Az ősz beálltával meteorológiai végéhez közeledik az illegális bevándorlási idény, várhatóan egyre kevesebb kishajót indítanak útnak embercsempészek a La Manche-csatornán keresztül Franciaországból az Egyesült Királyságba. A Downing Street 10. és az Élysée-palota próbálja azonban nem pusztán a véletlenre bízni a válság megfékezését, hiszen lehetetlenné vált a 2022-ben egyedül a Csatornán átkelő, vasárnap esti adat szerint 40 ezer 885 menekült ellátása. A november 18-án befejeződő Sarm es-Sejk-i COP27 klímakonferencia nyújtotta az alkalmat az új kormányfő, Rishi Sunak és a francia államfő, Emmanuel Macron első személyes találkozására, ami a brit sajtó információi szerint Sunakot "növekvő bizalommal és optimizmussal" töltötte el. Úgy érzi, „áttörés érhető el, meg lehet állítani emberek illegális beérkezését".
Suella Braverman belügyminiszter hétfőn megállapodást írt alá francia hivatali partnerével, Gérald Darmaninnel: Párizs hajlandó jelentősen növelni a La Manche-csatorna partjainál járőröző kétszáz tiszt és önkéntes számát. Az új koncepció jegyében a brit határőrség és bevándorlásra szakosodott titkosszolgálati tisztviselők "megfigyelőkként" csatlakoznának francia járőrökhöz, hogy csökkentsék a bevándorlók számát. A brit javaslat alapján közös ellenőrzőközpont jöhet létre a járőrözés, drónos és műholdas ellenőrzés koordinálására. A francia szuverenitás megőrzésével kapcsolatos aggodalmakra való tekintettel brit hajók nem vennének közvetlenül is részt az akciókban. Az egyezménynek jelentős költségvonzata van: a már 2021-ben kifizetett 55 millió fontos számla 63 millióra emelkedik.
Robert Jenrick bevándorlásügyi államtitkár Bravermannél együttérzőbben kezeli a helyzetet. A Telegraph portálján közölt cikkének elején megállapítja,
az Egyesült Királyságnak, "kötelessége menedéket biztosítani a háború és üldözés elől menekülőknek".
A politikus, akinek felesége holokauszt-túlélők lánya, külön kiemeli az 1956-ban, illetve 1968-ban a szovjet elnyomás elől a szigetországba menekült magyar és cseh emigránsoknak nyújtott önzetlen támogatást. Jenrick kitér arra, milyen nyomás nehezedett egymást követő évek rekorddal felérő csatornaátkelései által a bevándorlási rendszerre. A rendelkezésre álló, elfogadható színvonalú szálláslehetőségek krónikus hiánya miatt a kormány arra kényszerült, hogy az adófizetők pénzéből drága, mégis gyakorta nem megfelelő minőségű hoteleket foglaljon le a menekültek számára. Az államtitkár nem restelli kimondani: a józan ész azt diktálja, hogy az illegális bevándorlók nem jogosultak luxusszállodákra. Az Egyesült Királyságban sokkal jobb körülmények várják a beérkezőket, mint a szomszéd országokban, ezért választják úticéljukként a gazdasági bevándorlók. Mint írja, be kell fejeződnie a "Hotel Britain" érának, mint vonzerőnek.
London meg akarja akadályozni, hogy olyan biztonságos országok állampolgárai, mint Albánia, mely a lélekvesztők utasainak 30 százalékáért felelős, ne tekinthessék az Egyesült Királyságot mentsvárnak. Nem szabad megengedni, hogy a menekültek visszaéljenek a modern rabszolgaságra való hivatkozással. A Nagy-Britanniában szerencsét próbálók között tízszer annyian állították, hogy rabszolgaként kezelték őket, mint a Franciaországba és Németországba bevándorlók soraiban. "Együttérzőnek kell lenni, de nem naívnak" - jelenti ki a bevándorlási államtitkár.
A brit bevándorlási politika magasan képzett és egészségügyi dolgozók számára, ha szigorú feltételek és magas vízumköltség (három évre 5681 font, 2,6 millió forint) mellett is lehetővé teszi a munkavállalást, és ez elfogadható a társadalom számára. Az azonban fenntartásokat kelthet, főleg a Brexit támogatóinak körében, ha bizonyos iparágakban, mint a vendéglátásban és szállodaiparban, a kritikus munkaerőszűke miatt lazítanak a kondíciókon.
