Tavaly már az Európa-bajnokság halmozott tévénézőszáma is 5,23 milliárd volt. A négy évvel ezelőtti vb-t még csak a fél világ, 3 milliárd 572 néző látta. Gianni Infantino FIFA-elnök most az ötmilliárdos határ újbóli túlszárnyalásában reménykedik, aligha indokolatlanul.
Infantino amúgy nem éppen makulátlan hivatkozási alap, miként a szinte mindenkori FIFA-vezérkar sem az. A nemzetközi szövetség története hemzseg a gyomorforgató részletektől, ezek közé tartozik Infantino mostani felhívása is: „Ne engedjük, hogy a labdarúgást ideológiai vagy politikai csatába belerángassák, a futball kerüljön a középpontba!”
A cinizmus többszörös. A vb-történetet a Mussolini-, a Pinochet- vagy a Videla-rezsim FIFA-féle igazolásával vérfagyasztó politikai ármány kísérte. Angol lapok oknyomozása pedig bebizonyította, hogy Katar „nagyvonalúan” honorálta a 2015-ben – megannyi vezető társával együtt – őrizetbe vett FIFA-alelnök, a trinidadi Jack Warner és mások korrupt közreműködését a helyszín megfelelő kiválasztásában. Azt is tudjuk: Michel Platini UEFA-elöljáró 2010-ben Nicolas Sarkozy francia elnökkel, valamint a katari koronaherceggel ebédelt 2010-ben, aztán visszavonta támogatását a 2022-es vb-rendezésre szintén pályázó Egyesült Államoktól, s helyette Katarra szavazott.
Majd 2011-ben a Qatar Sports Investment felvásárolta a Paris Saint-Germaint.
Ennél is súlyosabb, hogy a Guardian szerint hat és fél ezer szolgasorban tartott vendégmunkás halt meg a stadionépítkezéseken.
A CNN internetes portálja pedig azt írta: „Katar az utolsó hely, ahol értelme van ilyen óriási nemzetközi tornát rendezni. S nem csupán a világbajnokságról beszélünk. Hanem arról is, hogy azok, akik hisznek a demokráciában és az emberi jogokban, akceptálják-e a tekintélyelvű rezsimeket a futball örve alatt.”
Talán nem véletlenül: Infantino a múlt év óta Katarban él.
Ott, ahol úgy csillog majd minden, ahogyan még sohasem.
Ez lesz minden idők legdrágább sportrendezvénye: az infrastruktúrára 220 milliárd dollárt, 68 ezer milliárd forintnak megfelelő összeget költöttek. A legdrágább – tíz mérkőzésre, köztük a döntőre érvényes – bérlet 2 millió 160 ezer 420 angol fontért, azaz csaknem egymilliárd forintért kelt el.
Az arénák fényűzők és lenyűgözők. Az Al Bajt, a vasárnapi megnyitó színhelye a beduinok sátrát mintázza. Az Al Janub tetejének kialakítását a hagyományos gyöngyhalász hajók vitorlái ihlették. Az Al Tumama pedig az ugyancsak tradicionális takija kalapot formázza. Van olyan aréna, amelyet „a sivatag gyémántjának” tartanak, a 974 stadion elnevezése Katar nemzetközi hívószámára utal, míg a döntő ott lesz, ahol milliárdos nagyságrendű a legdrágább bérlet: a Lusail stadionban.
A helyszínek nagy előnye, hogy mindegyikük 55 km-es körzetben található, mivel Katar kiterjedése nagyjából akkora, mint Bács-Kiskun és Nógrád megyéé együtt. Ám az is igaz: rengeteg ember szorul viszonylag kis területre, hiszen a szervezők csaknem másfél millió látogatóval kalkulálnak.
Az ellenőrzés különleges lesz, az érkezőket két alkalmazáson keresztül is követik. Ezek nélkül nem lehet bejutni Katar területére, ezt onnan is tudom, hogy a Népszava delegált, a FIFA akkreditált is a vb-re, de nem történhetett volna így, ha nem töltöm le a Hayya applikációt, amelynek révén folyamatos kontroll alatt lennék. Azért csak lennék, mert személyes okok miatt lemondtam a részvételt.
Nyolc vb tapasztalatával van fogalmam, miről maradok le. Szoktam mondani, a leggazdagabb emberek egyike vagyok. Mit tetszik gondolni, mekkora összegben lehetne forintosítani a szovjet–magyar 6-0-t vagy Diego Maradona kézzel ütött mexikói gólját? S ez csupán két epizód egyetlen világbajnokságról. A helyszíni impresszió visszaadhatatlan, a globális hatásból valamelyest kikövetkeztethető, de az élmény el nem képzelhető, csak átélhető.
Akár így is fokozhatna a glóbusz: nagy, nagyobb, labdarúgó-vb.
Ráadásul azért is többről van szó, mint futballról, mert vajon leírható-e Anglia, Argentína, Brazília, Németország vagy Spanyolország történelme a labdarúgás nélkül?
Ami a játékot illeti, a csoportmérkőzések idején túlnyomórészt négy mérkőzés lesz egy napon (magyar idő szerint 11, 14, 17 és 20 órakor). A kvartettek erősségi sorrendje a világranglistás helyezési számok összege alapján (lásd a beosztást kiegészítő írásunkban): 1. B (60), 2. E (73), 3. F (77), 4. G (80), 5. D (82), 6. C (93), 7. H (112), 8. A (120).
S hogy melyik csapat győz? A XXI. század Európáé – a világbajnoki címek tekintetében 2006-ig Dél-Amerika vezetett 9:8-ra, azóta viszont négyszer is az öreg földrész képviselője aratott diadalt –, ám mindig nehéz helyesen tippelni. Most meg pláne, hiszen novemberi-decemberi vb még nem volt, mostanáig a jégkorongot hívták „téli futballnak”. Ami szinte biztosra vehető: az eddigi aranyérmesek közül kerül ki a világbajnok. Idáig mindösszesen nyolc ország válogatottja hódította el a trófeát, finalista is csak tizenhárom volt. Nyolc döntőt vívott Németország (4 arany/4 ezüst), hetet az angol fogadóirodáknál most is – mint a legtöbbször – első számú favorit Brazília (5/2), hatot Olaszország (4/2), ötöt Argentína (2/3), hármat Franciaország (2/1) és Hollandia (0/3), kettőt Uruguay (2/0), Csehszlovákia (0/2) és Magyarország (0/2), egyet Anglia (1/0), Spanyolország (1/0), Svédország (0/1) és Horvátország (0/1).
Szűk az elit.
Régi dicsőségünk pedig az éji homályban. Amikor először jártam a Mundialon, akkor (1986-ban) volt résztvevő mindmáig utoljára a magyar csapat. A távollét végtelen fájdalom egy hajdanán kétszer is a döntőben érdekelt országban. A gyakorlat mégis az, hogy a magyarok 36 bénítóan hosszú éve nem repülő- és meccsjegyet, hanem televíziót vásárolnak labdarúgó-vb idején. Pardon: vasárnap a délután ötkor kezdődő Katar–Ecuador nyitó mérkőzés után akár a lelátóról is nézhetik a görögök elleni barátságost.
Ám az most elkerülő szakasz, peremfutball-világbajnokság nem létezik.
