;

Alkotmánybíróság;alaptörvény;uniós jogok;hibrid rezsim;

- Orbánnal Orbán ellen!

Alábbi írásomban igyekszem igazolni, hogy miként lehet, illetve lehetséges-e (szerintem igen) Orbán Alaptörvényét Orbán önkényuralmával szembefordítani a mindennapokban.

Az orbáni önkényuralmat kiszolgáló, hivatásuknak hátat fordító jogi tanácsadók valóban egyedülálló megoldási javaslata volt Orbán számára, hogy visszaélve a kétharmados mandátummal, az Alaptörvény negyedik módosításával (2013. március 25.) hozzák létre az első kettős (hibrid) Alaptörvényt. E módosítás tette lehetővé, hogy az Alaptörvény egyszerre tartalmazza a jogállami alapértékeket, és Orbán önkényuralmának nélkülözhetetlen hatalmi jogosítványait. A módosítás elvonta az Alkotmánybíróságtól (Ab) azt a jogot, hogy felülvizsgálhassa az Alaptörvény tartalmát, megőrizze egységét és illeszkedését az emberi jogokhoz.

Orbán lépésének tudatosságára utal, hogy a következő években gondolkodás nélkül, sorozatosan vissza is élt e lehetőségével.Az önkényét kielégítő jogszabályok megalkotásával párhuzamosan azok fenntarthatóságát garantáló, hatalomváltás esetén pedig módosíthatóságukat kizáró kiegészítéseket is beemelt az Alaptörvénybe. Az orbáni jogalkotás tehát nem az Alaptörvény akadályozó elemeit törölte el, mert ezeket észlelve az EU azonnal eljárást indított volna az Orbán-kormánnyal szemben, hanem az elfogadottakat megtartva, a nemtelen céljaihoz szükséges új tételekkel egészíti ki az Alaptörvényt, tudva, hogy az Ab nem végezhet tartalmi vizsgálatot.

Orbán tehát rendszeresen él az Alaptörvény hibrid (kettős) felépítése szerinti jogával. A kérdés csak az, hogy miért csak Orbán? Miért nem látjuk, hogy ma is megvannak a jogainkat védő kitételek? Miért nem élünk mi is, vagy akár az Európai Unió azokkal a jogi lehetőségekkel, amelyek többsége a jogállamiság védelmében még ma is megtalálható az Alaptörvényben?

Orbán az általa fölényesen megnyert április 3-i választásokat követően szembesült azzal, hogy önkényuralmi rendszerének (szívesebben nevezem bűnszövetkezetének) finanszírozhatóságához tárgyalnia kell az Európai Unióval. Ennek eredményeként számos törvényt módosít a parlament. Ezeket a módosításokat a jogállamiság helyreállításában valószínűtlenként értékelem, mint arra a Frankfurter Allgemeine Zeitungban nemrégiben megjelent interjúmban is kitértem. Kézenfekvő lett volna és lenne a továbbiakban, ha az EU, itthon pedig az ellenzéki pártok azt követelnék, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez, módosítsuk a választási- és a médiaszabályozását úgy, hogy a választópolgárok felismerhessék és érvényesíthessék saját érdekeiket, e szerint szavazhassanak újra egy sokkal arányosabb mandátumelosztást garantáló választási rendszerben. Elvárásként kellene megfogalmazni azt is, hogy a kormány vonja vissza az Alaptörvény módosításait a negyediktől a tizenegyedikig; ezek kivétel nélkül Orbán önkényuralmának fenntarthatóságát biztosítják.

Ki kell emelni, hogy a kettős magyar Alaptörvényen belüli önkényuralmi beavatkozások mindegyike szemben áll az EU jogával, amely szerves része a magyar jogrendszernek. Fontos tudni, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben. Ez igaz a nemzeti bíróságok eljárásai során is, amelyet sajnos a legtöbb ítélkező bíróság nem ért, és úgy tűnik, hogy ez igaz a Kúria több tanácsára is.

