Szürkület

Az ősz színpompás évszak, de annyira változatos még sosem volt, mint az idén. Legalábbis a magyar sportban: szeptemberben a magyart román színekre cserélte a legjobb honi sakkozó, Rapport Richárd; aztán megírtuk, hogy vélhetően megmarad a piros, fehér, zöldnél a korosztálya egyik legtehetségesebb műkorcsolyázója, Papp Vivien, csak épp a sorrend lesz más: az olaszokat erősíti majd; a héten pedig kiderült, hogy hazánk legkiválóbb rövid pályás gyorskorcsolyázói, a Liu testvérek országváltást kezdeményeztek, merthogy inkább a kínai vörös zászlót akarják képviselni.

Ha eddig bárkinek lettek volna kétségei, most már bizonyossá vált: véget ért a magyar sport aranykora. Az aranykor, persze, megtévesztő elnevezés, mert nem attól volt arany, hogy a magyar sportolók a korábbiakhoz képest nagyobb mértékben halmoztak el minket ötkarikás elsőségekkel, hanem attól, hogy nemhogy kolbászból, konkrétan aranyból volt a kerítés. Soha annyi pénz nem folyt a magyar sportba, amennyi Orbán Viktor miniszterelnöknek köszönhetően az elmúlt 12 évben elárasztotta a kiemelten kezelt ágazatot. És mi lett ennek az eredménye? Semmivel sem jobb eredmények, felhúzott, fenntarthatatlan gigalétesítmények, elfoglalt sportági szövetségek, élükön dilettáns, mégis pofátlanul gőgös politikusokkal és elkényelmesedő sportolókkal. A bajokat mindennél jobban szemléltei, hogy hazánk első téli olimpiai aranyait jegyző Liu-srácok hátat fordítanak hazájuknak. Itt születtek, itt nőttek fel, itt kapnának életük végéig olimpiai járadékot, de ők inkább mennek. Egyelőre pontos információk a váltás valós okiról nincsenek. Meglehet, az anyagiak is közrejátszottak, miként Rapport esetében, de egy ilyen súlyos döntés meghozatalában korántsem minden a pénz.

Ami eddig volt dögivel. De egyre kevesebb lesz.

Beköszönt a szürkület.