Bár mindig van lejjebb – és valószínűleg lesz is –, azért a bombás plakátokat a kormánypropaganda eddigi erkölcsi mélypontjának érzem. A gondolatmenetet értem. Legyen megosztó, hergelje a libsiket és pont azt üzenje, amit a legkevésbé se szabadna.
De azért mégis. A szomszédunkban az oroszok népirtást hajtanak végre. Válogatás nélkül ölnek civileket, erőszakolnak meg nőket, hurcolnak el milliókat – legalábbis ami a felszabadított területeken kiderült. És akkor mi történhet a még megszállt megyékben? Az oroszok mindent bombáznak, amit érnek – legyen az erőmű vagy épp lakóház.
Ez Orbánékat különösebben nem zavarja. Jó, jó, igen, elítéljük, na, ez nem elég? De azért vegyük figyelembe azt is, hogy… És onnantól kezdve a csapból is ömlik a Kremlétől alig különböző, fideszes világértelmezés. Hiába, költenek rá. Sokat. A közösből.
Az „ötlet” nem új. Orbán Viktor már májusban leatombombázta a brüsszeli kezdeményezéseket. Konkrétan azt, hogy meg akarták tiltani az orosz olajbehozatalt. Erre Orbán kiment Brüsszelbe, és meggyőzte őket arról, hogy mi máshonnan nem kapunk nyersolajat. Erre az EU a csővezetékes szállítást kivonta a korlátozás alól. Pedig Orbán nem mondott igazat nekik. Mert valójában kapunk máshonnan nyersolajat. Mégpedig az Adriáról. Vezetéken. Csak nem akarunk. Mert az drágább. A Brüsszelben kiharcolt kivételezéssel így máris jelentős versenyelőnyre tettünk szert más olajfeldolgozókhoz képest. És ezért 480 a benzin a kutakon. Kicsit véres, de olcsó.
A többi, most bombának minősített brüsszeli szankcióra is igaz, hogy az Orbán-kormány azok mindegyikéhez hozzájárult. Nyilván (vélt vagy valós) érdekeink képviselete és érvényesítése után. Aminek Brüsszel helyt adott. Ergo ezek nem árthatnak nekünk, vagy ha igen, akkor az Orbán-kormány árt nekünk. Mindazonáltal mindenki nyugodjon le a csudába, mi a jövőben is orosz olajat és gázt kapunk.
Egy bombázástól szenvedő állam szomszédjában az ezek ellen kivetett kereskedelmi korlátozásokat bombázásnak minősíteni egy erkölcsi szőnyegbombázással ér fel.