„A tankerületi központok folyamatosan vizsgálják az alacsony létszámú, nem gazdaságosan működtethető oktatási helyszíneket” – ezzel indokolta a Népszava kérdésére a Soproni Tankerületi Központ, hogy miért döntöttek a térségben több, csak alsó tagozattal rendelkező kis iskola átmeneti bezárásáról. Az érintett települések között volt a Sopronhoz közeli Babót, Osli és Agyagosszergény is, ám az ott élők nem akarták elfogadni a tankerületi döntést és úgy határoztak: ha az állam nem látja el a feladatát, akkor majd maguk gondoskodnak helyette arról, hogy fennmaradjon a helyi oktatás, és ne kelljen más település iskolájába vinni a gyerekeket.
Az abszurd helyzet abszurd megoldásokat hozott. Agyagosszergényben a diákokat a megyei harmadosztályban szereplő helyi labdarúgócsapat öltözőjébe költöztették. Osliban a művelődési házba menekítették a diákokat. Babóton a falu pénzéből vett és üzembe helyezett kazánnal tették fűthetővé a tornatermet, ahol a szülők társadalmi munkában alakítottak ki gipszfalakkal tantermeket. A tűzifát is a helyiek dobják össze.
– Felháborító, hogy az állam az alapfeladatait sem képes ellátni, ezért bármennyire is nem mindegy nekem, muszáj a zsebembe nyúlni és fát venni, ha nem akarom, hogy a lányom naponta felügyelet nélkül utazzon Kapuvárra
– dühöngött egy babóti apa. – Annak ellenére, hogy az oktatás állami feladat az önkormányzat mindent megtett, hogy a gyerekeket ne kelljen más iskolába vinni – mondta Molnár János, Babót polgármestere.
Molnár János babóti polgármester a nagy átalakítások költségéről azt mondta: – A költségvetésünkben nem szerepel az a 980 ezer forint, amit a tornaterem átalakítására fordítottunk, ennek ellenére igyekeztünk a beruházást a szülők és gyerekek igényeinek megfelelően elvégezni. Így megvalósulhatott az a cél is, hogy takarékoskodjunk az energiával, mert az iskolát gázzal fűtöttük, a volt tornatermet pedig fával melegítjük. Úgy gondolom, hogy megnyugtató megoldás született a gyerekek elhelyezésére, ami az önkormányzat és a szülők közötti jó együttműködésnek köszönhető.
Az már más kérdés, hogy könnyen előfordulhat, a szülők sokasága és az önkormányzat összességében többet költött az átmeneti megoldásokra, mint amennyivel nőtt volna az iskola rezsiszámlája.
– A fűtéshez szükséges tűzifát nekünk kell beszerezni, de előre látom, hogy nem fog gondot okozni, mert sokan segítenek a faluban – magyarázta a szülők összetartó közösségéből egy babóti anya. – Aki csak teheti segít, ezzel jelzi, hogy fontos neki az iskola jövője, még akkor is, ha a gyereke már nem ide jár. Volt, aki egy teherautónyi tűzifával érkezett, más ingyen szakipari munkát vállalt. Aztán sok egyéb mellett gipszkartonfalat épített, glettelt, kifestette a tanári szobát és a kettéosztott tornatermet, aminek az egyik fele az összevont elsősök és másodikosok, a másik része pedig az úgyszintén egybevont harmadikosok és negyedikesek tanterme lesz.
Az iskolabezárás miatt a babótihoz hasonló helyzet állt elő Agyagosszergényben is, ahol ugyancsak energiatakarékosságra hivatkozva ürítették ki az általános iskolát. Onnan Fertődre kellett volna menni a gyerekeknek, de ez ellen a szülők tiltakoztak. Itt végül azt a megoldást találták ki, hogy a megyei harmadosztályban szereplő labdarúgócsapat öltözőjében alakítottak ki tantermeket. Ez az épület korábban egy családi ház volt, amit néhány éve felújított az önkormányzat a focistáknak: az egyik nagy szoba az összevont elsősök és másodikosok, a másik az egybevont harmadikosok és negyedikesek tanterme lesz. A meleget pedig az a fa adja, amit az egyesület összegyűjtött és talán az idei télre elegendő.
– Nálunk a művelődési ház egyik erre alkalmas terme az iskola, ahol paravánnal választottuk el egymástól az alsós osztályokat, hogy ne kelljen máshova menni a diákoknak – mondta Fodor József, Osli község polgármestere. – Itt körülbelül másfél hónapig lesznek a tanulóink, mert a szülői munkaközösséggel összefogva már zajlik az iskolában a fűtési rendszer korszerűsítése. Gáz helyett mi is fával fogunk fűteni, mert egy vegyestüzelésű kályhát kaptunk ajándékba az egyik vállalkozótól. A fánk már elég az idei télre, 3 köbmétert én is adtam, de a szülőkkel még gyűjtünk.
A polgármester szerint minden követ megmozgatnak, hogy megmaradjon a helyi oktatás:
– Felhasználjuk az évekkel ezelőtt létrehozott Gyermekeinkért Alapítvány pénzét is. Alkudozunk a boltban, a vállalkozóknál, megpróbálunk kedvezményt kicsikarni, hogy sikerüljön előteremteni a tervünk megvalósításához szükséges pénzt. Ha az önkormányzat lehetőségeit nézzük, akkor nekünk ez egy igen nagy beruházás. A kiadás még úgy is több mint 3 millió lesz, hogy a kazánt ajándékba kaptuk. Most abban bízom, hogy decemberben minden elkészül az iskolában és visszaköltözhetnek a gyerekek, mert jelenleg csak 14 alsósunk van, ám az óvodások száma megháromszorozódott, már 44-en vannak.
Noha az érintett települések kényszerből és saját költségen próbáltak megoldást találni, a tankerület szerint mindezzel nincs semmi baj.
Sőt, meglehetősen cinikus módon azt sejtetik, mintha minden a szülők kérésére történne. A Soproni Tankerületi Központ ugyanis lapunknak úgy fogalmazott a babóti és az agyagosszergényi esetről: „A két érintett település önkormányzatával létrejött megállapodás alapján, a szülők kérésének megfelelően a településeken továbbra is zavartalanul folyik a gyermekek tanítása. Agyagosszergény önkormányzata vállalta, hogy a tanulók oktatása az önkormányzat erre a célra alkalmas épületében folytatódhat a településen belül, míg Babót önkormányzata vállalása alapján az iskola épületének oktatásra alkalmas részét gázfűtés helyett vegyes tüzelésű kazánnal biztosítja.”
Noha a szervezet maga is leszögezte, hogy az érintett településeken más gondoskodik helyette a fűtésről, a közlemény végére odaírták: „A Soproni Tankerületi Központ minden fenntartott köznevelési intézmény számára biztosítja az oktatás-nevelés jogszabályban meghatározott feltételeit.”
Nehezített ingázás
Az érintett településeken a szülők többek között azért ragaszkodtak a helyi iskolához, mert – bár nem nagy távolságokról van szó – időben és költségben pluszterhet jelentene a kisgyerekeket hozni-vinni a számukra kijelölt, másik településen lévő iskolába. A menetrendek szerint ugyan a járatok – például Babót és Kapuvár között – legtöbb esetben jól használhatók, de akadnak olyan időszakok, amikor több mint egy órát kell várni a buszra. Többen azért is ragaszkodtak a helyi oktatáshoz, mert attól tartottak: ha már átköltöztették a gyerekeket, akkor esetleg véglegessé tehetik a helyi iskola átmeneti zárását.
