Azok, akik napelemet terveznek házukra, ma már valószínűleg hiába nyújtanak be úgynevezett visszatáplálási igényt. A 26-án megjelent szabály szövege alapján ugyanis az utolsó lehetséges nap 30-aként és 31-eként is értelmezhető. Ismét hanyagul, kapkodva született hát egy szabály, amely két munkanapot biztosított a napelemet tervezők felkészülésére, a kérelem összeállítására, beadására, a végső időpontot – értelmezéstől függően – vasárnapban, vagy a rá következő pihenőnapban megjelölve.
Mindez csak egy apró eleme annak a váratlan döntéssorozatnak, amivel szakértők szerint az Orbán-kormány egy csapásra ellehetetlenítette a jövőbeni napelem-telepítéseket. Ezzel az elmúlt évek során rábeszélt embereken túl a hazai környezetvédelmet, a – kabinet hangzatos energiastratégiáiban amúgy fő célként megjelölt – önellátást, nem kevésbé pedig az iparágat és annak több ezer munkavállalóját is gajra tették.
Indoklásuk megejtő. Eszerint a hálózat sajnos nem tudja több napelem termelését befogadni. De ha majd megjönnek az EU-támogatások, abból felújítják a rendszert és akkor ismét beengedik a napelemeseket – így a kormány. Ez az okfejtés minden létező sebből vérzik. Egyrészt szakértők – így például a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség – szerint egyszerűen nem igaz, hogy a hazai hálózat ne lenne képes további napelemek befogadására. De ha úgy is volna: vajon miért nem készítette fel az állam a – túlnyomórészt saját tulajdonában lévő – hálózatokat a napelemek befogadására? E kérdésre az energiaipar köreiben leginkább mélyszakmai vállvonogatás és egymásra mutogatás a válasz. A jelek szerint, aki él és mozog, mindenki sürgette a beruházásokat, de aztán ezek a beruházások csak nem történtek meg. Most pedig a kormány – a pedagógus-béremeléshez hasonlóan – az Európai Bizottsággal folytatott veszekedésre fogja, az előfeltétel miért és ki miatt nem fog teljesülni soha (legalábbis, amíg kormányoznak).
Orbánék ismét egy ígéretes, környezetkímélő, olcsó áramtermelési módot tettek taccsra.