Újságírók, történészek, szociológusok, baloldali értelmiségiek egy meghatározott köre puccstól félti Lulát. Attól tartanak, hogy az elit parlamenti hatalmával visszaélve, „megoldást” arra: továbbra is meghatározza az ország sorsát. Ezt közölte Beto Almeida újságíró, a TeleSur (latin-amerikai csatorna, amit egyebek Venezuela, Kuba és Nicaragua finanszíroz) alapítója. A brazil történelem tele van effajta eseményekkel, csak manapság még nehezebb harcolni ellenük.
Tengernyi példát lehet felsorolni, mikor a szociális szempontok, az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem érdekei szöges ellentétben állnak az üzleti élet érdekeivel. Lula 2003-2010-ig volt hatalmon, 2006-2008 között fedezte fel a nemzeti olajtársaság a pre-salt (sziklás üledék alatt húzódó instabil sóréteg, ami kockázatossá teszi a kitermelést) ásványolajmezőket. Eufória lett úrrá a térségben, de felmerült a kérdés, átkot, vagy áldást hoz-e a kincs. Ez volt a második legnagyobb olajkészlet az amerikai kontinensen, a venezuelai után. Brazília addig importált kőolajat, de a pre-salt mezők révén már nem szorult behozatalra. Az olajat, úgy húsz kilométerre a partoktól, kétezer méter vastag sómezők alól nyerik ki. Pedig addig azt gondolták, hogy Brazíliában minden természeti erőforrás megtalálható, csak kőolaj nem.
Az új olajmezőkre nagy volt a kereslet, különösen 2010 után, mikor az Egyesült Államok gazdasági embargót vezetett be Venezuelával szemben. Brazília gazdasági értelemben függetlenedni akart az Egyesült Államoktól, ekkor alakult meg a BRICS országok csoportja. 2010-re Brazília gazdasági szempontból feljött a világon a hatodik helyre, a munkanélküliségi mindössze 4,3 százalékra esett vissza. Külföldiek tízezrei vándoroltak ide munkát keresve. Az alkotmány értelmében azonban Lula nem indulhatott újra, de 2011-ben, szintén a Munkáspárt (PT) jelöltjeként Dilma Rousseff váltotta az elnöki székben.
Amerika is új megoldásokat keresett a hiányzó venezuelai olaj pótlására. 2013-ban Joe Biden, aki akkor amerikai alelnök volt, Brazíliába érkezett, hogy az amerikai olajvállalatok előtt megnyissa a pre-salt kútjaihoz vezető utat, de Dilma elnök asszony nemet mondott. Később Eduardo Cunhát, a képviselőház elnökét, parlamenti tisztség megsértése miatt vád alá helyezték, a Lava Jato néven ismertté vált korrupcióellenes műveletben. Dilma ellen impeachment eljárást indítottak.
Lula közben igen népszerű maradt, de „kiiktatására” a megoldást az Egyesült Államokban többször járt Sergio Moro, egy curitibai szövetségi bíró szállította. 2015 végén Michel Temer, még alelnökként, az Egyesült Államokba ment, hogy előkészítsék a hatalomváltást. Közben José Serra (São Paulo szenátora, a Brazil Szociáldemokrata Párt politikusa) benyújtotta azt a javaslatot, amelynek értelmében elvennék a Petrobras állami olajcégtől az olajmezőt és megnyitnák az utat az amerikai befektetők előtt.
2016-ban Romero Juca építésügyi miniszter kiszivárogtatta a Dilma Rousseff elleni puccskísérletet felfedő felvételeket. E körben hangzik el a hírhedt mondat: „Vegyük ki Dilmát, és tegyük be Michelt (Temert), hogy elálljon a vérzés.” Dilma Rousseffet 2016-ban hamis pénzügyi vádakkal eltávolították hivatalából, majd két évvel később felmentették. A politikát meghatározó élet látszólag az utcán zajlott, és a hangnem egyre durvábbá vált. Színre lépett a nagypolitikában korábban ismeretlennek számító Jair Bolsonaro.
