Az iszlám hagyományai szerint az elhunytakról a haláluk utáni negyvenedik napon a szerettei ismét megemlékeznek. Ez a nap a szabálytalanul viselt hidzsáb miatt őrizetbe vett és ott elhunyt kurd lány, Mahsza Amini halála után október 26-án volt. Pár nappal később Husszein Szalámí, az iráni rendfenntartó erő, a Forradalmi Gárda főparancsnoka azt üzente, hogy október 29. lesz a tüntetések utolsó napja, és aznap már senki se menjen ki az utcára. De miért pont aznap? Véleményem szerint a válasz nem a tüntetések kezdetének időpontjában, 2022. szeptember 16-ában keresendő, hanem az ókorban.
Második, avagy Nagy Kürosz i. e. 539. október 29-én a seregeivel bevonult Babilonba. Felszabadította a rabszolgákat, kimondta, hogy minden embernek joga van megválasztani a saját vallását, és faji egyenlőséget hirdetett. Ezeket és egyéb rendeleteit egy agyaghengerre jegyezték fel akkád nyelven, ékírással. Ezt a Kürosz-henger néven ismert ókori feljegyzést tekintjük ma a világ első emberi jogi okiratának - olvasható az emberi jogokról szóló internetes összefoglalóban. Talán ezért nevezte Sirin Ebadi iráni bírónő, emberjogi aktivista 2003-ban a Nobel-békedíj átvételekor önmagát Kürosz leszármazottjának.
Október 29-ét, Nagy Kürosz (aki időszámításunk előtt 550 és 530/529 között uralkodott) ünnepét először Nyugat-Európában és az USA-ban élő irániak ünnepelték meg. Mahmúd Ahmadinezsád elnöksége alatt (2005-2013) kezdeményezték, hogy állami ünnep legyen, de a kritikák miatt az előrelépésből visszatáncolás lett.
Kürosz személyisége ugyanis még ma is megosztja az iráni iszlámtudósok táborát. Van, aki azzal a Reza Pahlavival azonosítja őt, akinek az uralkodása alatt az állami propaganda része volt az emberiség első világbirodalmának, az Óperzsa Birodalomnak (i. e. 550-330) a dicsőítése, a nyugati életforma utánzása és a vallás háttérbe szorítása. A másik tábor Küroszban a zsidó nép felszabadítóját és a monoteizmus egyik királyát látja. „1. Czírus persa király első esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindítá az Úr Czírus persa király lelkét, és ő kihirdetteté az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondván: 2. Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Ő parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van; 3. Valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik” – olvasható Ezsdrás könyvében. Szerintük „Czírus”, azaz Irán nélkül nincs kereszténység, nincs iszlám, és a júdaizmus is másképp alakult volna.
A megemlékezés helyszíne az uralkodó Siráztól (Dél-Irán) több mint 500 kilométerre lévő sírja. De napjainkban ezen a napon az egybegyűltek már nemcsak a birodalom alapítóra emlékeznek, hanem a fennálló rendszerrel szembeni kritikáikat is megfogalmazzák. Az első rendszerellenes Kürosz-nap 2016-ban volt. A tüntetők „Irán a mi hazánk, Kürosz a mi atyánk!” szlogent skandálták, és boldog születésnapot kívántak az 1979-ben elűzött Reza Pahlavi fiának, aki október 31-én született. Tavaly az ifjabb Reza Pahlavi külön üzenetben köszönte meg a jókívánságokat, és hangsúlyozta a különbséget az ókori, és a mai Irán között. Az idei ünnepi megemlékezésében természetesen a halálával történelmet író kurd lányról sem felejtkezett el.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.