve tiltott, lakást se lehet ilyen célra kiadni. Ezért itt elég könnyen meghatározható a kizsákmányoló helyzet. Túl a prostitúcióra kényszerítésen, jellemző, hogy a futtató elveszi a kereset nagy részét, nem az alany dönt, hol és milyen szolgáltatásokat nyújt, esetleg nem engedik egészségügyi vizsgálatokra sem. Mindehhez nem szükséges feltétlenül erőszak vagy fogvatartás. Elegendő lehet például az erőszakkal való fenyegetés, amely vonatkozhat az áldozat családjára, barátaira is. Vagy elhitetik az áldozattal, hogy ő a hibás, ezért úgyse kap segítséget, és nem várna rá jobb élet máshol sem.

– Munkaközvetítésnél hol kezdődik a kizsákmányoló emberkereskedelem?

– A munkaközvetítést is törvényi előírások szabályozzák, ha betartják őket, semmi gond. A munkacélú kizsákmányolás sokszor külföldi munkavégzéshez kapcsolódik. Megtévesztő, hiányos, hamis munkahirdetésekben, sokszor „civil” közvetítőn keresztül ígérnek jó munkafeltételeket, csábító fizetést, a kiutaztatás és a szállás költségeinek fedezését. Nem kell beszélni a kinti nyelvet, nem kell szakképzettség. Aztán viszont általában nem készül munkaszerződés, és sokan csak a kiutazás után, fokozatosan döbbennek rá a valós helyzetre: kiderül, hogy kevesebb a fizetés, mert mégis levonják belőle a kiutazás díját, a szállást sem tudják valamiért fizetni, ahol a vártnál rosszabbak a körülmények, nincs védőruházat, betegen is dolgozni kell. Valamilyen indokkal esetleg elveszik az úti okmányokat, így az áldozatok nem tudnak segítséget kérni, hazajönni. Itt sem kell minden elemnek előfordulnia. Az erőszak nélküli kényszerítési módok pedig megegyeznek azokkal, amelyeket a prostitúciónál említettem.

– A megtévesztő hirdetések nyilvános csatornákon jelennek meg? Az interneten vagy akár újságban?

– Utóbbi nem jellemző, de az internet, a Facebook általánosan használt csatorna. A mostani projektünk keretében iskolákba járunk ki prevenciós foglalkozásokat tartani gyerekeknek. Az egyik feladat, hogy valós internetes álláshirdetéseket mutatunk meg, és együtt elemezzük, mi gyanús, milyen pontokra kell figyelni. Gyakori, hogy nem jelölik meg pontosan a munkavégzés helyét. Nincs világosan megfogalmazva, mit is kell csinálni. De ha mégis csábít az ajánlat, ellenőrizni kell a dolgot. Megkeresni a cégeket adatbázisokban, ha másképp nem megy, az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES) segítségével. Amely a szerződést is átnézi, ha van.

– Miért olyan nehéz felgöngyölíteni ezeket a hálózatokat?

– Az emberkereskedelem nagyon komplex, sokszereplős jelenség. Az esetek nagy része nem derül ki, részben azért, mert az áldozatok a már említett fenyegetések és más indokok miatt nem tesznek feljelentést. Vagy visszavonják, mert nyomást gyakorolnak rájuk. Előfordul, hogy nem bíznak a hatóságokban. Esetleg annyira traumatizáltak, hogy nem képesek beszélni arról, mi történt velük, nincs erejük végigcsinálni egy hosszú vizsgálati eljárást. Vannak, akik azért nem kérnek segítséget, mert szégyellik, hogy át tudták verni őket. És sokan nincsenek is tisztában vele, hogy áldozatok, mert esetleg egész életükben hasonlóképpen bántak velük, már gyerekkorukban is abúzus érte őket, egyszerűen nem ismernek más életformát.

– Élnek súlyos tévhitek az emberkereskedelemmel kapcsolatban?

