- „Ki lesz olyan őrült, hogy ezek után megállapodást kössön Vlagyimir Putyinnal?”

Hogyan írná le a jelenlegi orosz politikai berendezkedést?

Bomló autokráciaként jellemezném a rendszert. Vlagyimir Putyin orosz elnök már régóta épített egy személyén alapuló, perszonalista rezsimet, amelynek a hatalmi hierarchiája áramvonalas, és amely kész szorosan követni a politikai akaratát. Ez a rendszer az elmúlt évekig jól működött, ám miután elkezdődött az ukrajnai háború, egyre több kritikus hibát követett el. Egyrészt sokan elkezdték megérteni, hogy Putyin nem olyan erős, ha olyan háborút indít, amit képtelen megnyerni. Másrészt Putyin elkezdte a népszerűtlen politikai döntéseknél áthárítani a felelősséget másokra. Például amikor bejelentette a részleges mozgósítást, akkor a védelmi minisztérium javaslatára hivatkozott. Ez a helyzet politikai zűrzavart okozott, amely rombolta a hatalmi berendezkedést. Egyes közéleti szereplők elkezdtek durva kritikákat megfogalmazni a politikai hatalommal és a Védelmi Minisztériummal szemben, például Jevgenyij Prigozsin [a Wagner zsoldoshadsereg vezetője - a szerk.] és Ramzan Kadirov csecsen vezető. Emellett a rezsim többször is ellentmondásba került önmagával. Az elmúlt időszakban nem egyszer fordult elő az az abszurd helyzet, hogy a régió kormányzója a mobilizáció befejezését jelentette be, a védelmi minisztérium viszont annak folytatásáról beszélt. A Putyin által felépített autokratikus rendszer válságban van. Nem hiszem, hogy elkerülhetetlen az összeomlása, de hosszú évek óta először tűnik lehetségesnek egy ilyen forgatókönyv.

Ön egy ideig az Összoroszországi Közvélemény-kutató Központnak (VCIOM) a munkatársa volt, az ott szerzett tapasztalatairól a Projekt orosz oknyomozó portálnak (proekt.media) is kitárulkozott. Mit kell tudniuk az embereknek a VCIOM-ról?

Egy professzionális szociológiai központról van szó, amely gazemberek befolyása alatt áll. A VCIOM a legprofibb és legtapasztaltabb szociológusokat gyűjti össze Oroszországban és lehetőséget biztosít számukra az együttműködésre. Ha Oroszországot most más emberek irányítanák, akik teljes önállóságot biztosítanának a központnak, akkor ez lehetne Európa egyik legjobb kutatóintézete. Sajnos azonban a VCIOM nem egy független agytröszt, hanem Kreml elemző szolgálata. Számos kutatási projektje a közhangulat elemzésére irányul és ezzel segít a jelenlegi politikai elitnek megtartani a hatalmát. Tudom, hogy volt kollégáim sok olyan felmérést végeznek, amelyek eredményeit nem hozzák nyilvánosságra, hanem közvetlenül a Kremlnek küldik. Ennek azonban van egy pozitív oldala is. Ha a VCIOM azt méri, hogy a társadalomnak nem fog tetszeni a valamilyen készülő kemény döntés, akkor a hatóságok meggondolhatják magukat. Például meggyőződésem, hogy ezért nem tiltották még be a YouTube videoszolgáltatót Oroszországban - sok politikus követelte ezt, de a felmérések azt mutatták, hogy ez rendkívüli mértékű ellenérzéseket váltana ki a társadalomban.

A Projekt cikke szerint a VCIOM időnként manipulatív kérdéseket vet be, hogy a Putyin-rezsim számára a kívánt eredményeket érje el. Mit tud erről?

