- Megtaláltuk a választ arra, hogy miként néz szembe a rezsiválsággal egy olyan épület, ami a Parlamentnél is hosszabb

A múzeumlátogatók előtt időnként kihívásnak tűnnek a hosszú lépcsősorok, hasznos tudni, merre vannak a liftek. Ez járt a fejemben, amikor a Néprajzi Múzeumba érkeztem, és látva a főlépcsőt, kicsúszott a szájamon: nehezen járok. A múzeum egyik munkatársa ezt hallván nem jött zavarba. – A Néprajzi Múzeum nyitottnak és demokratikusnak megálmodott intézmény, ehhez igazodik a belső tér is. Két egyenrangú főbejárata van, azon kívül is vannak megközelítési lehetőségek. Akiknek problémát okoz a közlekedés a nagyvonalú lépcsőkön, azokra is gondoltak a tervezők: teljesen akadálymentesített az épület a kerekesszékkel, a babakocsival érkezőknek is. A múzeum honlapján található egy kisfilm, amelyen egy kerekesszékes kolléga segítségével mutatjuk be, milyen útvonalon lehet akadályok nélkül eljutni az épület minden zugába.

Az épület „csendes oldalán”, a Damjanich utca felé eső szárnyon találhatók a múzeum kevésbé zajos funkciói: könyvtár, olvasóterem, az intézmény, és a múzeummal szorosan együttműködő szakmai civilszervezetek irodái is. A múzeumi bolt olyan kézművesek portékáit kínálja, akikkel az intézmény akár évtizedes kapcsolatban áll. A könyvesbolt a legújabb néprajztudományi műveket árulja, egy különálló része kulturális startupoknak kínál közösségi irodahelyet, jelenleg próbaüzemben.

Végül mégis a lépcső felé vettem az irányt, de még megálltam egy kivetítőnél. A Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM által nemrégiben díjazott kisfilm épp azt mutatta be, a Néprajzi gyűjteményének különböző tárgyai miként kerültek az intézménybe. Épp egy gördeszkás cipő tűnt fel a kivetítőn, ami mellett egy matyó menyecskét és egy szamuráj harcost bemutató vitrin áll. A viseletelemek autentikusak, a ruházat QR-szalagokból készült. – Az intézmény négy és fél éves költözése alatt minden műtárgyat digitalizáltunk, mindegyikhez rendeltünk QR-kódokat. Téves nyomtatás miatt készült selejt is, de hogy ne legyen hulladék, egyik kreatív munkatársunk ezt az intézményi szempontból önreflexív installációt valósította meg – magyarázta a múzeum egy másik munkatársa, aki a költözés kihívásairól is beszélt. – A világban egy nagy gyűjtemény mozgatásánál 10 százalék körüli vesztességgel számolnak, ennyi műtárgy sérül meg. Nálunk a 250 ezer műtárgyból mindössze 18 darab sérült meg, ezrelékben sem kifejezhető arány. Olyan jellegű sérülések adódtak például, hogy egy száz éve restaurált kerámia ragasztása elengedett.

A múzeum széles főlépcsőjén könnyű haladni a föld alatti kiállítóterek felé, az iskolás csoportok mellett is el lehet férni. Mivel a múzeum májusban nyílt meg, a tavaszi osztálykirándulások úti céljai közé nem fért be, az őszibe már igen. Nyáron sok múzeumpedagógiai csomagot készítettek elő, az egyik múzeumpedagógiai térben épp látássérült fiataloknak tartottak foglalkozást. Egy másik diákcsoport a Zoom állandó kiállítást vette birtokba. A műtárgyak „ősrobbanása” ellentétpárokkal hívja fel a figyelmet a különböző nézőpontokra.

A Kerámiatér állandó kiállítása a félköríves főlépcső két oldala mellett található, negyven-negyven méter hosszan. – Az emberi agynak van egy értelmi, értelmező agyféltekéje, és egy érzelmi, hangulati, a tárlatot ennek megfelelően osztották ketté. Több mint 35 ezer kerámiánk van, a főlépcső két szakasza mellett 4 ezer darabot mutatunk be. A látvány az érzelmi agyféltekének szól, miközben az értelmező agyféltekének elmagyarázzuk, mihez kezd a múzeum egy bizonyos típusú gyűjteménnyel. A kijelzőn láthatjuk a különféle kerámiatípusokat, a földrajzi rendszerezést – mondta el a múzeum egyik munkatársa. – Ahogy haladunk a Kárpát-medencei gyűjtemény darabjaitól az európai válogatás felé – különösen értékes a késő habán gyűjteményünk –, úgy tágul a látókörünk. A világtérkép kijelzőjén most épp azt láthatjuk, hogy az Afrika-gyűjteményben 10898 műtárgyunk van, ebből 702 kerámia, a Kerámiatérben pedig 411 található. Ez a szám elenyésző része a gyűjteménynek. A múzeumoknak nagy kihívás, hogy a gyűjteményeiknek legfeljebb 1-2 százalékát tudják kiállítani. Jövőre készül el a nagy állandó kiállításunk 2700 négyzetméteren, a célunk, hogy a gyűjtemény 5-7 százalékát közvetlenül megismertethessük. Ez egy nagyon nagy vállalás, nemzetközi szinten is kiugró. A külföldi társintézményekből erre a tervre már nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. – Az épület legmélyebb pontján található a központi jegypénztár, de fent, bármelyik főbejáratnál is lehet jegyet vásárolni. Ha valaki csak át akar sétálni a Kerámiatéren, ezt szabadon, ingyen is megteheti. A múzeum azt szeretné, hogy egy igazi találkozási hely legyen.