2016-ban a nemzet megmentőjeként elnökként hivatalba lépett Michel Temer és hamarosan jóváhagyták azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé tette a pre-salt kőolajmezők külföldi vállalatok előtti megnyitását. A Petrobras élére Temer Pedro Parentét nevezte ki, akit a Legfelső Bíróság korrupció miatt korábban vád alá helyezett. 2017-ben a Petrobras megkezdte a finomítók leállítását és a nyersolaj exportját. Temer jóváhagyta azt az intézkedéscsomagot, amely jelentős adómentességet adott a külföldi olajvállalatoknak. Temer a három legnagyobb olajkútból kettőt átadott az Egyesült Államoknak. A Shell és az ESSO vette át az olajfeltárást és a finomítást. Az üzemanyagárak két év alatt az egekbe szöktek.
2018-ban Srrgio Moro kilenc és fél éves börtönbüntetésre ítélte Lulát, bizonyítékok nélkül. Így hiába volt ő a legnépszerűbb politikus, nem indulhatott a 2016-os elnökválasztáson. Ekkor tűnt fel Hamilton Murao, aki számos hazugságot terjeszt az internetes közösségi hálózatokon. Bejelentette, indul az elnökválasztáson, később azonban a szintén akkortájt felbukkant Jair Messias Bolsonaro alelnökeként indult. Utóbbi kemény katonaember hírében állt, volt ejtőernyősként az erőszak megfékezését hirdette. Az már csak hab volt a tortán, hogy Bolsonaro elnöksége alatt, az erőszak még inkább elharapózott . Bolsonaro Morót, a Lulát börtönbüntetésre ítélő curitibai bírót, igazságügyi miniszternek tette meg.
Brazília addig védett piacai megnyíltak a nemzetközi tőke előtt. Korábban például több, az emberi egészségre ártalmasnak minősített növényvédő szer importja tilalmi is listán volt. Hamarosan azonban nyolcszáz új növényvédő szer kapott forgalmazási engedélyt. 2019-ben a kormány elfogadta a brazilokat halálukig tartó munkára kötelező, ún. „átkozott” társadalombiztosítási reformot, mely ebből a körből kihagyja a bírákat, katonákat és politikusokat. 2019-ben, Brazília összes föld alatti édesvízkészletét egy privatizációs eljárással, átadták a Coca Colának. Brazília gazdasági szempontból hanyatlásnak indult.
Lula 2018 áprilisa és 2019 novembere között volt börtönben. Deltan Dallagnol, a Petrobrashoz kötődő, ún. „autómosó hadművelet” vezető vizsgálóbírója − európai értelmezés szerint ügyésze – vádolta meg a volt elnököt anélkül, hogy feljelentést tett volna a „bűnszervezet” vezetője ellen. Mint fogalmazott, „nincs bizonyítékunk, de van meggyőződésünk”. Dallagnollés
Moro, a „független” bíró, később látszólag Bolsonaróval is összeveszett. Csakhogy az elnökválasztás októberi második fordulója előtti első tévévitában már Bolsonarónak adott tanácsokat. Morót egyébként szenátornak választották meg.
A harmadik mandátumára készülő Lulára tehát nehéz időszak vár. Kérdés, sikerül-e elvégeznie azt a munkát, amelynek eredményeként Brazília ismét a világ egyik vezető országává válhat.
Segítette a szegényeket
Lula idején tízmilliók mondtak búcsút a mélyszegénységnek, tanultak meg írni, olvasni, végezték el a középiskolát és jutottak be egyetemekre − több százan, magyar egyetemekre is − teljes költséget fedező ösztöndíjakkal. Ebben az időben javult a brazil lakosság egészségügyi állapota, szociális ellátottsága, a közbiztonság, a tömegközlekedés és még oly sok minden. Úgy tűnt, végre megvalósul Stefan Zweig, az osztrák származású, de a régi királyi fővárosban, Petrópolisban elhunyt író álma: a jövő országa Brazília.
Erőltetett privatizáció
A Dilma Rousseff megbuktatása utáni időszakban Brazília elvesztette az olajszállító tartályhajókat építő hajógyárakat. Példátlan atom-tengeralattjáró-projektjüket leállították. Egy privatizációs eljárás keretében megpróbálták átadni a világ második legnagyobb kereskedelmi repülőgépgyártó vállalatát, az Embraert az amerikai Boeingnek. A kormány a Banco do Brasil, Latin-Amerika legnagyobb pénzügyi intézményétnek privatizálását is tervbe vette. Emellett számos egyéb céget magánosítottak.
