Lassan külön naptárt kell vezetniük a briteknek, hogy követni tudják, mikor melyik szakszervezet dolgozóinak szolgáltatásaira nem számíthatnak. Az ünnepi készülés előtt különösen kellemetlen a Communication Workers Union (CWU) szakszervezetbe tömörült postások hátat fordítása a lakosságnak, elvéve a csökkenő kedvet is karácsonyi lapok és csomagok feladásától. A Royal Mail szervezett dolgozói nem teketóriáznak: a Black Friday után december 24-ét is sztrájknapnak jelölték ki.
Ugyanezekben a napokban sztrájkőrségek akadályozzák meg a munka felvételét egyes egyetemeken és iskolákban is. A University and College Union (UCU) múlt heti kétnapos munkabeszüntetése után szerdán tartja meg mintegy 70 ezer tagjára vonatkozó legújabb akcióját az egyetemi oktatók fizetésével, szerződésével és nyugdíjukkal kapcsolatos viták miatt. A The Daily Telegraph értékelése szerint ezen a téren hasonló volumenű munkabeszüntetésre még nem került sor: 2,5 millió diák maradhat magára előadói nélkül.
Jo Grady, a UCU főtitkára arra figyelmeztetett, hogy ha az egyetemi dolgozók sérelmeit rövidesen nem orvosolják, tiltakozásaik a jövő évben nem csak folytatódnak, de eszkalálódnak is. Ahogy más alkalmazottaknak, nekik is elegük van a legalább egy évtizede tapasztalt, az inflációt nem követő béremelésekből. A nyáron bejelentett 3 százalékos ígéret éppúgy nem teszi boldoggá a professzorokat, mint a nyugdíjaikban bekövetkezett tényleges csökkenés és az úgynevezett "hakni gazdaság" körülményei - az egyéni vállalkozásra, szabadúszásra, előnytelen szerződésekre és részmunkaidőre kényszerítő lépések. Az oktatók különösen kifogásolják, hogy a nem ritkán politikai okokból kinevezett rektorok és más vezetők csillagászati fizetésben részesülnek, melyhez fényűző rezidenciák tartoznak. Az Oxfordi Egyetem távozó alkancellárja, Louise Richardson évi 410 ezer fontos (átlag havi 16 millió forintos) bére két és félszerese a kormányfő javadalmazásának. A diákok is úgy gondolják, hogy az oktatói bérek megállapításánál figyelembe illene venni az akár évi 9250 fontot (4,3 millió forintot) is elérő tandíjakból befolyó összeget.
A briteknek a legnagyobb felfordulást okozó sztrájkok a vasutasokhoz és a metró dolgozóihoz fűződnek. A 83 ezres tagságával a legtöbb közlekedési dolgozót magába foglaló RMT (National Union of Rail, Maritime and Transport Workers) a dolgok jelenlegi állása szerint december 13-a és 17-e között rendez elvileg egynapos, a gyakorlatban alkalmanként két napra áthúzódó munkabeszüntetéseket, melyeket az év elején, január 3-a és 7-e között folytat, betiltva közben a túlóravállalásokat is. Az országot behálózó tizenkét vasúttársaság mozdonyvezetőit tömörítő ASLEF Associated Society of Locomotive Engineers and Firemen) múlt heti stopja után a tagság újabb megszavaztatására készül, ami további hat hónapi zűrzavarhoz vezethet. A masiniszták évi átlagosan 59 ezer fontos (közel 28 millió forint) bére a pandémia kezdete óta nem változott.
Az elhúzódó vita egy megoldhatatlan patthelyzetből fakad. A munkáltató, a vasúthálózat tulajdonosa és infrastruktúrájának kezelője, a Network Rail a kormány engedélye nélkül nem adhat fizetésemelést, a kormány pedig a vállalathoz irányítja vissza az uniókat. Boris Johnson közlekedési minisztere, jelenleg az üzleti élet felelőse, Grant Shapps különösen harcias", elutasító partnere volt az unióknak. Múlt héten felcsillant a remény, amikor az új illetékes, Mark Harper hatékonynak nevezett tárgyalásokat folytatott az RMT rendkívül arrogáns, szókimondó főtitkárával, Mick Lynch-csel, kilátásba helyezve egy megállapodás lehetőségét.
Mindennél nagyobb aggodalmat vált ki a közvéleményből 300 ezer kórházi ápoló küszöbön álló munkabeszüntetése, amely az NHS-hez tartozó intézmények több mint a felét érinti. Szakszervezetük, az RCN (Royal College of Nursing) 106 éves történetében ez a legtámogatottabb sztrájk. A nővérek a kiskereskedelmi árindexet követve a 14,2 százalékos infláció felett további 5 százalékot, azaz egy közel 20 százalékos bérrobbanást követelnek. A november 17-én beterjesztett őszi költségvetésben felvázolt takarékosság intézkedések szellemében még az indokolt elvárások sem valósulhatnak meg, nemhogy az irreálisak.
A már említett Mick Lynch úgy fogalmazott, hogy támogatná egy általános sztrájk és koordinált akció tervét. A TUC (Trade Union Congress) szakszervezeti szövetség idei kongresszusán felmerült egy egységes fellépést előkészítő munkacsoport felállítása. Általános sztrájkot csak a TUC tanácsa hirdethet meg. Ebben a szakszervezeti főnökök foglalnak helyet. A szigetországban utoljára 1926. május 3-án tette le minden dolgozó kilenc napra a munkát.
