A világhírű Andrei Serban Oidipusz adaptációja sok vitára ingerlő kérdést felvet. Jó alaphangot ad ily módon a múlt héten kezdődött kolozsvári Interferenciák nemzetközi színházi fesztiválnak. Serban a kortárs, fiatal brit író, Robert Icke Oidipusz feldolgozását választotta alapanyagként. A szöveg egy választási kampány véghajrájába helyezi a történetet. A miniszterelnök jelölt Oidupusz (Szűcs Ervin) azt ígéri a választóinak, hogy a születési anyakönyvi kivonatával igazolja majd származását és felkutatja felesége Jokaszté (Kató Emőke) előző férje Láios huszonhét évvel ezelőtti halálának körülményeit. Ezzel elindul a megállíthatatlan, mindent elsöprő lavina. és ráismerhetünk Szophoklész ókori alaptörténetének motívumaira. Az ókori sztorikat itt dramaturgiailag átették a mába. A rendezőt jól érzékelhetően elsősorban a titkok, a tabuk izgatták. Lett is belőle bőven. Érdekelte még a szerelem, annak a határai, lehetőségei, és persze a bűnök. Előkerül a pedofília problematikája is. Mindezt a rendező vizuálisan is érzékien, vállaltan olykor túlcsordulóan romantikusan, máskor kegyetlenül szikáran, illetve fájóan szembesítően tárja elénk, többször a mozgókép eszközeivel is. Andrei Serban nem ítélkezik, csak megmutatja ezt az elszabadult förgeteget, amely a végén mindenkit maga alátemet. Elsősorban Oidipuszt, aki a tapsrendben egyedül jön ki nem bekötött szemmel. Az ő végső büntetése ez lesz, hogy mindezzel szembe kell néznie. Ez az ő vaksága.
Tompa Gábor, a fesztiválházigazda Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója szívesen visz színre abszurdnak számító darabokat. Ionesco A székek című művét a Luxemburgi Nemzeti Színházban állította színre és a produkció most bekerült a kolozsvári nemzetközi mustra programjába. A kétszereplős darab figuráit két nagyszerű színész, a francia Patrick Le Mauff és a román Oana Pellea játssza franciául. Az egészen elképesztő részletgazdag és mégis sorozatosan meglepetést nyújtó látványt Dragos Buhagiar jegyzi. A teret egyre inkább uraló székek (még a mennyezet is tele van velük), az állandóan kinyíló és becsukódó ajtók egy furcsa, bizarr apokalipszist érzékeltetnek. A történet egy Godot-ra várva szituáció. Az idős házmester és felesége vendégeket fogadnak, de a látogatók csak a saját és egymás képzeletében jelennek meg. A színészek hol szórakoztató bohócpárosként, máskor mély lélektani dráma hőseiként működnek. Benne van a magány, a meg nem értettség, az elszalasztott lehetőségek drámája és a mindezek mulattató önreflexiója. A halál, a megváltás problematikája. A rendezés egyfajta mestermunka, sűrítmény. Az abszurd színházi nyelv nagyon pontos, finom és letisztult leképezése.
Silviu Purcarete szintén Ionesco-darabot választott, amikor Kolozsváron a Macbettet állította színpadra. A produkció leginkább egy fanyar, sodró kabaré. (Dramaturg: Visky András). A dráma jól jelzetten színházi térben játszódik, így nem csak a társadalomról kíván szólni, hanem a színházról is. Ionesco ebben a műben Shakespeare remekművét parodizálta. Ezt az előadás is megteszi, de jóval tovább megy. A politika, a hatalomért folytatott harc súlyos látleletét is adja. Mindezt könnyeden, szórakoztató módon teszi. Olyan az egész, mint egy pontos zenemű, szólókkal és komoly összjátékot igénylő jelenetekkel. Ebben az előadásban kibontakozhatnak és megmutathatják társulatuk erős vonásait a kolozsvári színészek, miközben egyéni bravúrokat is látunk. Rendkívül erős a címszereplő Bogdán Zsolt jelenléte. Ráadásul ki tud lépni a megszokott hanghordozásából és nagyon vonzó, ahogy a figuráját állandóan zárójelbe képes tenni, vagyis többször kikacsint a szerepből, ám ízlésesen és egyáltalán nem öncélúan. A partnerei, a Bancot alakító Viola Gábor, a Duncant megformáló Bács Miklós, a Lady Duncant és Lady Macbettet játszó Vindis Andrea mindannyian remek karaktert hoznak. Persze mint Purcarete előadásaiban általában, most is markáns a látvány, a vizualitás, ez így van most is. És ily módon az is emlékezetes, amikor már a tapsrend idején a műszak elkezdi lebontani a díszletet, a színpadi kulisszákat. Elkezdenek takarítani, a színészek meg keresik a helyüket ebben a helyzetben. Nehezen fogadják el, hogy vége a színháznak, legalábbis arra az adott estére. Aztán kezdődhet minden elölről. A kolozsvári fesztivál programjában még jó néhány ígéretesnek tűnő előadás szerepel. Még a színpadot is felépíthetik, illetve lebonthatják néhányszor.
Infó:
8. Interferenciák Fesztivál
Robert Icke Szophoklész nyomán
Oidipusz
Kolozsvári Állami Magyar Színház
Rendező: Andrei Serban
Eugene Ionesco
A székek
Luxemburgi Nemzeti Színház
Rendező: Tompa Gábor
Eugene Ionesco
Macbett
Kolozsvári Állami Magyar Színház
Rendező: Silviu Purcarete