A Székátiratok című időszaki kiállításon az AU Műhely széktanulmányai a Dizájn Héten díjazott alkotásokkal egészülnek ki. Egy múzeumi dolgozónak felvetettem, ez a tárlat azt a benyomást kelti, mintha az Iparművészeti Múzeummal konkurálna a Néprajzi. – Nem konkurálunk, hanem együttműködünk – válaszolta. – Múzeumunk felajánlott az Iparművészetinek egy ugyanekkora időszaki kiállítási teret, hogy amíg az épületük rekonstrukciója nem fejeződik be, rendezzenek ott kiállításokat. Testvérintézményként működünk 150 éve. 

A Székátiratokkal szemben látható a Néprajzi másik időszaki kiállítása, a Megérkeztünk, ami mintegy ezer négyzetméteren meséli el a múzeum költözését, és mutatja be gyűjteményeinek keresztmetszetét. A magyar és a nemzetközi gyűjtemény darabjai egyenrangúan, egymásra reflektálva jelennek meg húsz témakörben. Az egyik ilyen téma az univerzum. Ezt Hadzsi Ahmed Velencében, a XVIII. század végén készült világtérképe jeleníti meg – a világon talán 10 van belőle –, mellette egy hartai parasztasszony dísztörülközője égi és földi jelenségekkel. Velük szemben egy XVII. századi Utolsó ítélet-ikon az ukrajnai Hajasdról, amit a Szépművészeti is bátran megirigyelhetne.

Egy óriási ládába csomagolva érkezett ide a Néprajzi gyűjteménye, a láda tetejére az egykori helyszíneinkre utaló archív fotók kerültek: a Néprajzi működött a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Várkert Bazárban, volt a Városligetben, évtizedeket töltött az Iparcsarnoknak nevezett alkalmatlan épületben. Igaz, a millenniumi falu idején,1896-ban itt volt az egyik legnagyobb megmutatkozása a magyar néprajznak. – Abból az időből 10 ezer műtárgyunk van, amelyek közül sokat be fog mutatni a jövőre nyíló állandó kiállítás – mondta a múzeum egyik munkatársa. – Ami rendhagyó: a magyarázó szövegek szerzőit a múzeumok nem szokták feltüntetni, mi itt ezt megtettük. A tárlat harminc muzeológus munkája – többen már nyugdíjasok –, ami inspiratív feladat volt a költözködés monotonitása után. Azt szerettük volna, hogy az első időszaki kiállítás közösségi élmény legyen. – A műtárgyak magyarázó szövegei mellett animáció, kisfilmek, számítógépes játékok is kiegészítik a klasszikus ismeretátadást. – Ilyet nem tudtunk volna a Kossuth téren csinálni. E teremben jól látható, hogy az épület megfelelően biztosítja műtárgykörnyezetet, megfelelőek a fények, a páratartalom. Amiben a kiállítás található: bontható, formálható, lapra szerelhető, újra festhető és csiszolható mobilrendszer. Általában a múzeumokban gipszkartonból csinálják az időszaki kiállítások installációját, és amikor letelik az idő, több tonna hulladék termelődik. Fontos nekünk, hogy az antropológiai-néprajzi múzeum a munkáján keresztül is bemutassa az ökológiai tudatosságot.

Ezzel kapcsolatban felvetettem, több olyan bírálat érte az épületet, amely szerint elnyomja a környezetét.

Adta magát a kérdés: miként befolyásolja a kötelező rezsitakarékoskodás a múzeum életét? – A 25 százalékos megtakarítás ránk is kötelező, ám speciális a helyzetünk: májusban nyitottunk, így nem állnak rendelkezésünkre egész éves működési adatok, mérnöki becsléseink vannak. Jelen pillanatban például nincs fűtés, a ház tartja a meleget. Drágább lenne hűteni, a homlokzati árnyékoló rácsok nem csak díszek. Az energiaellátásunkat legnagyobb százalékban hőszivattyútelepek látják el, kisebb százalékban távhő. Ha üzemel a közeli Műjégpálya, annak van hővesztesége, az van ide bekötve, ez a téli szezonban a fűtésünket erőteljesen segíti. A zöldtető miatt nem lehetett napelemet használni: a tetőre ugyanis a park csúszik fel, hogy az épületünk ezen része is találkozási hely lehessen.

Tény, ottjártunkkor sokan voltak a múzeum tetőteraszán, és dél körül már nyüzsögtek az étteremben is – eszerint a koszt jó, ami nem minden múzeumban jellemző. A Műcsarnok irányába eső főbejáratnál található egyébként a Liget Budapest Projekt látogatóközpontja, ami három makett segítségével mutatja be a Városliget múltját, jelenét és jövőjét – ezek alapján is megítélhetjük, a Néprajzi Múzeum – vagy a Magyar Zene Háza – miként illeszkedik a Városligetbe. A jövő makettje egyébként – szándéka ellenére – elég látványosan érvel az ide tervezett Új Nemzeti Galéria ellen.