Nem is indul rosszul: a film főhőse Burt Berendsen (Christian Bale), az első világháborúban félszeművé vált, félig zsidó bohókás orvos. Hitvallása szerint segít régi (főleg nem fehér) katonabajtársai egészségügyi gondjain és különböző fájdalomcsillapítókkal kísérletezik saját magán, mivel maga is számos kínnal él. Társa, Harold Woodman (John David Washington), arra kéri, boncolja fel régi ezredük tábornokát, aki gyanús hirtelenséggel hunyt el. Kiderül, hogy a férfi mérgezés áldozata lett. Az elhunyt lánya, Liz Meekins (Taylor Swift) - aki sejtette, hogy apját meggyilkolták - azonban pillanatokon belül autó alatt végzi, megölésével Burt-öt és Haroldot gyanúsítják.
Jó kis bohózat-krimi lehetett volna ebből, de Russell elkezdte jelenetről jelenetre bonyolítani a cselekményt. Első körben túlméretezett múltidézés formájában, amelyben a két férfi örök barátságot köt és nem sokkal később csatlakozik hozzájuk Valerie (Margot Robbie), a hadi ápolónő. Amszterdamban élik az életüket, majd Burt visszatér Amerikába, akit követ Harold is, majd tizenkét évig nem látják a nőt, míg csak a történet újra össze nem hozza a triót. Ez még rendben is lenne, de az író-rendező innentől kezdve elkezdi felvillantani a high concept (a nagy ügyet feldolgozó) film lehetőségét. Azaz van a háttérben egy összeesküvés, előkerülnek a német és olasz nácik és befolyásos amerikai követőik, akik meg akarják dönteni az amerikai kormányt.
Papíron még ez sem hangzik tragikusan, hiszen az 1933-as puccskísérlet Roosevelt elnök eltávolítására tényleg megtörtént. A baj az, hogy ahogy pereg a film, percről percre egyre zavarosabb, gyengébb, miközben totálisan érdektelenné válik, ráadásul az alkalmazott humor a végére megüti a kínos szintet. Az egyedüli alakítás a vásznon Bale-é, nála még a ripacskodás is művészi szintű, ha már a forgatókönyv dögunalmas és lapos, legalább hagyták neki, hogy feldobja a jelenteket. Washington és Robbie „elvan” a zavarosban. A mellékszerepekben látható világsztárok semmit nem tesznek hozzá a filmhez, igaz, a karaktereik nincsenek megírva.
Kolosszális tévedés David O. Russell legújabb rendezése. Afféle megbocsáthatatlan melléfogás, mely karriergyilkos is lehet: egy dolog a kritikusok előtt megbukni, a nézők előtt is sikerült: az Amszterdam 2022 talán legnagyobb anyagi bukása is egyben.
Amszterdam. Bemutatja a Fórum Hungary
