A 2018-as vb-n utolsó lett csoportjában Svédország, Mexikó és Dél-Korea mögött. A 2021-es Eb-től a legjobb 16 között elbúcsúzott. S most újra kiesett a csoportkörben, jóllehet kvartettjében nem csupán Spanyolország, hanem Japán és Costa Rica is ott volt.
Azt hagyjuk, hogy a spanyolok éltek az alkalommal, s kikaptak a japánoktól, így a nyolcaddöntőben Marokkóval találkozhatnak, és a negyeddöntőben elkerülik a brazilokat. A kipöckölés lehetőségét ugyanis a németek teremtették meg.
S a kiesés egyáltalán nem azért következett be, mert a hazautazók kiváló játékosok, csak pechvogelek, hanem azért, mert nem eléggé jók.
Éket Thomas Müller, illetve Niclas Füllkrug játszott. Müller a mostani csapat kevés nagy alakjának egyike, de inkább a múlt, mint a jelen. Középcsatárként meg semmiképp sem Gerd Müller. Ahogyan a 29 éves korában felfedezett Füllkrug sem az. Ilyen fontos poszton ez a választék „a nemzet bombázója”, valamint Fritz Walter, Uwe Seeler hazájában?
A középhátvéd Niklas Süle volt. Hogy néz ez ki Willy Schulz, pláne Franz Beckenbauer játékához képest?
Aztán a középpálya. A mérce Günter Netzer, Wolfgang Overath, Lothar Matthäus, Toni Kroos. Utóbbi ugyan benne volt a 2018-as égésben, de a 2014-es világbajnoki címben, a brazilok 7-1-es megsemmisítésében is. Ráadásul hol jön Ilkay Gündogan vagy Leon Goretzka tudása Kroos extraklasszisához?
Kinézhetünk a szélre is. Serge Gnabry még egészen jól „muzsikált”, de őt sem emlegetik majd egy lapon Helmut Rahnnal vagy Pierre Littbarskival.
A Kicker német sportmagazin joggal írta: „Hajótörés minden szinten.”
Pedig a Bayern 2020-ban (is) Bajnokok Ligáját nyert, és a müncheni klub hét labdarúgót delegált a katari keretbe. Ám újfent kiderült, hamis az az állítás, hogy a vb szerepe csökken, a BL mindent visz. Németország nagy része a Bayern összes diadalát odaadná most azért, hogy válogatottja versenyben maradhasson.
De persze nem maradhat.
Mindenekelőtt azért nem, amit a Die Welt analízise tökéletesen megvilágított: „A német labdarúgás mélypontra került.
A válogatott már nem versenycsapat. Alapvető változásra van szükség ahhoz, hogy kilábaljunk ebből a krízisből. Abba kell hagyni a hazudozást, az önbecsapást, mert a német futball nem olyan jó, mint amilyennek hiszi magát.
Németország messze van a világszínvonaltól, a problémák mélyre nyúlnak. Nem kevesebbről: egy valamikor nagy futballnemzet hírnevéről és jövőjéről van szó.”
S valóban: ismétlődő kudarcok esetén nem lehet kisiklásról beszélni, ez immár tagadhatatlan tendencia.
Mindegy hát, hogy Japán és Costa Rica ellen egyaránt három-négy góllal vezethetett volna a szünetben Hansi Flick szakvezető csapata. A mérkőzés eldöntésének képessége is képesség, ez a kvalitás szintén hiányzik a modern idők német válogatottjából.
A teljesítményre jellemző, hogy az Eurosport német online kiadása a következő osztályzatokat adta a Costa Ricát 4-2-re legyőző, de a futballtörténet legértéktelenebb diadalainak egyikét arató labdarúgóknak (a legjobb az 1-es, a legrosszabb az 5-ös): Neuer 5 – Kimmich 3, Süle 4 (Ginter 0), Rüdiger 4, Raum 4 (Götze 4) – Gündogan 4 (Füllkrug 2), Goretzka 4 (Klostermann 3) – Sané 3, Musiala 2, Gnabry 2 – Müller 5 (Havertz 2).
Ilyen produkcióval nem csoda, hogy megtörtént az elképzelhetetlen: a német válogatott két egymást követő világbajnokságon még az egyenes kieséses szakasz kezdetét sem érte meg. Ausztrália, Japán, Marokkó vagy Szenegál benn van a 16 között, Németország nincs.
A francia Le Monde azt írta: „Újabb földrengés rázta meg a bolygó futballját.” A Neue Zürcher Zeitung viszont már a mélybe tekintett: „A következő hetekben kiderül, a német szövetség hogyan kívánja kezelni e válságot. Az oroszországi kudarc óta négy és fél év veszett el.” Az angol Telegraph pedig megállapította: „Kétszer egymás után olyan csapatok ejtették ki a német válogatottat a csoportkörből, amelyeknek labdarúgó-örökségük alapján nem lenne joguk felzaklatni a németeket.”
S amennyire feldúlja Németországot a vegytintás nyomot hagyó szereplés, annyira megnyugtatja a brazilokat a kimenetel. Akármi lesz a folytatásban, az idáig ötszörös világbajnok Brazília marad a vb-história legsikeresebb csapata, mert a négyszeres nyertesek közül az olaszok nem is szerepeltek a vb-n, a németek meg elköszöntek egyhamar.
Itáliai alakítást nyújtottak: mintha ott sem lettek volna.