A 119 ország jogkezelőit összefogó, több mint négymillió alkotót képviselő szervezet éves jelentésének legfontosabb adata, hogy tavaly az előző évhez képest 5,3%-kal, 9.6 milliárd euróra nőttek a beszedett jogdíjak. Miután azonban 2020-ban a pandémia miatt 9,9%-os volt a visszaesés, a korábbi, 10 milliárd euró fölötti szintre tavaly sem tudtak visszaemelkedni.
A növekedés elsősorban a digitális szolgáltatásoknak köszönhető, amelyek világszerte immár az összes jogdíj harmadát adják, megközelítve a rádiós-televíziós jogdíjak szintjét. Az élő- és háttérzenei jogdíjak viszont tavaly stagnáltak az elhúzódó pandémiás hatások miatt.
Björn Ulvaeus, a CISAC elnöke, az ABBA alapítója előszavában azt írja, hogy „a száraz számok mögött emberi történetek rejtőznek, olyan dalszerzőké, festőké, rendezőké, íróké, akiknek a műveire a kultúra épül. Nehéz manapság alkotó emberként megélni. Ugyan a digitális világ számos lehetőséget kínál, és a jogdíjak látványosan emelkedtek, még nem tartunk ott, hogy méltányos díjazásról beszélhessünk.”
A CISAC jelentése nemcsak az adatokat közli, hanem rámutat a problémákra is. A digitális szektor – minden növekedés ellenére – nem képes méltányos fizetséget nyújtani az alkotóknak. A strukturális problémák orvosolása mellett az adatok pontosságán is javítani kell, amihez a zeneipar különböző szereplőinek összefogására van szükség, és a szerzők részéről is fontos a tudatosság.
A legnagyobb mértékű jogdíjat továbbra is a rádiós és televíziós felhasználások után szedik be, viszont ezen a területen évek óta lassú csökkenés tapasztalható, 2021-ben ez az előző évihez képest 1,5%-os volt a visszaesés. Régiónkban az európai átlagnál lassúbb a felépülés a pandémia okozta sokkból; ugyanakkor a digitális jogdíjak nagyot nőttek, Magyarországon az Artisjus által a dalszerzőknek beszedett jogdíjai a globális átlagnál kétszer nagyobb mértékben, 12%-kal nőttek, átlépték az 1 milliárd Ft-os határt, így már az összes dalszerzői jogdíj tizedét tették ki.
