Sokáig azt hittem, hogy a globális popkultúra egyik érdekes jelensége, az úgynevezett „Kevin Bacon-effektus” csak egy vicc. Ha akadna valaki, aki nem ismeri, annak röviden összefoglalom. Egy Kevin Bacon nevű, kölyökképű amerikai filmsztár – aki olyan hideg szemeket tud mereszteni, hogy kiválóan alkalmas szociopata deviánsok alakítására – az 1990-es években azt nyilatkozta, hogy nincs olyan színész Hollywoodban, akivel ő ne dolgozott volna, és olyan színész sincs, aki nem ismer olyan színészt, aki ővele dolgozott. Nagyképű kijelentés volt, bár Bacon vélhetően csak viccnek szánta, hiszen a magánéletben (erről később még szó lesz) kedves, szerény és visszafogott ember. A nyilatkozata sokak figyelmét felkeltette, úgyhogy három amerikai diák Bacon filmjei alapján felállított egy képletet, amiből kiderült: Kevin Bacon olyan sok mindenkivel dolgozott, hogy mindössze 6 lépés választ el minket, földi halandókat tőle. Azaz ismerünk olyan embert, aki ismer olyan embert, aki ismert olyan embert, aki ismer olyan embert és így tovább – hogy mindössze 6 emberen keresztül eljussunk Kevin Baconig.
Mondom, én ezt eddig viccnek gondoltam. Érdekes játéknak, amivel pár percig le lehet foglalni a mindennapi megélhetés gondjain zakatoló agyat. Olykor jobb azon agyalni, hogy mivel szórakoznak unatkozó amerikai diákok, mint azon, hogy nincs az embernek pénze havi BKV-bérletet venni.
De a minap megtörtént maga a csoda!
Igen, az egyik laptól megjött a honor, azaz tudtam végre BKV-bérletet venni. Ez az egyik csoda. Sőt, megjött a gázsim egy Shakespeare-átiratért is, ami szintén csodálatos érzéssel töltött el.
De most nem erről akarok beszámolni, hanem arról, hogy a Kevin Bacon-effektus: működik! Idén megismerkedtem egy kedves, 60 év körüli amerikai emberrel, aki huzamosabb ideje Budapesten él, s a minap, amikor a Három Hollóban üldögéltünk, egyszerre csak megemlítette, hogy odahaza, amikor még a filmes iparban dolgozott, részt vett a Death Sentence (Halálos ítélet) című, 2007-es akciófilm elkészítésében is. (Direkt nem írom meg, hogy pontosan mit csinált a filmben, mert nem akarom, hogy rákeressenek a nevére.) S ennek a filmnek Kevin Bacon volt a főszereplője.
– Várj csak – kaptam föl a fejemet –, akkor tehát találkoztál Kevin Baconnel?!
– Igen – bólintott –, de mit csodálkozol? Mondom, hogy a filmiparban melóztam. Ebben a filmjében is együtt dolgoztunk.
– Akkor a Bacon-effektus működik! – kiáltottam fel.
– Persze – bólintott. – A világ kisebb, mint hinnéd. És te most nem hat lépésre vagy tőle, hanem kettőre.
– Nem egyre?
– Lehet, nem tudom. De most miért örülsz annyira?
Erre már nem tudtam válaszolni. Nem tudom, miért örültem meg ennek az alapvetően nulla információval bíró hírnek.
Talán azért, mert megtudtam tőle, hogy a forgatáson kiderült: Bacon a világ egyik legrendesebb és legszerényebb embere. Igen, azt hiszem, ezért örültem meg ennek a közelségnek.
Ha ilyen közel vagyok egy rendes és szerény emberhez, akkor tán még nincs veszve minden.