Sajnos minden igaz, amiről a Projekt írt. Létezik ez a gyakorlat és a legtöbbször még be is válik. Bármelyik hivatásos szociológus képes úgy feltenni a kérdéseket a kérdőívben, hogy egy bizonyos típusú, előre kiszámítható (vagy akár előre programozott) válaszokat kapjon. Az orosz hatóságok a szociológusok szakmai tudását arra használják, hogy a szükséges eredményeket kapják vissza és a felmérések alapján kialakítsanak egy képet arról, hogy hogyan gondolkodik az egész orosz társadalom. Márpedig, ha Oroszországban élsz, akkor a nézeteidet a közvélemény-kutatásokhoz igazítod, máskülönben kirekesztetté válhatsz... Ugyanakkor hiba volna azt feltételezni, hogy minden felmérésnek ez a célja. A Kreml abban érdekelt, hogy pontos képet kapjon a társadalom hangulatáról. Az orosz kormány nagymértékben függ ettől, fél olyan döntéseket hozni, amelyek elégedetlenséget szülhetnek. Ilyen döntéseket csak végső esetben hoz, amikor egyszerűen nincs más lehetőség. Korábban említettem a mozgósítást, amelynek bevezetéséről már áprilisban keringtek pletykák, de Putyin mégis csak ősszel döntött úgy, hogy elrendeli, amikor a helyzet a fronton katasztrofálissá vált. Azért nem merte ezt ilyen sokáig megtenni, mert a VCIOM azt mérte, hogy a mozgósítás bejelentése a társadalomban jelentősen felerősítené a tiltakozási kedvet.

A Fidesz-közelinek tartott Mathias Corvinus Collegium (MCC) vendégkutatója volt tavasszal. Beleszóltak bárhogyan is a munkájába az intézményben?

Nem éreztem semmiféle nyomást vagy korlátozást. Az MCC irodát biztosított számomra, lehetőséget, hogy több tucat tehetséges diákkal kommunikáljak, és teljes szabadságot a kreativitásomnak, ennél többet valószínűleg nem is kaphattam volna. Azt tapasztaltam, hogy nyilvános beszédeim és publikációim felkeltették a kollégák érdeklődését, de soha senki nem mondta meg nekem, hogy mit írjak és mit ne. Azt mondhatom, hogy ezek voltak a legjobb feltételek a tudományos munkához az eddigi pályafutásom során.

Nemrég az MCC-vel kapcsolatban elég sokkoló hírek jelentek meg: egy másik vendégkutatót, Andrew John Laughlandot azzal gyanúsították meg a brit hatóságok hogy Oroszországnak kémkedik. Ha visszaemlékszik az MCC-nél töltött idejére, eszébe jut olyan, hogy bármely kollégája szimpátiát fejezett volna ki a Putyin-rezsim iránt?

Sajnos nem ismerem Laughlandot, azután kezdett dolgozni az MCC-nél, miután már távoztam onnan. Ezért nehéz számomra, hogy kommentáljam ezt a botrányt. Ami a többi kollégát illeti, rengeteget beszélgettünk annak idején Ukrajnáról. Szinte minden időmet az MCC irodájában töltöttem, és gyakran találkoztam az amerikai és európai vendégoktatókkal, sokan közülük a barátaim lettek. Nem emlékszem, hogy ezek közül az emberek közül bárki is szimpatizált volna a Putyin-rezsimmel. És hogy őszinte legyek, nehezen tudok elképzelni olyan embert, aki akár csak néhány szóban támogatólag beszélt volna Putyinról.

A magyar kormányt az ellenzék és a külföldi bírálói is Putyin-barátnak titulálják. Lát alapot ennek a kritikának?