Előadásaim, baráti beszélgetéseim, írásaim során visszatérő állításom, hogy a törvényeknek nincs elsőbbségük az igazsággal szemben. Jogainkat és kötelmeinket a kornak megfelelő társadalmi igazságosság határozza meg akkor is, ha nem ritkán, mint a mai Magyarországon, a hatalom birtokosa a jogalkotással visszaélve próbál önmagának kizárólagos hatalmat – ideértve az emberek jogai és kötelezettségei feletti döntés kizárólagosságát is – biztosítani. Felfogásomból következeik az is, hogy nem vállalom a szakértőként elém kerülő azon megkereséseket, melyek előzetes áttekintése során arra a következtetésre jutok, hogy a potenciális megbízómnak nincs igaza. Zárt szakértői érvelésem ilyenkor mindig beleütközne egy láthatatlan falba, mely szerint a kifogásolt cselekedet nem csupán jogszabályt, hanem mások jogát is sérti. Más a helyzet, amikor a megkeresés első áttekintése azt valószínűsíti, hogy a segítséget kérő számára az igazságot kell érvényesíteni valamely jogszabállyal szemben. Az engem felkérő ilyenkor többnyire a tehetetlenségét és azt panaszolja, hogy már számtalan felkészült jogi-, ügyvédi irodából bocsátották el azzal, hogy bár a jognak az igazságosság elve szerint az ő igazát kellene alátámasztania, de „sajnos ez sokszor nem így van”, és a bíróságok döntéseit a törvények és nem az igazság határozzák meg, így nincs mit tenni. Szomorú, de ezzel a nagyon is elterjedt érveléssel számtalanszor találkoztam egyébként kiváló ügyvédekkel és bírákkal való beszélgetéseim, egy-egy joghelyzet értékelése során. Pedig nem így van!

Jogfelfogásom érthetőségét igyekszem egy ma nagyon is aktuális, a Népszava-olvasók számára ismert példán bemutatni.

2022. szeptember 30-án az illetékes tankerület vezetője, Marosi Beatrix, önkéntesen kiszolgálva Orbán hatalmi arroganciáját, azonnali hatállyal megszüntette a budapesti Kölcsey Ferenc gimnázium öt pedagógusának munkaviszonyát azzal az indokkal, hogy ún. polgári engedetlenségben vettek részt. Az öt tanár pertársaságot alakított, és október 28-án a Magyar Helsinki Bizottság jogászainak támogatásával beadták munkaügyi keresetüket a Fővárosi Törvényszékhez. A tanárokat képviselő Tóth Balázs, a nemzetközi jogvédő szervezet ügyvédje nyilatkozata szerint a kereset fogadtatása a bíróságon, éppen annak példa nélküli jellege miatt előzetesen nem becsülhető meg, de több mint tíz érvet mutatnak be, amelyek szerintük igazolják a tanárok cselekedeteinek aránytalan megítélését az alkalmazott szankciók során. Végtelen tiszteletem és megbecsülésem mellett az én gondolatmenetemből ez a perbeli érvelés vagy teljesen kimaradna, vagy legfeljebb a jogi érvelésemben kaphatna helyt. A kereseti kérelemben kizárólag annak megállapítását javasolnám, hogy az érintett tanárok cselekedete jogszerű volt, így nem adott alapot semmilyen szankció alkalmazásához.

Az emberi jogokat és szabadságokat tartalmazó ún. Egyezmény külön passzusként a sztrájkjogot (a munkabeszüntetés jogát) ugyan nem nevesíti, ám ebből hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy annak szabályaiból nem lenne levezethető. Az Egyezmény 4. cikke szerint senkit nem lehet például kötelező munkára igénybe venni. Azaz egyetlen tanárt sem lehetne kötelezni arra, hogy olyan órát tartson meg bármely iskolában, amelyre nem rendelkezik szakképesítéssel, vagy amelyre nem terjed ki a munkaszerződése. Ez ugyanis sérti az idézett joghelyet, valamint az első kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkében foglalt szülői és gyermeki jogokat, állami kötelezettséget. Szakmai álláspontom szerint az is sérti az Egyezményt, ha a tanár olyan utasítást kap, amely az általa tanított gyermek, illetve a gyermeket képviselő szülő emberi jogait sérti.

Az Egyezmény 9. cikke a lelkiismereti szabadság körében konkrétan meg is fogalmazza, hogy mindenkinek joga van arra, hogy meggyőződését mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, akár az oktatás során kifejezésre juttassa. Az Egyezményben foglalt jogok és kötelmek betartásának és betartatásának kötelezettségét mind a nemzeti jogrendben, mind a nemzeti bírósági eljárásokban az EU főbb szerződései visszatérően tartalmazzák.

