Része volt ez a Szovjetunió és az ún. „népi demokráciák” propaganda-hadjáratának és azzal függött össze, hogy a kommunista nagyhatalomnak még nem volt atombombája, tehát minden eszközzel az 1945 utáni béke, vagyis a status quo megőrzésére kellett törekednie. Ezt a célt szolgálta a Béke Világtanács is, amelynek tevékenységében legszebb napjaiban fontos nyugati személyiségek vettek részt mindaddig, amíg az 1956-os magyar forradalom alá nem ásta ideológiai alapjait. De amíg Sztálin élt és utána még jó pár évig tartott a „békeharc”, kisebb-nagyobb eredményekkel.
A fent idézett fülbemászó dal mellett hasonló dalokra tanította a Rákosi-rendszer az énekelni vágyó magyar ifjúságot. Bőszen énekelgettük a kötelező középiskolai, tanítást megelőző közös énekelésen azt az oroszból fordított dalt, amelynek refrénje így hangzott:
„A béketábor legyőzhetetlen,
A béke útja biztos út,
Ha összetartunk rendületlen,
Legyőzzük végleg a háborút!”
Ma több okból sincs különösebb igény ennek a szépen hangzó szövegnek a felújítására. A sztálini kor „békeharca” csak a hidegháború idejére volt alkalmazható, amit ugyan megzavart a koreai háború, meg a kubai válság, de Európában hosszú évekig tartott. Akkoriban a „tőkés Nyugatot” vádolták azzal, hogy új világháborút próbál kirobbantani, ezt volt hivatott a nemzetközi „békeharc” meghiúsítani. Most viszont, 2022-ben Ukrajnában dúl a valódi, forróbbnál forróbb háború, amiben az orosz agresszorok szinte mindent bevetnek, hogy legalább részleges győzelmet csikarjanak ki. Putyin csecsen zsoldosokat és iráni drónokat alkalmaz, miközben tele szájjal panaszkodik az Ukrajnának szállított amerikai rakétavetők és brit tankok használata, meg a török drónok ellen. A legújabb hírek szerint az „örökre orosz földnek” nyilvánított Herszon városából kivonultak az oroszok, bár lehet hogy ennek taktikai okai vannak, s Herszont is porrá akarják lőni, mint ahogy azt Mariupollal tették. Vagyis egyelőre a magyar kormány által szorgalmazott mielőbbi békére nincs sok esély, mindaddig, amíg Putyin ragaszkodik ahhoz az anakronisztikus feltevéshez, hogy (idézzük a „Magyar Nemzet” című közismerten objektíven tájékoztató napilapot) ”az orosz és az ukrán az egy nemzet”.
Különben is, mi vezethet el a béketárgyalásokhoz, illetve az ahhoz szükséges fegyverszünethez? Ahogy azt Rácz András külpolitikai szakértő nemrég megírta, fegyverszünet nélkül nincs esélye semmilyen tárgyalásnak.
Tegyük fel a kérdést: kinek használna ma a fegyverszünet? Főleg az oroszoknak, akik Herszon kivételével még mindenütt „birtokon belül” vannak. Igaz, fiatal orosz katonák tízezreinek az élete árán, de ez Putyint és tábornokait kevéssé érdekli. A békét sürgetni ilyen körülmények között vagy jámbor óhajtás lehet (Ferenc pápa), vagy alattomos, álszent oroszbarát propagandafogás. Utóbbit magas szinten gyakorolja a magyar közmédia.
Egy biztos: a hajdani „békeharc” a Szovjetunió felbomlásával fejeződött be teljesen, a mai békepropaganda pedig az Orosz Föderáció érdekeit szolgálja. Bár Lavrov külügyminiszter a legújabb fényképeken szélesen mosolyogva fog kezet Szijjártó miniszterrel, ez nem feledteti az orosz katonai, meg az ukrán katonai és civil áldozatok ezreit és Putyin erkölcsi vereségét, amiben osztozik Orbán Viktor „békevágyó” és az igazi magyar érdekeket semmibe vevő, már a NATO-n belül is elszigetelt kormánya.
