káosz;rémhírek;közmédia;

Ijesztő híreket mormol a közszáj

„Egekben az áram ára,

Úgy elszállt az ára mára!”

(Közszáj)

Mily csudás és mulatságos lehet az, ha észrevesszük és élvezettel alkalmazzuk szépséges magyar nyelünk játékos leleményeit. Amiknek nagy része forog, méghozzá közszájon. Mint ahogyan – mily meglepetés - az első háború utáni nagy világválság (1929-33) idején is dalolták a cselédek és fütyülték a cipészinasok Ábrahám Pál kupléját: „Ahol a sárga villamosok járnak…". És ez ma is forog, csak némi aktualizálással: „ahol a posták bezárnak, az árak elszállnak… ott van Budapest".

Mert ugyebár – mint tudjuk – a világ forog, az óra körbejár, sőt forog itt minden. Ahogyan a Nemzet Vezérképviselője sajátos önbizalommal töltekezvén büszkén nyilatkozta: világszerte egyre több barátunk van. Ami nem mást jelent, mint hogy körülöttünk forog a világ. Ezt hallván, a közemberrel – aminek magát egy idősödő, régi vágású, hagyományokra érzékeny, vidéki úriember tartja - forog a világ. Mint azokban a régi és daliás időkben, úgy 1950 tájékán, amikor ősz atyámmal is forgott, hiszen éppen ilyeneket volt alkalma hallhatni a legmagasabb helyről. Pedig a világ akkor is forgott, és forog ma is. Csak hát az irány! Meg annak lokális inerciája! Uramatyám!

De legyünk óvatosak, ne vágjunk olyanba bele, ami szankciót eredményezhet, mert az ugyebár, jól tudhatóan, nemcsak hat, de vissza is hat. Ez is forog ám abban a közbeszédben, amit a közhírek és azok közszolgáltatása a közemberek számára naponta többször előzékenyen közszolgáltat. Közpénzből.

Sok minden forog (a kockán is) mindenfelé.

Az ember is forog. Megfordul itt is, megfordul amott is, és alkalma van hallani ezt is, amazt is, amiket a közbeszéd forgat közszájon. 

Mint például horribile dictu olyat is, hogy – az államkasszát javítandó - mindennek ötven százalékos áfája lesz. Kivéve a csülkös pacalt, aminek kivételét a Nemzet Partiszakácsa járta ki. De már olyan is forog a köz száján, hogy nemzetvédő Legfelső Hadurunk ezentúl még jobban megvédi a magyar nemzet gerincét alkotó magyar családokat („az apa férfi, az anya nő”) azzal, hogy minden áru ársapkát kap. Miáltal minden bizonnyal kifekszik az a dög, háborús, sőt szankciós infláció, ami köztudottan a nemzet minden nyomorúságának egyedüli okozója. Persze itt is lesznek kivételek állítólag, méghozzá az, hogy – szintén állítólag – megalapítják az új Nemzeti Kivételezés Kivitelezési Szervezetét (NEKIKIS), aminek felállításával a NER (újfent állítólag) az ő közismerten legsokoldalúbb és legokosabb miniszterét bízandja meg.

Minékünk, egyszerű, magyar közembereknek ezek után nincs is más dolgunk, mint reménytelten fordítni orcánkat a fény felé, és bizalommal tekinteni a derűs magyar jövőbe.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.