jótékonyság;

- Sokkal több, mint egy hajvágás

Karácsony táján mindenkiben megnő az adakozási kedv, de a rászorulóknak nem csak abban a néhány napban van szükségük segítségre. Adományozni azonban nemcsak pénzt, tárgyakat tudunk, hanem a törődésünket, szaktudásunkat is.

Nyirkos, szomorkás szombat reggel gyülekezünk az Oltalom Karitatív Egyesület XVII. kerületi anyaotthonának parányi irodájában. A kávéillat lassan betölti a helyiséget, és sorra érkezik a három fiatal fodrász, Kernay Nikol, Diviki Andrea és Burai Dóra, hogy új frizurát varázsoljanak a lakóknak, akik itt egy évre átmeneti otthonra lelnek. Szállást, főzési, mosási, tisztálkodási lehetőséget kapnak, az egyesület ruhát, pelenkát, gyógyszert, gyerekjátékokat biztosít. Orvosi ellátásban részesülnek, igény esetén jogász és pszichológus, valamint napi 24 órában családgondozó áll mellettük.

Kemény sorsok

Aznap Éva az ügyeletes gondozó, aki elmeséli, nagyon kemény sorsokkal találkoznak itt nap mint nap. Alkoholista vagy pszichiátriai beteg férjük elől menekülő nők – akiket időnként még itt is megtalálnak az elhagyott férfiak –, hajléktalanná vált családok kérnek tőlük segítséget. Sokan úgy gondolják, hogy az ilyen helyeken a legnagyobb szükség pénzre és kézzel fogható tárgyakra van. Ez csak részben van így, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy akik egy átmeneti anyaotthonban élnek, ők is ugyanolyan emberek, mint bármelyikünk. Azok a nők, édesanyák, akik több gyermekükről egyedül kénytelenek gondoskodni, munka mellett ellátni a kicsiket, akik mellett nem áll egy férj, nincsenek nagyszülők, barátok, akik lehetővé tennék számukra legalább időnként a kikapcsolódást – ezek a nők ugyanúgy vágynának az énidőre, még ha ezt a szót újabban eléggé el is koptatta a közbeszéd.

A szépségipari szolgáltatásokat nem is feltétlenül azért veszik igénybe, mert ne tudnák maguknak is befesteni a hajunkat vagy egy arcpakolást felkenni. Aki elmegy egy fodrászhoz, kozmetikushoz, műkörmöshöz, azért is teszi, mert jó érzés, ha foglalkoznak vele. Ha abban az egy-két órában csak vele törődik egy másik ember. Lelkileg feltöltik ezek a programok, különösen azokat, akik számára nem ez a megszokott. Akik nem tapasztalták meg a mindennapokban, milyen érzés kapni. Nem pusztán fizikai értelemben, hanem élményeket gyűjtve.

Tudom, milyen nélkülözni

Nikol számára ez az önzetlen segítségnyújtás a múltjából is fakad. „Én is nyomorúságos körülmények között nőttem fel, tudom, milyen szegénységben élni, milyen az, amikor nélkülözni kell. Nem mondom, hogy felvet minket a pénz, de nekem és a páromnak is van munkánk, ha gazdagok nem is vagyunk, de megélünk" – mondja. ,,A Rákosmente Facebook-csoportban kért segítséget egy anyaotthon gondozója még tavaly decemberben, karácsonyra gyűjtöttek adományokat a gyerekeknek. Erre jelentkeztem azzal a felajánlással, hogy adományt nem tudok adni, viszont szívesen levágom a gyerekek haját. A két kolléganőm pedig rögtön írta, hogy ők is jönnének. Csak akkor kitört megint a járvány, és sokáig kellett egyeztetni, mire eljutottunk az otthonba, talán március volt már. De nagyon örültek nekünk, nagyon sok hajat vágtunk ott is. Ide most az iskolakezdésre akartunk jönni, de elég sokáig tartott, mire sikerült összeegyeztetni az időpontokat, így elcsúsztunk októberre"

Andrea, aki a három hölgy közül a legzárkózottabb, egyetértően bólogat. „Volt olyan időszak, amikor tényleg 500 forint volt a pénztárcámban, tudom, hogy milyen, amikor nincs” – teszi hozzá elkomolyodva.

Adni és kapni

Időközben az anyaotthon konyhája átalakul rögtönzött fodrászműhellyé, az asztalt lassan ellepik az ollók, fésűk, hajkefék, hajszárítók, nyírógépek, és amikor Dóri rózsaszínű kellékes bőröndjéből előkerül egy rózsaszínű elosztó, már mindenki mosolyog. Érkeznek az első „vendégek”, sokan életükben először kerülnek profi szakember kezébe. Andi zenét indít a telefonján, Dóri kedvesen instruál egy kissé megszeppent kislányt, hogyan tartsa a fejét, és közben mesél. „Gyerekkorom óta fodrász akartam lenni. Az édesanyám óvónő, úgyhogy a gyerekeket is imádom, és ők is engem. Ez a két dolog, amit a legjobban szeretek, most itt összejön” – mosolyog.

Ezen a nyirkos, szomorkás szombat délelőttön tizenöten kaptak új frizurát, gyerekek és édesanyáik. Igaz, az életük ettől nem oldódik meg varázsütésre. Ők mégis kaptak valamit – valamit, ami jóval több és fontosabb, mint egy hajvágás. 

Az utóbbi hetek performanszai még az éghajlatváltozással kapcsolatos ügyekre fogékonyabb 18-29 éves korosztály 70 százalékában is visszatetszést keltettek. A hétvégén is folytatódtak a klímaaktivisták akciói.