Orosz kutatóként nem gondolnám, hogy a magyar kormány valóban Putyin-barátnak tekinthető. Ezzel még Oroszország sem ért egyet, hiszen Magyarországot is rátette a barátságtalan országok listájára. Ismerem azokat a kritikákat, amik Orbán Viktort az Oroszországgal kapcsolatos álláspontja miatt érik, de nem tartom azokat teljesen jogosnak. Szerintem Orbánt nem érdekli Putyin, ő Magyarország érdekeit tartja szem előtt. Az oroszellenes szankciók erőfeszítéseket, sőt áldozatokat követelnek az EU tagállamoktól, különösen az energiaszektorban. Ez nem mindenkinek tetszik. Orbán ez esetben éppen az ilyen áldozatok szükségességét kérdőjelezi meg.

Orbán Viktor azonnali tűzszünetet követel Ukrajnában. Mit gondol erről a megközelítésről?

Nem hiszem, hogy ő az első, aki ezt kéri, ám ez lehetetlen. Oroszország Ukrajna számára elfogadhatatlan feltételeket támasztott a tárgyalásokhoz, és egyre több katonát mozgósít. A kijevi kormány nyilvánosan elutasította a tárgyalásokat, amíg Vlagyimir Putyin az orosz elnök. Az Egyesült Államok és az EU pedig szintén határozottan állást foglalt ebben a kérdésben. Ők már látták, milyen szörnyű eredményre vezetett a 2014-es tűzszünet Oroszország és Ukrajna között, és nem valószínű, hogy szeretnék, ha ez a forgatókönyv megismétlődne. Nem hiszem, hogy a közeljövőben új "minszki megállapodásokat" vagy valami hasonlót fogunk látni. Sokkal valószínűbb, hogy még csak egy hosszú háború elején tartunk.

Egyáltalán bízhatunk abban, hogy Putyin betartana egy esetleges tűzszünetet?

Feltételezem, hogy az orosz elnök iránti bizalom kérdése február 24-én egyszer és mindenkorra lezárult az egész világ számára. Putyin hosszú hónapokon keresztül biztosította az egész világot, hogy nem fog háborút kirobbantani Ukrajnában, ám végül kiderült, hogy mindvégig háborúra készült. Ráadásul az elmúlt hónapokban számos háborús bűncselekménynek tekinthető atrocitás történt: Mariupol, Bucsa, Kremencsuk... Putyin többször fenyegetőzött nyilvánosan atomfegyverek bevetésével. Ki lesz olyan őrült, hogy ezek után megállapodást kössön vele? Ráadásul elmondhatom, hogy az orosz társadalom már sokszor szembesült vele, hogy Putyin képes megszegni a saját hangzatos ígéreteit. Számos lépést meghozott, amiről előtte esküdözött, hogy nem teszi meg: a nyugdíjkorhatár emelése, az alkotmány reformja, Ukrajna megtámadása, mozgósítás... Már sok orosz sem veszi komolyan a szavait. Ezért megdöbbennék, ha valaki tárgyalóasztalhoz ülne vele, és megbízna az ígéreteiben.

Ön szerint mi volna az Oroszország és Ukrajna közötti tartós béke előfeltétele?

Erre nehéz válaszolni. Úgy érzem, hogy a népeink közötti kapocs már hosszú évek óta megszakadt. Nem hiszem, hogy az ukránok valaha is képesek lesznek megbocsátani az oroszoknak azt, amit a hazájuk ellen tettek. Arra a gonoszságra, amit az orosz katonák elkövettek a területükön, generációkon át emlékezni fognak... Ugyanakkor hiszem, hogy a megbékélés lehetséges. Bármi is legyen Oroszországban a háború vége után, vissza kell adnia Ukrajnának mindent, amit ellopott. Az oroszok kötelesek segíteni azoknak a városoknak a helyreállításában, amelyeket a hadseregük lerombolt. Ezután pedig Oroszországnak békén kell hagynia Ukrajnát, és engednie kell, hogy úgy fejlődjön, ahogyan az akar, és nem úgy, ahogyan az orosz elnök elvárja. És ha ez sikerül, talán egy napon népeink újra közel kerülnek egymáshoz. Az idevezető út azonban rendkívül hosszú és fájdalmas lesz.