A keddi választásokon leadott szavazatok több 90 százalékának összeszámlálása után úgy tűnik, újra a jelenleg három korrupciós ügyben is eljárás alatt álló Benjamin Netanjahu alakíthat kormányt. Az Izraelben csak Bibinek nevezett politikus választási győzelme ezúttal az ottani viszonyok közepette nagyarányúnak mondható: a Kneszet 120 mandátumából a nem végleges állás szerint 65-öt szerzett meg a nevével fémjelzett jobb-szélsőjobb-ultravallásos koalíció. Ez nagy valószínűséggel az elmúlt évek politikai instabilitásának is véget vet, mert ezúttal a kormányt alkotó pártok között nincs olyan mély ideológiai szakadék, mint az előző, sokszínű koalíciókban, ez az együttműködés tartós lehet, ha Netanjahu eleget tesz szélsőjobb partnerei kérésének.
Bár Netanjahut hozza vissza hatalomba a keddi választás, nem az ő vagy az általa vezetett, nem is olyan rég még jobbközépnek számító Likud párt győzelme tette ezt lehetővé, hanem elsősorban az Itamar Ben Gvir és Becalel Szmotrich vezette szélsőjobb tömörülés, a Vallásos Cionizmus elképesztő megerősödése, valamint a fundamentalista vallási pártok támogatása. Izraeli sajtóvélemények szerint a voksolás „sztárja” a kahanista Ben Gvir, aki a nemrég még perempártnak számító szélsőséges alakulatából, a Zsidó Hatalomból (Ocma Jahudit) királycsináló tényezőt faragott.
A még feldolgozatlan voksok, mindenekelőtt az úgynevezett „dupla borítékok”, azaz mintegy 500 ezer - katonák, diplomaták, fogvatartottak és mozgóurnát kérők szavazatai - elméletileg még változtathatnak az eredményen, de ezzel a lehetőséggel lapzártánkkor az izraeli sajtó sem számolt. A rekordmagas, 71,3 százalékos részvétel melletti voksolás körvonalazódó eredményét, azaz a Netanjahu-blokk többségét csak az hiúsíthatja meg, ha a két határon mozgó kispárt, a radikális baloldali Meretz és az arab nacionalista Balad is átlépi a 3,25 százalékos bejutási küszöböt (e cikk írásakor 3,20 százalék körül mozogtak) és ha a baloldali Munkapárt - amely 3,57 százalékon áll - nem esik a küszöb alá. Az Izraelt leghosszabb ideig vezető Munkapárt, az „államalapító atyák” pártja ugyanis mára a kimúlás szélére sodródott.
Az izraeli mainstream sajtó, beleértve a hagyományosan jobboldali konzervatív vezető orgánumot, a Jerusalem Postot is, nem ünnepeli a Netanjahu visszatérésével lehetővé váló politikai stabilitást, a szélsőjobb hatalomra kerülése komoly aggodalmakat szül konzervatív körökben is. Nem alaptalanul, a rasszista homofób Szmotrich, a kahanista, az arabmentesítő etnikai tisztogatást korábban zászlajára tűző Ben Gvir kormányzati szerepvállalása olyan kihívás a zsidó állam demokratikus berendezkedése számára, amilyennel eddig még nem találkozott az izraeli társadalom. Ben Gvirt szélsőséges nézetei miatt a katonai szolgálattól is eltiltották, pártját ugyancsak törvényen kívül helyezték. Most pedig, Netanjahunak köszönhetően ő lehet a „rendőrminiszter”, amely kulcspozíciónak számít Izraelben és alapvető fontosságú az izraeli arab lakossággal való kapcsolattartás szempontjából. „Kahanista Bibi-izmus”-ról ír a baloldali Haaretz, a jobboldali Jerusalem Post pedig azt emelte ki, hogy a Netanjahu-Ben-Gvir kormány igazságszolgáltatási és politikai rendszer reformjára irányuló szándéka gazdasági katasztrófához vezethet, gazdasági szankciókat hozhat Izraelnek.
