A kaliforniai Bad Wolves és a wales-i Skindred pazar felvezetője után kilenc óra magasságában lépett színpadra a Volbeat. A banda régi és új számai méltó keverékével, és frontembere, Michael Poulsen kommentjeivel nagyszerű teljesítményt nyújtott. A zenekar 2001-es alapítása óta egyre inkább mozdult el a rock and roll irányából a keményebb metálzene felé. Ezt azzal is megkoronázták, amikor 2013-ban állandó tagnak felvették az egykori Anthrax-gitárost, Rob Caggianót. Mondhatni, a Volbeat szombaton lejátszott egy Best of-válogatást, és természetesen elhangzott a Poulsen édesapja emlékére írt Fallen is. Az énekes állítja, neki köszönheti énekesi karrierjét, hiszen ő általa jutott el legnagyobb inspirációihoz, Elvis Presley, Jerry Lee Lewis vagy éppen Johnny Cash zenéjéhez.
Poulsen mindemellett, még a fellépés elején megköszönte a magyar közönségnek, hogy esetleg az áram- vagy gázszámla befizetése helyett a koncertjegyre költötték a pénzüket. Hogy őt idézzük: szegény időket élünk mostanában. Nagyszerű szórakozást ígért, és a zenekar ezt meg is adta. Nemcsak a számok összeállításával, lejátszásával, hanem magával a show-val is: vizuális effektek, grafikus videók, konfettik és a termen körbe haladó fényhullámok kavalkádja teljes összhangban jutott a koncert klimaxáig, a Dead Man Risingig, amely ismét Poulsen apjáról szólt, de nem a hommage formájában, hanem az énekes saját bevallása szerint is spirituális módon keresi halott apja lelkét a szám során. A metálban talán ritkábban jutunk el megható pillanatokhoz, ez azonban nyilvánvalóan az volt. A zenekar ezután röviden le is ment a színpadról, majd egy négy számos ráadásra visszajött.
Az encore során a Volbeat a komolyabb hangvételű The Sacred Stones után egy újabb, majd két régebbi slágerrel zárta le a koncertet: a Die to Live pörgős ritmusai után Poulsen a párjának, családjának és a szeretetnek úgy egy az egyben dedikálta a For evigt (a cím magyar jelentése: Örökké) című számot. Az angol szövegbe tökéletesen illeszkedő dán nyelvű refrént a dal alatt kivetített videóban egyfajta karaoke formájában mutatták, és el is várták, hogy a közönség együtt énekelje a zenekarral – szóval a kötelező dán nyelvlecke is megvolt. A Volbeat ezután a Spotify-on már lassan 255 millió lejátszással rendelkező, leghallgatottabb számukkal, a Still Countinggal lendületesen zárta le a show-t.
A metálpartinak talán egyetlen, ugyanakkor legnagyobb hibája nem is annyira a Volbeat, inkább az előzenekarok fellépéseinek a zenei élvezetét árnyékolta be (az akkor még nagy számú, rosszul visszhangzó üres székek miatt, mert a magyaroknál nem divat az előzenekarokat megtisztelni): ami mag a helyszín. Jogos kérdés: mi lett volna, hogyha a kisebb kapacitású eredeti helyszínen, a Barba Negrában marad a program. A helyszínt a nagy érdeklődés miatt kellett megváltoztatni, az MVM Dome azonban nem bizonyult a legjobb választásnak: a hangosítás megugorhatatlan feladatnak tűnt – hasonlóképp, mint a Red Hot Chili Peppers Puskás Arénában tartott fellépésén. Mindenki jobban járna, ha ezek a visszhangos építmények inkább maradnának sportesemények helyszínei – noha a Dome 2023-as programjának már most beharangozott csúcseseményei között ott van Michael Bublé vagy Roger Waters koncertje, illetve a Mötley Crüe és a Def Leppard közös fellépése is.
Infó: Volbeat – Servant Of The Road. MVM Dome, november 5.