Az Alaptörvény XVII. cikke tartalmazza a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát. Ennek 3. bekezdése szerint minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez. Csak bele kell gondolni, hogy azon központi előírások, amelyek ma a tanárok mindennapjait szabályozzák, biztosítják-e a tanárok személyes méltóságát? A díjazásuk biztosítja-e a megélhetésük és az egészségük biztonságát, stb? A munkabeszüntetéshez való jog nem más, mint az Alaptörvény IX. cikke szerinti véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a XXVIII. cikk szerinti jogos érdeke védelmének megjelenítése a munka világában. Az Alaptörvény I. cikk 2. bekezdése szerint "Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait". A 3. bekezdés azt is elvárja, hogy e törvények tartalmi eleme megfeleljen annak, hogy „Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érdek védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható”.

Egy pertaktika felépítésekor meghatározó fontosságú, hogy mit tekintünk kiindulópontnak, és honnan építkezünk. Máshová jutunk, ha kiindulópontként elfogadjuk a ma hatályos, Orbán által 2022. február 11-én kiadott vészhelyzeti kormányrendeletet a pedagógusok munkabeszüntetéssel történő tiltakozásának szabályaként, vagy azt elutasítva, kiinduló jogelvként az emberi jogokat, az uniós jogot, s az Alaptörvény egyes előírásait vesszük figyelembe a kereseti kérelem előterjesztésekor. Orbán rendelete csak addig hatályos, amíg a rendelet tartalmának jogszerűsége meg nem dől. Abban az általam várt esetben ugyanis, ha egy hosszadalmas eljárás végén megállapítást nyer, hogy a korlátozó rendelet jogsértő, azaz semmis, mert olyan jogokat (például munkabeszüntetéssel járó véleménynyilvánítás) vont el a polgári engedetlenségben résztvevőktől, amelyeket nem vonhatott volna el, akkor a felrótt jogsértésről már biztosan nem beszélhetünk. Az arányosság azonban a polgári engedetlenségben résztvevőktől is elvárt. Így az még vizsgálható marad, hogy az egy-egy óráról való bejelentett távolmaradás aránytalanul szélesebb véleménynyilvánítás volt-e az érintettektől, mintha ezt az őket megillető sztrájkjog keretében tették volna, ha ebben jogellenesen nem korlátozzák őket. Azt gondolom, hogy ez biztosan nem áll fenn, így a tanárok önkéntes véleménynyilvánítása jogszerű, szankcionálásuk pedig súlyosan jogsértővé nyilvánítható, már a magyar bíróságok előtt is, de az Európai Bíróságon egészen biztosan.

Egy ilyen eljárás eredménye, társadalmi súlya jelentősen túlmutat azon, hogy megvédték öt tanár jogát a tanításhoz, amely természetesen önmagában is kiemelt fontosságú. Gyakori érv, hogy az általam tanácsolt eljárások magukban hordozzák annak kockázatát, hogy a nemzeti jog hiányosságai miatt számos állításhoz nem lehet majd közvetlen jogszabályt rendelni, ami egyszerűsítené a jogi érvelést. Ettől nem szabad megijedni. Az évezredes múltú jog stabil alapot adhat ma már arra, hogy igazunkat sose adjuk fel. Az sem kikerülhetetlen akadály, ha a nemzeti jog konkrétan nem rögzíti a polgári ellenállás, engedetlenség jogát. E jogok a belügyminiszter ismerete nélkül is léteznek, érvényesíthetőek az analógia régen ismert, és a tárgyalótermekben gyakran elfeledett szabályai mellett. Ha megtanuljuk használni a jog átfogóbb alkalmazását, úgy jogi választ kaphatunk arra is, hogy miként állhatunk ellen a jogsértő jogalkotással kialakított jogi környezet csapdáinak.

Szeptemberben az Európai Parlament nagy többséggel kimondta, hogy mára Orbán rendszere egy önkényuralmi hibrid rezsimmé vált. A kettősség azonban azt is jelenti, hogy a rendszer nem csak Orbánt szolgálja ki, hanem megmaradtak benne azok az alkotmányos elemek is, amelyek akár tőrként is használhatóak Orbánnal szemben.