A Társaság a Szabadságjogokért részéről Zeller Judit a tüntetésen elmondta, jogvédőként öröm látnia, hogy egyre többen állnak ki magukért az elmúlt hetekben. „Egy diáknak lehet igazolatlant adni, de ha az egész iskola üres marad, arra már nem lehet nem odafigyelni” - közölte.
A szakszervezetek közül elsőként Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) vezetője beszélt, aki közölte, a sztrájk alapjog, akárcsak az emberi méltóság, ennek érvényt kell szerezni. Nincs gondoskodó állam, ezért szerveződni kell - szögezte le.
Taskovics István, a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezetének képviselője a demonstráción értetlenkedésének adott hangot amiatt, hogy „egy több mint ezer kilométerre található várostól" függ a pedagógusok béremelése, amit egyébként a kormány állandóan meg akar állítani.
A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetétől Székely Tamás arról beszélt, több százezer ember támogatja a tüntetőket. A tudás fegyver a hülyeség ellen - közölte. Követelte, ne az uniós pénzekkel kábítsák a tanárokat, hanem fizessék ki őket normálisan, adófizetői pénzből.
Köves Ferenc a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetétől azt mondta, míg '56-ban egy külső hatalomtól kellett félni, ma a jövőt a jelenlegi, arrogáns és álszent hatalomtól kell félteni, amely bár magát kereszténynek hazudja, a szegényeket eközben az árokba rúgja.
Kolesár András „kata-károsult” szerint rá kell borítani az asztalt a hatalomra: azonnali cselekvésre, általános sztrájkra van szükség. Ezt követően felkérésére a tömeg skandálásba kezdett: „Ruszkik, haza!”
Pajda Renáta egyetemista, az ADOM Diákmozgalom tagja saját történetét mesélte el, nevezetesen, hogy azért nem ment tanárnak, mert a rendszer elvette tőle a kedvét. A tüntetőket ugyanakkor arra kérte, ne adják fel, mert az oktatás szereplőinek meg kell kapniiuk azt, ami nekik jár.
A beszédek végeztével a Dope Calypso zenekar lépett fel.
