Hosszú idő után sikerült valamiféle sikert elérnie a Nyugatnak a nyugat-balkáni országok uniós integrációja kapcsán. A térség mind a hat állama, Észak-Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Albánia, Montenegró, Szerbia, valamint Koszovó, három megállapodást írtak alá Berlinben, amelyek elősegíthetik egy közös piac életre hívását, ez pedig fontos szakasz lenne az EU felé vezető úton. Olaf Scholz kancellár komoly áttörésnek értékelte a fejleményt, mert Belgrád és Pristina eddig ódzkodtak attól, hogy bármiféle közös nyilatkozatot aláírjanak. Hírek szerint a német kancellár mellett Edi Rama albán kormányfőnek is nagy szerepe volt abban, hogy a dokumentumot mégis ellátta kézjegyével Aleksandar Vucic szerb elnök és Albin Kurti koszovói kormányfő. A siker hatására az akkor még a kínai út előtt álló Scholz is kiemelte, ezeknek az országoknak az EU-ban a helye.
A nyugat-balkáni államok csatlakozásához azért még hosszú út vezet, s látván, hogy Szerbiában milyen lelkesen szurkolnak az emberek Oroszország sikerének a háborúban, az lehet az érzésünk, hogy Belgrád távolabb került Brüsszeltől, mint valaha. Ugyanakkor Németország egyre jobban felismeri, igenis oda kell figyelni a térség országaira, mert Moszkva az ellenségeskedést átterjesztené a Balkán-félszigetre. S ennek több jelét lehetett látni az elmúlt időszakban. Montenegró és Albánia a minap kibertámadások célpontjai voltak, az akció mögött Moszkvát és Teheránt feltételezik. Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője megjegyezte: el kell kerülni, hogy Oroszország beavatkozzon a Nyugat-Balkán ügyeibe.
Akad azonban egy még súlyosabb gond. Szerbia vízummentességet biztosított egy sor olyan afrikai állam polgárai számára, akiknek erre az EU-ban nincs lehetőségük, így a nyugatbalkáni útvonalon jutnak el a schengeni övezetbe. Az utóbbi időben Tunéziából, Burundiból és Kubából érkező menedékkérők tömegei lépték át illegálisan az EU határát. Brüsszel ezért a minap megfenyegette Szerbiát, ha nem hagy fel ezzel a gyakorlattal, megszüntethetik a vízummentességét, ami igen komoly csapás lenne Belgrád számára. A menekültek fő célországában, Németországban mind nagyobb felháborodással figyelik Szerbia vízumpolitikáját, a szociáldemokraták szerint ilyent egy EU-ba igyekvő állam nem tehet meg, ezért növelni kell a rá gyakorolt nyomást. A csatlakozási tárgyalások felfüggesztésével kapcsolatos fenyegetés nem lenne elég, ahogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung találóan fogalmazott, hatékonyságára nagyjából annyi esély lenne, mint a Marsra szállásra.
Ennél is nagyobb fejtörést jelent Brüsszelnek Belgrád és Pristina megoldhatatlannak tűnő viszonya. A helyzet egyre inkább elmérgesedik. Vucic elnök pénteken lemondta minden külföldi útját, s este, lapzártánk után, Miroslav Lajcak uniós megbízottal egyeztetett, ma pedig ülésezik a belgrádi kormány a legújabb történések kapcsán. Szerbiát az bőszítette fel, hogy a koszovói rendőrség felfüggesztette állásából a szerbek lakta észak-koszovói rendőrség parancsnokát, Nenad Djuricot, mert nem volt hajlandó kézbesíteni a szerb rendszámtáblákkal közlekedő gépkocsik tulajdonosainak azt a dokumentumot, amelyben felszólítják őket arra: új tábláikon az RKS, tehát a Koszovói Köztársaság feliratot rögzítsék. Ezt azonban a koszovói szerbek, illetve Szerbia nem hajlandóak elfogadni, mert ez de facto Koszovó önállóságának elismerését jelentené.
Albin Kurti sokkal keményebb politikát folytat Belgráddal szemben, mint elődei, ráadásul Pristina csak részben fogadta meg Brüsszel és Washington felszólítását, miszerint hosszabbítsa meg a koszovói szerb közigazgatás által kiadott koszovói rendszámmal ellátott járművek átregisztrálásának határidejét. Djuric arra hivatkozva nem volt hajlandó továbbítani a felszólítást, hogy megfogalmazása szerint az politikai döntés és a koszovói szerb közösség ellen irányul.
A fejleménynek komoly következményei lehetnek, mert a belgrádi kormányhoz közel álló koszovói Szerb Lista elnöke, Goran Rakic ma javaslatot tesz arra, hogy minden szerb lépjen ki a koszovói intézményrendszerből. Ezt megelőzően, a hét elején harckocsikat is vezényelt Szerbia a koszovói határhoz, s állítólag „külföldi” drónok repültek el a szerb kaszárnyák felett. Vucic ezt később azzal egészítette ki, hogy NATO drónok járőröznek a térségben, de a szerbek ezeket nem lőhetik le mindaddig, amíg Koszovói terület felett köröznek, ismerte el. Ana Brnabic kormányfő pedig azt közölte, ha Szerbia fölött is megjelennek ezek a szerkezetek, azonnal megsemmisítik azokat. Szerb vadászgépek is járőröznek már a térségben, bár ez inkább erőfitogtatás, nem is alkalmasak a drónok lelövésére. Ráadásul ár/érték arányban sem érné meg drága rakétákkal tüzelni a pár száz eurós drónokra.
Az már csak hab a tortán, Brüsszelt egyre jobban bosszantja, hogy Szerbia a legcsekélyebb mértékben sem hajlandó csatlakozni az Oroszország elleni szankciókhoz. Az új kormány összetétele is azt mutatja, hogy Belgrád tapodtat sem közelít az EU felé, bár a kabinet képviselői szinte naponta ismételgetik a mantrát: nem Nyugat- vagy nem Kelet-barát kabinet alakult, hanem „szerb kormány”.
A nehézségeket tetézi, hogy Montenegróban is egyre nagyobb a politikai bizonytalanság, ami szintén Moszkva malmára hajthatja a vizet. Ezért az EU-nak gyors lépéseket kell tennie, hogy elkerülje a még nagyobb bajt és azt, hogy – amint erre Josepp Borrell is utalt – Moszkva irányítson.
