A hűtést a Duna vizével tervezték megoldani, de a folyó medrében nyaranta olyan kevés vizecske csordogál, ami már a régi erőmű blokkjaihoz is kevés (ezért azokat augusztusban rendszeresen le kell állítani). Az építésre kiszemelt telek alatt egy geológiai törésvonal húzódik, ami a múltban a felszínig futó elmozdulásokat produkált. Ilyen helyre a magyar, az orosz és az európai szabályok szerint sem szabad atomerőművet építeni. A nagy aktivitású nukleáris hulladék, vagyis a kiégett fűtőelemek feldolgozása és elhelyezése 1998 óta megoldatlan; ezeket ma is a régi erőmű udvarán tárolják, és hasonlóképpen képzelik el a bővítés után is.
Paks 1 üzemidejét épp most akarja 10-20 évvel kitolni a kormány, miközben épp az állami MVM tanulmányából vált nyilvánvaló, hogy a régi és az új erőmű tartós párhuzamos üzemeltetése fenntarthatatlan, mert a piacon nem lehet elhelyezni kettejük éjszakai áramfeleslegét. A beruházást finanszírozó bank szankciós tiltólistán van. A magyar állam pillanatnyilag működési hitelekből él, „zsebből” tehát az ország sem tudja Paks 2-t finanszírozni. Az európai alvállalkozók kivárnak, mert a szankciók legkézenfekvőbb értelmezése szerint tilos és kockázatos együttműködniük az orosz fővállalkozóval. Egy kísérleti reaktortípusról van szó, amelynek nincsenek engedélyezésre alkalmas, az európai előírásoknak megfelelő tervei – emiatt Finnország a közelmúltban végleg elállt egy hasonló típusú orosz atomerőmű felépítésétől.
Lehetséges, hogy kihagytunk valamit, de a lista így sem rövid: pillanatnyilag ezek a főbb okok akadályozzák, hogy Orbán Viktor (Vlagyimir Putyin?) 2014-es álma nyomán belátható időn belül, vállalható költségek és környezeti kockázatok mellett két új, egyenként 1200 megawattos atomreaktor épüljön fel Pakson. És akkor még a projekttel (meg az egész Európát atomfegyver bevetésével zsaroló katonai-ipari komplexummal, a Roszatommal), szembeni, egyre fokozódó európai ellenszenvről még nem is beszéltünk. Amikor Orbán nyolc éve a saját szakállára, a parlamentet, sőt a kormányt is megkerülve aláírta Moszkvában a bővítési szerződést – miközben még a kiutazása napján is letagadta itthon, hogy aláírni menne –, az elképzelés mögött kimondva-kimondatlanul az a szándék húzódott meg, hogy Magyarország még évtizedig a német ipar összeszerelő üzeme marad – amihez jól jöhet az atomerőműből kiszámíthatóan érkező áram –, így a németek majd átnyomják az EU hatóságain a jóváhagyást, tekintet nélkül az olyan gyanús mellékkörülményekre, mint a beruházási tender elsumákolására vagy a tiltott állami támogatásra. És tényleg: Paks 2 a legmagasabb helyről kapott folyamatos német hátszelet. Amin viszont nemhogy az akaratból építkező NER, de a német kormány sem tudott változtatni, az egyrészt az orosz inkompetencia, másrészt az Ukrajna elleni orosz agresszió nyomán nagyot fordult világpolitikai helyzet.