A Joseph Kadar, vagy ahogyan külföldön nevezik Le K’dar kiállítás megnyitójára összegyűlt csoportot F.Tóth Zoltán, a FreylerArt Galéria tulajdonosa és Keserű Balázs design-és művészetelemző fogadta, utóbbi néhány szóban megemlékezett a művészről, aki a hruscsovi időkben válaszolt a címbeli mondattal az őt ért kritikákra. Majd a kiállítótérbe belépve előkerülnek a koccintáshoz szükséges borospoharak, és felcsendül Edit Piaf francia sanzonénekesnő legismertebb dala, a Non, je ne regrette rien (Nem, nem bánok semmit).
Bizonyára Josef Kadar sem bánta meg, hogy annak idején a francia fővárosba emigrált. 1969-ben hagyta el az országot, miután nem állíthatott ki többet rendszeridegen látásmódja miatt. Ha művész akart lenni, mennie kellett. Pedig a művészet kezdetben nem foglalkoztatta, de miután meglátta Lotz Károly freskóit, eldöntötte, hogy festőművész lesz. „A művészet egyáltalán nem érdekelt 19 éves koromig. Atletizáltam. Ekkor versenyre mentünk Pécsre, az edző elvitt a székesegyházba. Ott láttam meg Lotz Károly freskóit. Olyan erős hatással volt rám, hogy ilyet tud az ember, elhatároztam, festő leszek” - emlékezik vissza. Bernáth Aurél és Fónyi Géza tanítványaként 1961-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, rövid próbálkozás után választotta Párizst. És milyen jól tette, ott ugyanis magyarországi expresszív, figurális látásmódját nemcsak a szürrealizmus és a konstruktivizmus, hanem más absztrakt irányzatok is átformálták.
Ennek köszönhető, hogy hosszú évtizedeket felölelő munkássága több egymástól eltérő szakaszra tagolódik. 1969-től hozta létre első mail-art borítékait és könyvtárgyait is, amelyeket később számos hasonló követett. Franciaországi pályájának elején alkotásain még mértani alakzatok domináltak, később – ahogyan ő maga fogalmazta meg – dualista lett, azaz ebben a szellemben készült munkáin kétfajta, egy geometrikus és egy figuratív kompozíciót helyezett egymás mellé egy képben. Majd olyan művészi fotókat, fotogramokat készített, amelyeken izraeli, indiai, itáliai, görögországi és spanyolországi utazásainak élményeit dolgozta fel, képeit nem kisebb személyiség, mint a magyar származású fotográfus Lucien Hervé méltatta. A festészetnek egyre inkább hátat fordító művész 1979-ben elektrografikával (elektromos eszközzel készült képzőművészeti alkotás) is elkezdett foglalkozni, kollázsait, fotóit másolta, zsugorította, nyújtotta. A folyamat olyannyira rabul ejtette, hogy 1985-ben abbahagyta a festést, és csak fénymásolóval, számítógéppel alkotta meg fekete-fehér vagy színes elektrografikáit.
A mostani kiállításon a szervezők igyekeztek Joseph Kadar minél több korszakát felvillantani. A kiállítótér földszintjén és emeleti részén akrillal festett képeket, kollázsokat, tusrajzokat és könyvtárgyakat egyaránt láthatunk. A sokszínű anyag legtöbbje az alkotó hagyatékából származik, mások korábbi Joseph Kadar tárlatokon voltak láthatók.
A kicsiny, szűkös helyiség ellenére is valóban számos technikával készült munka (kicsinyek és nagyok) került a falakra, a kiállítás koncepciója szerint vegyesen. Egy-egy alkotás, mint például a Pozitív-negatív (1992) című kollázs kiemelt helyen, a bejárattal szemben aranyozott, barokkos díszítésű keretben látható, mások, például az Hommage a Picasso (1973) kollázsolt kecskéjét ábrázoló az emeletre felvezető lépcsőfordulóban. Joseph Kadar könyv-és doboztárgyai (Székbe zárva- Emlék 1975, Ő, az idő és én 1980, Hommage a Csontváry 1992) fekete emelvényeken „nyugszanak”, mások színük, formaviláguk okán kerültek egymás közelébe. Ilyenek a figurális és geometrikus formákból álló Dualizmus (1986-2007) és a Párizsi emlék (2007). Az élénk, harsány színvilágú dualista képek ellentétekre épülnek: precíz mértani formák egyensúlya áll szemben a térben kavargó ívekkel, amorf foltokkal. Külön figyelmet érdemelnek Geometria II. és a Geometria V. című akrilvásznak, amelyeken a testek (elliptoida és gömbje) a statikusságukból kitörve mozogni látszanak.
A látogatók zsivaja lassan elült, a FreylerArt Galéria és Stúdió tere pedig kiürült. Én még maradtam, hogy Piaf hangjának kíséretében még tüzetesebben „vizsgáljam” meg a műveket. Joseph Kadar képein ugyanis sokszor lehet találni olyan részleteket, amelyek addig elkerülték a figyelmünket. És nem, nem bántam meg, hogy még maradtam.
Infó
Joseph Kadar: Non, je ne regrette rien
FreylerArt Galéria és Stúdió
Nyitva: november 12-ig