– Igen. Sok embernek, főleg a fiataloknak az erőszak és az emberrablás jut eszükbe az emberkereskedelem említésekor. A valóságban sokkal kifinomultabb eszközök jellemzik ezt a tevékenységet. A lányokat „loverboyok”, jó megjelenésű fiúk csábítják el szerelmet, odafigyelést színlelve, majd prostitúcióra kényszerítik őket. És munkacélú emberkereskedelemnél is megjelenhetnek efféle „közvetítők”, akik elmondják, milyen remek ajánlatot kapott egy haverjuk, és azóta milyen jól él odakinn.

– Mit kínál a megelőzést szolgáló kampányuk?

– Két részből áll. Az egyik a már említett, iskolákban és gyermekotthonokban végzett személyes foglalkozásokra épül. Ezek nagyon hatékonyak, de időigényesek, kevesebb embert lehet elérni velük. Ezért, hogy minél több emberhez tudjunk szólni országos szinten, a projekt kiegészül egy nemsokára induló médiakampánnyal. Igyekszünk minél jobban kihasználni a közösségi háló csatornáit, de mivel nem minden veszélyeztetett internetfelhasználó, lesznek hagyományosabb, print hirdetések újságokban, plakátokon, valamint rendezvények, sajtótájékoztatók is.

– Mekkora stábbal tudnak dolgozni?

– Magán a projekten három munkatársunk dolgozik, a médiakampányt pedig egy PR-ügynökséggel közösen csináljuk. A gyermekotthonokban tartott drámafoglalkozásokat hivatásos drámatanárok végzik. Az Országos Rendőr-főkapitányság helyi bűnmegelőzési szakembereket biztosít a foglalkozásokhoz. Partnerünk a Traumaközpont Nonprofit Kft. is, onnan egy pszichológus vesz részt az iskolai foglalkozásokon, illetve a szakmai anyagok előkészítésében. Hozzá kell azonban tennem, hogy rajtunk kívül több szervezet, köztük a rendőrség és a Baptista Szeretetszolgálat is csinál preventív foglalkozásokat. Komplex jelenségről van szó, ezért fontos, hogy együttműködjünk a megelőzésben. Az intézmények részéről komoly igény van a segítségre, nyitottak, várnak minket. Sajnos több helyen láthattunk olyan gyerekeket, akik már voltak áldozatai vagy családi érintettjei emberkereskedelemnek, csicskáztatásnak.

– Fiatalkorúaknál az intézmények keretet biztosítanak a személyes prevencióhoz. De hogyan tudják elérni a veszélyeztetett felnőtteket?

– Náluk inkább a médiakampány érhet célba. Négy kisfilmben tervezzük bemutatni a különböző típusú kizsákmányolásokat. De a mostani kampányban megpróbáljuk megszólítani a keresleti oldalt is. A felhasználókat. Akik sokszor nem is sejtik, mi rejlik a nekik nyújtott szexuális vagy munka jellegű szolgáltatás mögött. Lesz egy központi honlap edukációs tartalmakkal, információs anyagokkal, amelyek különböző csatornákon is futnak majd a közösségi hálón.

– Mennyire lehet bekapcsolni ebbe a munkába egykori áldozatokat?

– Nehéz eljutni odáig, hogy egy áldozat képes legyen ilyen tevékenységre. Maga a trauma utáni rehabilitáció is hosszú folyamat. Pedig nagyon hatékony, ha az emberek attól hallják a történetet, akivel előfordult.

– Nem kéne állandóvá tenni, intézményesíteni a tájékoztatást, felvilágosítást?

– Az IOM projekt alapon működik, ezek keretében tudunk kampányokat csinálni. Ennek a formának az előnye, hogy lehetőség nyílik az értékelésre, a tapasztalatok levonására, és a tanulságok alapján tervezhetjük meg a következő kampányt. Az intézményi foglalkozásokat két éve csináljuk, de kétségtelen, hogy egy kampányhoz is több időre lenne szükség. Mindenképpen folytatni akarjuk ezt a tevékenységet. A következő projektünket többévesre tervezzük.