Azt állította Orbán Viktor (Facebook oldalán, Brüsszelből, az uniós csúcsértekezlet előtt bejelentkezve), hogy „a legfontosabb kérdés továbbra is, hogyan tudunk harcolni az égbe ugrott energiaárakkal szemben. A Bizottság hónapokat késlekedett az erre vonatkozó javaslatok bemutatásával: most előrukkolt eggyel, amelynek néhány eleme azonban szöges ellentétben áll Magyarország nemzeti érdekeivel.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a Bizottság nem késlekedett hónapokat, legalábbis ha hiszünk az egy nappal korábbi Orbán Viktornak, aki az október 19-i kormányülésről beszámolva közölte: „holnap indul az uniós csúcs. Brüsszel megint új tervvel állt elő. Nem engedjük, hogy semmibe vegyék Magyarország érdekeit.” Most akkor hónapokig késlekedett, vagy megint új tervvel állt elő? Melyik Orbánnak higgyünk? Egyiknek se?
Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyancsak a Facebookon, de már a csúcs első napja után), hogy „ha lesz is közös gázbeszerzés Európában, az nem lesz kötelező Magyarország számára. Ezáltal nekünk továbbra is nyitva marad minden beszerzési lehetőség. Ez fontos, mert csak akkor tudjuk leszorítani az energia árát hazánkban, ha minél több forrás áll rendelkezésre, minél nagyobb a verseny a magyar energiapiacon.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az nem piaci verseny, ha az oroszok a mindenkori európai tőzsdei áron szállítanak nekünk gázt. Nem ettől fog csökkenni az energia ára, hanem attól, hogy az oroszok nem zsarolják tovább Európát a szállítások leállításával, vagy ha mégis, akkor az unió valamilyen korlátot szab az áremelkedésnek, és így közvetve a piaci árakhoz kapcsolt orosz gázárnak is. Hogy Putyin ezt nem szeretné, az nyilvánvaló. Hogy Orbán miért nem szeretné, az kevésbé.
Azt állította Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója (könyvbemutatóján, az Ukrajnában folyó háborúról), hogy „a probléma igazi kiélesedését 2008-ban Amerikának az a bejelentése okozta, hogy be fogják venni Ukrajnát és Grúziát a NATO-ba”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Amerikának nem volt ilyen bejelentése. Éppen ellenkezőleg: Bush amerikai elnök ugyan szerette volna, ha a két ország konkrét ígéretet kap a tagságra, de a 2008-as NATO-csúcsértekezleten – az oroszok várható ellenkezése miatt – elutasították ezt a javaslatot, és csak annyit helyeztek kilátásba, hogy Ukrajna és Grúzia egyszer majd tagja lehet a szervezetnek. Ukrajna NATO-tagsága azóta sem jutott előbbre, az orosz csapatok viszont 2014-ben és 2022-ben igen. Lehet, hogy a probléma ettől „élesedett ki”?
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (az uniós miniszterek tanácskozása után Luxemburgban), hogy Magyarország – egyedüli tagállamként – nem szavazta meg az ukrán hadsereg számára indított európai kiképző missziót, mert ez a háború eszkalációjához vezet, nem a békéhez.
Ezzel szemben a tény az, hogy az ukrán katonák kiképzése a nyugati fegyverek használatára elengedhetetlen az eredményes védekezéshez. Ha viszont az agresszió elleni fegyveres védekezés eszkaláció, akkor nyilván a fegyverletétel a béke. Ezt akarja Szijjártó (Orbán)?
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
